Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Tanévnyitó

(#2930) 2017. szeptember 1., péntek

Ez a nap is eljött: innen kezdve munkanapokon három húszkor szól az óra, nagyjából négykor kelek, mint most is. Már elkészültem mindennek, már indulásra készen ülök itten a gép előtt. Totál sötét van – nyáron ilyenkor már erősen virradt... :( Ma a fél hatossal megyek be (a biciklim nem használható, erről egy külön post-ban), szóval korai busszal megyek be, mert van valami apróság amit még a nyolckor kezdődő évnyitó előtt meg kell csinálnom. Nem, ez most nem az én lustaságom volt, hanem óvatosság, csak akkor nyomtatom le a majdnem száz órarendet (osztályok, tanárok), ha jóváhagyják. Aztán...? Aztán majd a szokásos munkanap, szaladgálással, ennek annak intézésével – egyik sem különösen fontos hiszen másnapra az ember már nem is emlékszik rá –, este meg ha minden igaz (ha nem felejtették el a hallgatók :)) felnőttképzés, arra kicsit készülnöm is kell (illik). Szóval indul a verkli, ez 2018. június közepéig így is marad. Jól van ez így...

Az első óra, nyolctól nagyjából háromnegyed kilencig, az első óra programja a szokásos: az udvaron évnyitó. Műsor: ezt most Karola készíti, intézményvezetői beszéd, díjátadások. Utóbbi sok évig az én feladatom volt, ma nem. Nem baj, feldolgozható konfliktus… :) Ma tízig kell valamit csinálnom az eKréta programon keresztül leadandó tantárgyfelosztással, ez sötét ló, nem tudom mennyi munka lesz (lehet, fél perc de lehet, hogy órákat kell vele molyolni – na annyit biztosan nem mert annyi időm egészen egyszerűen erre nem is lesz). Hasonlóan sötét ló maga az eKréta is, életre kell kelteni de ezzel nem volt időm foglalkozni. És persze a sok-sok észrevétel, megjegyzés (kérés) majd az órarenddel kapcsolatban, amik egy jó része egymást üti, de hát ez minden évben hasonlóan van. Apropó órarend: na ezzel kapcsolatban ami a publikálást illeti, lesz gond – de ez megint megér egy teljes post-ot. Este pedig már oktatás…

Boldog új esztendőt! :)

Felvételi

(#2917) 2017. március 01., szerda

Tegnap kezdődtek az Iskolában a felvételi beszélgetések. Sok éve az a hagyomány, a megszokás, hogy a nyolcadikosok év végi eredményei (nyolcadikban: félévi) alapján számított pontokat vesszük alapul. Ez nem jó, mert ahány iskola annyiféleképpen osztályoz, semmi egységesség ebben nincs. Szoktuk kérni, hogy ha amúgy a legény írt központi írásbelit (magyar és matematika), akkor annak az eredményét is közölje, de egyfelől nem kell ilyet írniuk (csak elit gimnáziumokba vagy nagyon kapós szakközépiskolákba [szeptembertől a nevük, nevünk: szakgimnázium] való felvételi esetén), másfelől meg ha írt is, semmi sem kötelezi arra, hogy közölje is. Pedig mutat valamit: emlékszem valamikor a közelmúltban volt jelentkezési lap, amin egészen magas pontszám állt, a lehetséges 90 pontból majdnem 80, ám a központi magyar talán 8, a matekot 10 pontra írta meg a fiatal.

A felvételi beszélgetéssel az a cél, hogy olyanokat vegyünk fel, olyanoknak kínáljuk fel a felvételt akik nálunk is maradnak. A gyerek több helyre is jelentkezhet és mi nem tudjuk, nem tudhatjuk azt, hogy minket a saját rangsora hanyadik helyére tett. Ez mondjuk rendjén van így, nekünk sokkal bonyolultabb de a diák érdekeit jobban szolgálja mint az, ha egyetlen helyre felvételizhetne csupán.

Szóval akiket felveszünk, azokat szeretnénk meg is tartani. Elnézve persze a statisztikát, azt hogy hányan hagynak el minket a kilencedikben, komoly kétségeim vannak afelől, hogy ennek van értelme. Vagy a módszer nem jó vagy olyat akarunk mérni és vizsgálni ami közben, mert a gyerek kamasz lesz, megváltozik… Igaz: a jelenlegi kritikája mellé nem nagyon tudok odatenni javaslatot, nem tudom mi lenne a megfelelő. 43 – te jó isten, már 43! – éve a felvételi egy négy órás procedúra volt négy tantárgyból, ezek közül egy egy szerkezet szét és össze szerelését jelentette. Ilyet persze ma is lehetne csinálni – de attól tartok, akkor nem tudnánk az osztályainkat feltölteni. Megváltozott a világ, ma már sokkal kevesebben akarnak autószerelőnek állni...

Tegnap, ma és holnap, valamint pótnapként a következő hétfőn lesz ilyen elbeszélgetés. „Megnyertem” a tegnapi és a holnapi napon egy-egy csoportot. Nem nagyok: 12...13 diákot osztottam be egy csoportba. Így ha nem húzza el feleslegesen a kérdező tanár akkor kettő, kettő és fél óra alatt végezni lehet a feladattal.

A tegnapi csoportban tizenketten voltak. Egy legény nem jött el, egy gyerek pedig másutt lett volna, de valamiért ide jött – nem baj, nem küldtem el, nem az a lényeg, hogy kinél hanem az, hogy valaki beszélgessen vele, hogy valaki rögzítse amit ennyi után tudni lehet róla.

A beszélgetést azzal kezdjük, hogy egy adatlap félét kitöltetünk velük (anyja neve, lakcíme, iskolája neve, címe, stb.) Utána három kérdésre kérjük, hogy a saját szavaikkal, a saját fogalmazásukkal válaszoljanak: mutassák be a családjukat, írják le azt, hogy miért akarnak hozzánk jönni tanulni, és… No, a harmadik kérdés nem jut eszembe. Amikor kiosztja a kérdezést végző kolléga e lapokat, ezt elmondjuk nekik (az útmutatóban leírtam), nem ad támpontokat, mert éppen azt szeretnénk tudni, miként fogalmaz a srác.

A beszélgető tanárok kapnak személyenként egy lapot, erre adott szempontok szerint kell a tapasztalatukat felvinni. Én gépbe írom (nem tudok elég gyorsan kézzel írni ahhoz, hogy mindent amit a beszélgetés közben fontosnak és hasznosnak gondolok, le is írjam). Csináltam egy munkafüzetet annyi lappal ahány a felvételiző, egy-egy cella egy szempont, ebbe írom be amit kell. A beszélgetés után – ha lehet még aznap este, mostanában a KKV képzés miatt a következő nap reggel – aztán kigyomlálom az elütéseket (jó sok van), és lenyomtatom majd csatolva ahhoz a laphoz amit a srác írt, készen is vagyok.

A legények elég sokfélék. Akad igazi jó tanuló, csupa ötössel a bizonyítványában. Sajnos azt hiszem ő, ők nem minket fognak választani (azaz nem első helyen jelöltek meg minket). A többsége közepes, esetleg alatta is, és egy két beírással az ellenőrzőben, amit ilyen-olyan fegyelmezetlenkedésért kapott. Nagy ritkán de akad olyan is, aki rengeteg fegyelmező bejegyzéssel jön, akinek nagyon gyengék a jegyei és még bukások is vannak félévkor. Egészében: nem tudom, mit tudhatunk meg az ilyen beszélgetések során. Persze közvetlenül sok mindent. Ám abban nem vagyok biztos, hogy ez valamit is mond a beválásról: arról, hogy a legény mennyire fogja megállni a helyét nálunk, arról, hogy nem veszélyezteti-e a srácot – mert nem tudja vagy nem akarja felvenni a lépést, a tempót majd nálunk – az, hogy iskolát kell váltania majd, hogy egy másik, kisebb követelményeket támasztó (szándékosan nem írom, hogy gyengébb) iskolába év közben kell majd átmennie…

KKV, LibreOffice

(#2912) 2017. április 26., szerda

KKV: ez kis- és középvállalatot jelent és ezzel illetik azt a képzést amit tavaly szeptembertől (valójában csak október közepétől) végezzük. 300 (valójában sokkal több) óra nyelv, 160 óra informatika és valami 80 óra gazdasági ismeretek. A végén vizsgát lehet tenni, OKJ-s papírt lehet szerezni.

Ebből nekem az informatika jutott. Irodai alkalmazásokat és Internet használatot kell tanítani (az utóbbit persze hogy nem, amennyi kell annyit mindenki tud maga). A szövegszerkesztőre azt mondják, ismerik, a feladatok megoldása során persze kiderül, akad még abban is sok újdonság a számukra. A táblázatkezelővel kapcsolatban már sokkal több új dolgot csinálhatunk, a prezentációkezelőt szinte senki sem ismeri. A WEB lap készítés is teljesen újdonság számukra.

Windows-os környezetben, Microsoft Office-szal tanítunk. Fel sem merült más… Múlt pénteken azonban gond akadt: a suliban „Szakmák éjszakája” című rendezvény volt, többek között Marótiék valamilyen programjának a bemutatója ez pedig pont abban a gépteremben (és abban az időszakban) ami a képzésé szokott péntekentként délután, este lenni.

Nem volt mit tenni, sem azt nem akartam, hogy a foglalkozás elmaradjon, sem azt nem tehettem hogy kiebrudalom őket abból a teremből! Tulajdonképpen még jól is jött: emlegettem nekik (és emlegetem is folyamatosan), hogy a szövegszerkesztő az nem Word, a táblázatkezelő az nem Excel és a prezentációkezelő az nem PowerPoint – van más is. A hátsó, a 37-es teremben volt a foglalkozás, az pedig Linux operációs rendszerrel (SuLix) felszerelt gépeket jelent, ezeken pedig LibreOffice az irodai csomag.

AZ egyik hallgatónak volt csak eleve rossz véleménye – nem tapasztalatokra alapozva ahogyan elmondta, mert LibreOffice-t még soha sem használt, de tudta; hogy az rossz – a többiek érdeklődő kíváncsisággal vették a dolgot. Végül is lassabban haladtunk jóval, mint terveztem, de nem baj! Egy táblázatkezelő feladatot csináltunk meg és elkezdtünk egy prezentáció kezelőt, de annak csak a grafikai alfeladatát csináltuk meg a SuLix valamelyik bittérképes képkezelőjével (négy is elérhető a gépen, a felkészüléskor azt választottam ami számomra a legkevésbé volt ismeretlen).

Nem terveztem ilyen foglalkozást, de azt hiszem nem volt haszontalan. Szinte biztos, hogy a hallgatók többsége soha sem fog LinreOffice-szal dolgozni, ezért vagy azért… De már az is eredmény, ha tudnak arról, hogy van ilyen lehetőség, és hogy ha akarják igénybe venni, semmit, szinte semmit sem kell érte tenni (letöltés, telepítés – megvenni nem kell), másfelől pedig ha mint feladat jön szembe, nem lesz teljesen ismeretlen!

KKV

(#2907) 2017. május 13., szombat

Tegnap este hulla fáradtan értem ki. A tegnapi azaz a pénteki az egy olyan csoport volt esti foglalkozáson akik nagyon akarnak: és nem csupán a Word-ben bekezdést igazítani, hanem Excel-t! (Két KKV-s csoportunk van akik szépen elkülönülnek ami a nyelvoktatást illeti, de a szerdai és a pénteki informatika foglakozásra mindenki azon a napon jön, ami neki a legalkalmasabb.) Szóval tegnap este csak táblázatkezelő volt, konkrétan Excel. Ez a nekik tanítani rendelt legrafináltabb alkalmazás (bár tervezek majd velük adatbázist is kezelni de az nincs a tananyagukban, azt csak úgy „miért ne, jó is az” alapon… Kíváncsi vagyok, az SQL-hez mit szólnak majd...) Úgy szoktam csinálni, hogy mind a három (inkább négy) alkalmazáshoz, amit nekik használniuk kell, veszünk egy-egy feladatot. (A szerdai csoporttal nem is mindig elég az idő a három feladatra, a pénteki csoporttal viszont szokott menni a négy feladat is, ekkor vagy a táblázatkezelés vagy a prezentációkezelés dupla feladattal szerepel a táncrendben.) Hát tegnap kérte az egyik hallgató (alig negyvenes, ő könyvelő a Porsche Hungáriánál utálja a munkahelyét, ezért állásváltás előtt van és az állásinterjúkon állítólag a táblázatkezelő alkalmazását, ismeretét kérik számon – na ez a motiváció fő oka), szóval ő kérte azt, hogy tegnap este csak Excel-lel foglalkozzunk. Hát legyen, ezért és mert nem erre készültem, a feladatok közreadása során improvizálni kellett – nem igazán kedvelem az improvizálást, ha óra előkészítéséről vagy megtartásáról van szó, de tény: olykor kell –, ez volt az egyik ami miatt a tegnap este elég fárasztó volt nekem. A másik az „osztott üzemmód”. Hárman voltak, az előbb említett könyvelő hallgatón kívül még egy egészen fiatal nő, ő nem régen csatlakozott a csoporthoz, ő éppen aznap volt doktori iskola felvételijén és nagyon ismeri a táblázatkezelőt. Pár bonyolultabb függvény kapcsán azért sikerült neki újat mutatni. Kicsit később érkezett egy szintén negyvenes hölgy aki jogász és a NAV-nál dolgozik és szinte semmit sem ismer az Excel-ből! Becsületére legyen mondva, hogy ott volt – ebben a képzésben gyakori, hogy ami nehezebb, azt egészen egyszerűen nem csinálják – szóval ott volt (bár utóbb több alkalmat is kihagyott), és nagyon igyekszik! Mivel ennyire kevesen voltak, mindenki egyéni tempóban végezte a feladatmegoldását. Mindig zavar, ha az a tempó amit én diktálok, nem megfelelő: az is baj, ha túl lassú mert akkor az aki tudna gyorsabban haladni, unatkozhat, de az még nagyobb baj, ha nem tud követni és lemarad! Ezért találtam ki, hogy mindenki megkapja a feladatlapot papíron és a forrásokat elektronikusan, végezze a feladat megoldását és ha kell, kérdez, vagy ha nem ő kérdez hanem én találok valamit fontosnak elmondani megteszem. Ha nincs nagy aszinkronitás a jelen levők munkatempójában, akkor van amit mindenkinek lehet címezni, ezt mindenkinek mondom el vagy a kivetítőn mutatom meg, azonban sokkal gyakoribb az egyéni megjegyzés. Így viszont ez elég strapás előadói szempontból, hármuknak háromféleképpen instrukciókat adni. Azért igyekeztem, és remélem mindenki a saját előismereti és lehetőségei szerint tempósan dolgozhatott!

Csoportforgás

(#2799) 2015. november 19., csütörtök

Nem nagyon tudom, ezzel mit is lehetne kezdeni. Ahogyan most kell kezeljem, az nem jó, de sajnos tippem sincs jobbra.

A probléma gyökere az, hogy tizediktől felfelé minden iskolai gyakorlat nem egy egész osztálynak, hanem csak annak harmadának van megtartva. Másként: egyszerre van gyakorlaton az osztály, de harmada ebben, harmada abban és a harmadik harmada meg amabban a műhelyben. (Egy-egy műhelyhez stabilan egy tanár tartozik, legalább ez nm bonyolítja az életet.) Az viszont bonyolítja, hogy ezek forgószínpad szerint hétről hétre cserélődnek. OK, teljesen igaz hogy ami a tanítás oktatás tartalmát illeti, ez az optimális. Ezt még követni is lehet az órarendben A, B meg C hetekkel. Az @Napló programba automatizálva (bár elég hosszadalmas a folyamat) át lehet tétetni mindazt, ami az órarendben van, ezzel sem lenne gond.

Hanem ha szünet van!

A gyakorlat az, hogy a forgás ilyenkor sem hagy ki periódust – az @Napló program azonban igen! Ha a szünet C hét volt, akkor az @Napló szerint a C heti foglalkozások egyszerűen kimaradtak. De nem a gyakorlatban, ott olyan mintha mi sem történt volna, a forgás úgy folytatódik, mintha a szünet nem is lett volna!

Egy rémálom!

Amit kitaláltam: az @Napló programban lehet az A, B meg C beosztást adott héttől módosítani, ezt megteszem és újra feltöltöm az aSc Órarend XML-jét. Elvileg ennek működnie kell, de még így is van kifogás! Nem egyszer jön kolléga, hogy nála a gyakorlaton nem az a csoport jelenik meg az @Napló programban, mint a valóságban. Ez tényleg gond, mert így hiányzókat nem tud beírni!

A baj az, hogy ha ezután visszakérdezek, akkor hogyan is legyen, szinte mindig az a válasz, hogy nála ez meg ez a csoport van. És a kollégáknál? Erre már határozatlanabb a válasz, bár van úgy, hogy megtudom, melyik csoport… (Csak bízhatom abban, hogy a válasz helyes.) És a következő kérdés, pontosabban a rá adott válasz mutatja, a probléma nem csak nekem bonyolult: amikor ismét visszakérdezek, hogy akkor a következő és az azt követő héten melyik csoport kinél lesz, na erre szinte soha sem kapok egyértelmű választ!

(Tavaly egyszerűbben kezeltem ezt: az egész osztályt a három gyakorlatot vezető tanárhoz és a három műhelyhez rendeltem, osszák el ők, könyveljék ők, hogy ki hova tartozik. Igen ám, de akkor meg előfordult olyan, hogy egy tényleg hiányzó diákot mind a három kolléga beírt hiányzónak, így egy öt órás foglalkozáson szerencsétlen legény mindjárt tizenöt óra mulasztást abszolvált...)

Közlekedési alapismeretek, teszt

(#2666) 2014. október 4., szombat

Kilencedikeseknek, az ötből négy osztálynak taníthatom a „Közlekedési alapismeretek” c. tantárgyat. Ilyet korábban mi nem tanítottunk. Autószerelőket képzünk azaz gépészeket, persze sok villamos ismerettel. Két év múlva, a 2016-os nyári érettségin azonban a tanulóink már nem választhatják meg szabadon az ötödik érettségi tantárgyukat, hanem a „Közlekedési alapismeretek (közlekedéstechnika)” c. tárgy lesz számukra a kötelező. Korábban is volt „Közlekedési alapismeretek” tárgy, ez azonban alapvetően a közlekedés szervezési dolgokkal foglalkozott, na ilyet mi soha sem tanítottunk. Azután ketté vált a tárgy – nem is olyan régen – és lett egy közlekedés üzemvitel – ez tartotta meg a szervezési dolgokat – és egy közlekedés technika, ez az amivel, vagy amivel majdnem egészében a mieink foglalkoznak, amit tanítunk. Ennek része a szakrajz, az anyagismeret, a mechanika, az elektronika-elektrotechnika. És persze az a tárgy, ami a gyűjtőt tárgy nevét is viseli: közlekedési alapismeretek...

Na ezt az utóbbit taníthatom most kicsiknek... Fura tárgy, de mindegy – ezt kell tanítani tehát felesleges értelmezni, kritizálni meg ilyesmi, Könyv van hozzá és Gál Zolinak köszönet érte, remek tanmenet is, az óráimat projektoros terembe tettem, szóval a körülmények adottak, biztatóak...

Tegnapelőtt és tegnap volt az első számonkérés. Nem csináltam még ilyet soha sem, de a tapasztalatok jók: tesztet csináltak, méghozzá ütemezve. A számonkérés nem vesz el így sok időt, sok papír sem kell hozzá, igaz: a kivetítő igen. Egy diára leírtam a feltételeket. Elolvastatom. Nem elmondom. Ha elmondom, visszakérdez, lazul a fegyelem. Olvasni mindenki tud (nem jól, nem mindenki értve, de tud). Hagyok rá időt, amíg a kicsi, A7-es (!) papírszeletkéket megkapja, elolvassa amit a kivetítőn lát. Csend is volt rendesen :) Utána felírja a nevét a papírra. A dolgozat „megírása” annyi, hogy elolvassa, ki a dia bal-, ki a jobboldalán a kérdést (A és B csoport), amihez 3...4 válaszlehetőséget lát, és le kell a kérdés számát és a helyes(nek vélt) válasz betűjelét írnia... Csak ennyit! A PowerPoint lehetőségét kihasználva, a jobb- és baloldalon felbukkanó első kérdést, ha már látom, nem mocorognak tehát megválaszolták, egy kattintás eltünteti és a dia alján tűnik fel a következő kérdés. Nem érdemi változtatás, ha diánként nem négy – két A és két B – hanem csak kettő – A és B – csoportos kérdés van (ilyen most még nem volt, nem akartam elsőre sok kérdést), ekkor majd lehet hosszabb a kérdés, lehet több a válaszlehetőség, sőt horribile dictu akár olyan is, ahol nem csak egy a jó válasz. Majd meglátjuk...

A dolog nem olyan könnyű mint látszik. Úgy értem, az így feltett kérdéseket megválaszolni nem is annyira könnyű. A válaszok hasonlóak, a két csoport olykor – nem azonos sorszámmal – ugyanazt a kérdést kapja de ekkor meg megcserélem a válaszok sorrendjét. És: a kérdés megválaszolására véges az idő, ha továbblépünk, a kérdés már nem látszik.

A tapasztalat jó. A számonkérés gyors (persze nincsenek illúzióim, a jó válaszok egy része véletlen beletalálás is lehet). Gyors, de azért nem nagyon átfogó. Gyors, de nem kívánja a diáktól, hogy fogalmazzon. Viszont, és ezért döntöttem, hogy ilyet csinálok, az érettségi feladatsorban az első kérdések pontosan ilyenek. Kilencedikesek, messze még az érettségi, de az talán számít, ha a számonkérés az időközi is olyan, mint a záróvizsga.

Az eredmények vegyesek. Négy osztály írta meg, az első elég gyenge lett, a másik három elég jó, az E-sek viszont nem lettek kimagaslóan jók (persze lehet, nem is kell). Az átlag nem e és pí közötti – ezt tanította nekünk egyetemen a matektanár, hogy akkor jó a doli, akkor az osztály tudásszintjéhez igazított, ha az eredmények eloszlása normál (Gauss), és e valamit pí közzé esik, az átlag. Itt most a haranggörbe felfelé tolódik, ami persze egy új tárgy első számonkérése esetén, kilencedikeseknél talán nem is olyan nagy baj. Nem a közepes az eredmények közepe, de úgy nagyjából rendben levőnek látszik.

A módszerrel tehát érdemes foglalkozni :)

Vége

(#2599) 2014. június 13., péntek

112 megtartott óra, jó sok óravázlat, elég sok dolgozat, sok mérgelődés és nem kis örömmel vett abbeli megállapítás, hogy nem hiába jártam jó suliba (ide), nem hiába tanított Éva fizikára, elektrotechnikára, megmaradt minden, bár nagyon sokáig nem kellett használni, szóval ennyi minden után szerda reggel megvolt az utolsó elektrotechnika óra az enyéimeknek. Egy jó darabig nem lesz ilyen, lehet soha többet? Egy jó darabig most ilyen tárgyat nem tarthatok, majd meglátjuk... Az elektrotechnikának midnenesetre erre a tanévre ezzel vége...

Programozás alapismeretek

(#2512) 2014. február 24., hétfő

Mégsem ért véget a február elsejei foglalkozással a SzÁMALK-os munka. A tavaszi félévre is jutott óra, négyféle órasorozat, bár ezek nem térnek el nagyon egymástól (pontosabban van bennük közös). Programozás alapok, ez az egyiknek a a címe. A cím ez esetben pontos, konkrét programnyelvtől és programozási gyakorlástól függetlenül, elméletben kell megtanítani a hallgatóknak (ráadásul olyanoknak, akik szoftverfejlesztők lesznek!) alapelveket... nem lesz könnyű, a három dolog mindegyike önmagában is probléma (na jó, inkább csak sajátosság). Nagyon régen volt olyan, hogy elméleti órát tartottam volna. (Emlékszem, még az Etele úton volt a SzÁMALK amikor kaptam olyan Hálózati szolgáltatások foglalkozást, amit hat csoportnak egyszerre tarthattam, a földszinten volt egy brutál befogadóképességű előadó terem, még amikor dolgozatot ígértem az utolsó foglalkozásra, akkor amikor majdnem mindenki jelen volt, akkor is csak kátharmadáig telt meg. Na a majd' 120 dolgozatot javítani sem volt kispálya...)

Kicsit későn derült ki, hogy lesz ez a foglalkozás, nagyon kevés időm maradt a felkészülésre, ráadásul elméleti tárgy lévén, az előadó ilyenkor végig aktív, nem hagyhatom rájuk, ezt meg ezt a (rész)feladatot dolgozzák ki... Programozás elméletet meg amúgy sem csináltam még. Szerencsére friss és jó tematikát kaptam, szóval bár kapkodva, de azért valamit csak összehoztam...

Kora délután kezdődött a foglalkozás, a II-es épület földszintjén van egy megfelelő méretű terem, nekem itt még soha nem volt órám. 70 fő a terem befogadóképessége, ha mind a négy csoport, akiknek az órát tarthatom minden hallgatója itt van, olyan 72 fő kellene, hogy jelen legyen. (Azt nem tudom, ebből a tárgyból lehet-e mentességek kérniük főleg pedig kapniuk, mert a tematika szerint minden programozással kapcsolatos gyakorati tárgynak ez az alapja, azaz lenne benne logika, ha nem lehetne...) A terem félig volt tele. Hát, erre nem tudok mit mondani, egy órasorozat során ha fogynak a hallgatók, ha óráról órára kevesebben jelennek meg az lehet annak a jelzete is hogy nem tetszik nekik, vagy ami ezzel egyenértékű, úgy gondolják, hogy a kiadott írott anyagból fel tudnak a számonkérésre készülni azaz simán bevállalják, hogy a rendtartás megengedte legtöbb hiányzott óraszámot összeszedjék – azt hiszem ezt egyébként is teszik – de hogy éppen a kérdéses tárgyból. Ez a foglalkozás azonban az első volt, semmit sem tudhattak arról ki és milyen órát tart... Nem tudom mi lesz ebből (mármint a sk hiányzásból), mert nekem ugyan regisztrálnom kell rendesen, de mi a csudát teszek azzal, aki pont a számonkérésen hiányzik? Felnőttoktatás, tandíjas oktatás, mérsékelten lehet (és kell!) keménykedni.

A foglalkozás a felkészülésre rendelkezésre álló időt is figyelembe véve nem lett rossz – természetesen ha több az idő jobb lett volna, a következő szombaton remélem jobb lesz). Egy dologgal viszont nem tudom, mit kezdek majd... Zsolt a kérdésemre (kérdéseimre) adott egyik válaszában írta, ez elméleti tárgy, legalább nem csak másolnak a kivetítőről a gépbe hanem a füzetükben is lesz valami.

Nos, a többségnek még füzete sincs! És most nem arra gondolok aki hozta a gépét (ahogy láttam ők sem jegyzeteltek), hanem arra, hogy még aki írt, az is ha fél oldalt lejegyzetelt... Persze, mert az előadói PPT-t úgyis megkapják, akkor minek jegyzetelni...? Ez akkor az én tippem volt, de a foglalkozás végén valaki oda is jött kérni, adjam át és közzé teszi a négy csoport számára... Ennek nem nagyon örülök, ha ez lesz a gyakorlat, akkor még kevésbé lesz értelme jegyzetelniük (sőt: jelen lenniük). Persze, erre a válasz az hogy aszóbeli előadás legyen bővebb mint ami dokumentumban megjelenik, ami rendben is van, a számonkérés során azonban van egy minimum, ha a dokumentum azt lefedi, megint csak nincs értelme jegyzetelni (már ha a számonkérésen elegendő a minimum és a nagy többségnek természetesen elegendő.) A PPT átadását persze meg is lehetne tagadni, de ez eléggé barátságtalan lépés, ezt talán nem akarom. Nem jó – mert plusz munkával jár – de semmi okosabb nem jut eszembe, mint hogy a kiadott PPT legyen vázlat, legyen sokkal szűkebb mint amit elővezetek órán, mint ami alapján a foglalkozás zajlik, és persze a különbségre térjen ki a számonkérés. Nem tudom ez praktikus-e (biztosan) és azt sem, hogy etikus-e (ebben már annyira nem vagyok biztos). Jobb azonban egészen egyszerűen nem jut eszembe...

eLEMER

(#2507) 2014. február 17., hétfő

2507--eLEMER

Az eLEMÉR (most már: eLEMÉRÉS) nyitólapja... Profi, csak kérdés: minek...

Sok mindennel kell foglalkozni a napi munka során. Nem mi az iskolák, hanem ha jól emlékszem a kórházigazgatók voltak nem is olyan régen részesei egy olyan felmérésnek, amikor a hátaslovak számáról és állományáról kellett számszerű adatszolgáltatást adni. Abszurd...

Olykor ennél kevésbé élesen jelentkezik az, hogy a munka ha kötelező is, eléggé hiábavalónak és értelmetlennek tud tűnni (első felindulásban azt írtam, hogy orbitális baromság tud lenni – de hát lehet ok, szempont, indok amit nem ismerek, és ami az ilyet fontossá és hasznossá teszi, és nem csak azért mert aki feldolgozza, legalább munkával ellátott...)

Ilyen az eLEMÉR is.

Évente kitöltjük mert nem merünk rossz viszonyt megkockáztatni az OFI-val, de annyira, olyan mélységesen értelmetlennek tűnik az egész felhajtás, ami a KTI eszközöknek az oktatásban való használatát illeti. Csak egy, egyetlen egy részlet: az elektronikus naplóval kapcsolatban nyüsszög a tanári kar, hogy miért nincs az épületben wifi, miért nincs minden tanárnak szolgálati laptop-ja. És bár tudom, a felvetés egy marhaság mert csak arra jó hogy ne kelljen valamit elvégezni (most csak arra jó), de azt is tudom, el tudom képzelni, hogy ha lenne ez is, az is, előbb-utóbb csak lehetne úgy órát kezdeni, hogy a tanár gépen adminisztrálhatna. (Persze, enélkül is lehet, de milyen kánaán lenne, ha így lehetne...) Arról nem is beszélve, milyen jól lehetne gépet, kivetítőt használni a szemléltetésben ahogyan szeretnék is a kollégák, többen szeretnék mint ahányuknak lehetséges. Sajnos nem lehetséges. Egyre kevesebb teremben lehet, mert ahol volt is projektor, ha kiég, ha meghibásodik kész, vége. Javíttatni nem lehet, cserélni nem lehet, pénzt rá a fenntartó nem ad. Hiába az OFI csoda klassz kérdőíve, hiába a szépen fogalmazott körmondat-gazdag célkitűzés, hiába hogy (olvasom valaki reagálását a thread-ben) ennek a pompás felmérésnek helye van az országértékelésben (ugyan mi minden kerülhet még oda, ami ennyire a mai magyar rögvalóságot tükrözi?), a tény ettől tény marad: meredek lejtőn vagyunk, források semmi, pénz semmi, nem hogy fejleszteni nem lehet – de rég óta nem lehet! –, de ami megvan, azt szinten tartani sem, egészen egyszerűen semmire sincs pénz!

Nincs pénz, csak a szép szavak. Azokkal azonban tele a padlás :(

Három bűvös betű

(#2505) 2014. február 9., vasárnap

„EJF-a három bűvös betű, amely egy intézmény, egy közösség, egy család nevét képviseli” - olvasom az EJF honlapján. A másodévesek jegyeit szeretném beírni. Ezért kerestem fel az Eötvös József Főiskola, egy kicsi bajai főiskola WEB lapját. Ott találtam ezeket...

Sok éve van lehetőségem ennek a főiskolának a budapesti kihelyezett tagozatán tanítani, Az elsőévesekét nem akarom beírni mivel nem írhatom be, mivel: első évesek nem voltak ebben az évben. Nem tudom, hogy könyvtár-informatikus szakra miért nem vettek fel első éveseket, az okok ismerete nélkül igazságtalan lehet a véleményalkotás. A tény az, hogy sok év után megint nincs első évfolyam (egyszer volt már ilyen), és tény az is, hogy a harmadévesek még a bajai főiskola szervezésében végzik utolsó évüket és tesznek államvizsgát, a másodéveseket azonban a pécsi tudományegyetem veszi át.

Bizonnyal bűvösek ezek a betűk, de ezek szerint van akiknek hamarosan múltidő lesz. Bizonnyal egy család nevét képviselik, de ellentétben a cikk írójával (a főiskola lapja a cikk PDF alakját idézi, az eredeti megjelenésre nincs link), számomra elég ambivalens arra gondolni, hogy az iskola, vagy inkább: az Iskola leadja, átadja a képzéseit... Én nagyon sajnálom, hogy akármi is az ok, de a tény az tény, hogy valami véget érni látszik...

Nagyon régóta taníthatok ezen a képzésen, réges-régen volt, hogy a Várban az OSzK-ban lehetett alapszintű számítógép-használatot tanítani könyvtári asszisztenseknek, majd utána sokáig a Fáy-ban különféle informatikai tárgyakat tanítani informatikus-könyvtárosoknak (vagy könyvtár-informatikusoknak, nem tudom mi a kanonikis megnevezés). Igen sokféle tárgyat: az alapokat azaz informatika történelmet, alapfogalmakat, matematikai logikát, programozás alapjait, irodai alkalmazásokat is, PHP is volt egy vagy két évben, VRML is lehetett, HTML, XML is szerepelt egy tárgyban...

Ezek mind véget érni látszanak...

Az okokat nem tudom, tehát megítélni sem lenne helyes, a tény: a bajai főiskola ezt a képzést átadja a pécsi egyetemnek. Azt hiszem, a bajai főiskola ezzel kevesebb lesz. Biztosan felelősen döntöttek, biztosan nem volt más megoldás, bár a részletek ismerete nélkül ez olybá' tűnik, mintha a bajai főiskola megcsonkította volna magát. Ha ezt teszi, akkor biztosan jó ez neki.

Február nyolcadikán, szombaton, amikor ezeket írom akkor tegnap volt a másodévesekkel adatbázisos foglalkozásom. Remélem jó volt, sokkal többet készültem mint eddig hogy jó legyen, és azt is tudom, hogy sokat dolgoztunk, keményen dolgoztunk, a hallgatók a nap végére erősen elfáradtak ám remélem, családiasság ide, bűvös betűk oda, az SQL alkalmazásával kapcsolatban nem csak elmondhattam amit el kellett mondani de be is gyakoroltathattuk amit lehet. Persze hogy családias volt, hiszen csak heten voltak jelen, persze hogy családias, ha a korábbi majd' negyvenes évfolyam létszám helyett mostanra még egy tucatnyian sincsenek a hallgatók és ők sincsenek mind jelen. Nem tudom mi lesz ezután, nem vagyok abban biztos hogy a pécsi egyetemnek kell a pesti kihelyezett tagozat. Nem vagyok abban biztos, hogy nem utolsó alkalommal lehetett ilyen foglalkozásom. Nem tudom, családias volt-e, reményeim szerint azzal foglalkoztunk ami a tananyag és azzal nagyon, remélem akik ott voltak (nem mindenki akinek kellett volna), azok valami újat kaptak, azok ezután tudják mi az az SQL és hogyan kell használni. Lehet, hogy ez a vége. Hosszú folyamat volt és jó volt. Egyszer mindennek véget kell érnie, ami elkezdődött, ez független attól hogy tetszik-e vagy nem. Ez lehet, most itt ért véget.

Remélem akik átkerülnek a pécsi egyetemhez, ők is úgy gondolják úgy érezhetik majd, ahogyan az eredeti cikk írója... Nem ő írta, de ezt is a főiskola lapján találtam: „Az Eötvös József Főiskola hallgatójának lenni végtelen sok lehetőséget jelent.”. Néhány hallgatónak ezek szerint ez csak annyi, hogy – átteszik őket máshova... (Legalább ne írnák ki a lapjukra!)