Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Huszonegyedikszázad

(#2814) 2015. december 18., péntek

Kedden jutott ez eszembe… Az első két minősítés lezajlott nálunk, a szakértők délután szkenneltették be a korábban az OH lapjáról letöltött PDF-eket, amiket kézírással töltöttek ki, aláírtak.. A szkennelt anyag is PDF-ben volt (bár ha jól gondolom ez ettől kezdve nem szöveg hanem kép!), majd ez utóbbi PDF-eket töltötték fel. Nem az jutott eszembe, hogy miért nem tudnak PDF-et több darabra vágni, több PDF-et egyesíteni, miért kell több fizikailag is különálló PDF-et a Hivatal lapjára egyetlen PDF-ben feltölteni, ezek (szerintem) apróságok. De az, hogy kell a papír és a kézi aláírás, na ez az ami szerintem avítt! A PDF nagyon szépen kitölthető elektronikusan. Aláírható – bár az egyetlen mód amit korábban próbáltam sajnos nem volt ingyenes – de hát a huszonegyedik században egy ekkora projekt, mint a pedagógus minősítés, nem bírta volna el hogy a szakértőknek kötelező elektronikus aláírást használni?

ADAFOR

(#2749) 2015. február 20., péntek

adafor-2

Az egyik hibaüzenet...

(Úgy látszik, most csak ilyen berzenkedős írásokra futja…)

Amióta kell, és ennek már vagy tíz éve, használjuk az AAFOR nevű programot. Sok gond nem volt eddig vele, nagyjából semmi… Alapvetően az a dolga, hogy visszaigazolásos, amolyan tértivevényes kommunikációt tegyen lehetővé az iskolák és a „főhatóság”, jelenesetben az Oktatási Hivatal között. Az ötlet pont olyan jó mint amilyen egyszerű (bár nem eredeti, az Internet legelején létrehozott levelezésre vonatkozó szabályok és szabványok között már szerepelt a visszaigazolás de mindegy).

Azt nem tudom, hogy aki nem Windows-os gépet használ, ezt hogyan használja, mert csak Windos-os telepítőről tudok, de hát ez legyen annak a gondja akinek nem Windows van a gépén… Évente olyan szeptember tájt le kell törölni a régit a gépről, hogy még nyomokban s maradjon rajta. Ez fura, de mindegy, ha ilyen hát ilyen, nem egy megerőltető dolog ez – aztán letölteni az azévi programot, majd telepíteni. Az már kicsit fura, hogy miért kell évente újabb program változatot telepíteni, de biztos ennek így kell lennie. A telepítés után valami induló csomagot tölt le a másik oldalról, ehhez a másik oldal közreműködése is kell, de mindig készségesek voltak eddig, nem volt ezzel semmi baj…

Amikor a kis gépem megpusztult, az asztali gépre tettem fel. XP van rajta, akármi elavult is az, maga a gép is olyan elavult, elvannak ezek így… Ment is ahogy kellett. Más miatt – az Office 2003 és a 2007 konfliktusai miatt – Győző valamit molyolt a gépemen. Az Office most megy (csak 2003, bár lassan már az se kell mert a LibreOffice szépen és ingyen helyettesíti), viszont mókolhatott valami mást is, mert most az ADAFOR kis noszogatásra a mellékelt hibaüzenetet adja, amit még elviselnék, de csak ezt, és egyáltalán semmi mást.

Hát ez nem jó hír… Tavasszal sok mindenre kell az ADAFOR. De ez így nem fog menni…

Szépen, jól nevelten elindultam a szolgálati út mentén. A szokásos, évente kapott – roppant bőbeszédű, feleslegesen bőbeszédű, de mindegy – levélben megkerestem a kontaktot. Van is… Telefonszám is, e-mail cím is… Valamikor kora reggel nézem ennek utána, a megadott munkaidő előtt, hát e-mailt írtam…

Gondoltam ez el van intézve, jól megírják a választ én jól megértem, megteszem amit kell (meg tudom az Enter-t az Esc-től különböztetni) és mehet minden tovább…

Nem egészen…

Azzal kezdődött, hogy vagy jó egy napig semmi válasz nem jött… Még annyi sem, még egy automata üzenet sem hogy OK a levél megérkezett, munkatársaink dolgoznak rajta bla, bla, bla – semmitmondó, de a júzer legalább lenyugszik…

Tegnap hogy jövök vissza óráról, Mónika mondja, kerestek az OH-tól. Nem szeretem, ha Mónika ilyennel fogad (senki se fogadjon ilyennel, nem jelent ez jót), ADAFOR ügyben. Nocsak, akkor mégis csak jót jelent, Bár: miért telefonon, írni még csak tudnak…? Mónika még hozzátette azt is, hogy nehezményezték, a levelet amit írtam miért úgy kezdtem: „Üdv!” Má' mé'? Előtte mint a katonaságnál, kellett volna kérnem a helyes megszólítást? Na mindegy…

OK, akkor telefon… Felhívom a számot, nem nagy kaland, elég hamar sikerült azzal beszélnem akivel akartam. Most már, nekem már nem említette a telefonban, hogy miért kezdtem a levelet ahogy kezdtem (lehet, Móni valamit félreértett?), viszont nehezményezte, hogy nem jó a megadott iskolai telefonszám. OK, lehet, hogy nem jól írtam be de ki a túró figyel arra – nem bájcsevegni akarok velük, ha meg ők akarnak telefonálni nekünk megtalálják a suli számát ezer helyen, mi a fenének oda is beírni (mobil számot is kell, na azt írjon az, akinek két anyukája van, nem ők fizetik a mobilomat, közük szemernyi hozzá nincs!) naná hogy kijavítom, csak hát most semmihez ami ADAFOR nem férek, hát éppen ezért kerestem őket…

Ez, mondom, eddig még szót nem érdemel – az ADAFOR-osok levélben nem szeretnek kommunikálni, gondolom fő a biztonság, és egy Gmail-s cím ezek szerint nem bizalomkeltő. OK, ebben van ráció… Amit azonban a másik oldal ezután mondott, az elgondolkodtatott. Nem tudom szó szerint idézni és talán nem is szabad szó szerint publikálnom, az értelme azonban az volt, hogy a program hibáival ők nem tudnak mit kezdeni. És, volt még valami: hívjam fel a program készítőjét és beszéljek vele. Hm: a szokásos évi körlevélben ez az e-mail cím (amire mint ezek után köztudott, „Üdv!” megszólítással nem szabad írni) meg a telefonszám konkrétan technikai problémákkal kapcsolatos segítség forrásaként van feltüntetve, az meg hogy a program kivételt dob ha indítani akarom, szerintem eléggé technikai… De ebben a technikai segítségnek megadott kontakt nem tud segíteni, továbbadott valaki másnak…

Hm…

Rendben, ha így akkor így. A nevet megkeresve a net-en valóban az ADAFOR fejlesztőjének tűnik (egy 2005-ös (!) levelet így szignált egy levlistán), többször hívtam, nem vette fel. Ez nem jó. viszont hamarosan csenget a telefon, visszahívott, ez nagyon korrekt. Na ekkor éreztem elsőre úgy hogy akivel beszélek, érti is amit mondok: a hibaüzenet képernyőképeket kérte, meg a LOG-okat. (Eddig nem is tudtam, hogy vannak LOG-ok, mondjk ez a program jóságát jelzi – hogy eddig nem is kellett, hogy tudjam...) Előtte megnéztem, ha jól látom a LOG-okban nincs semmi amit ne adhatna ki az ember – a levélcím ugyanis amire kérte, elég érdekes. Saját domain-nel, de semmi, semmi erről ki nem deríthető, a Google egy törölt Facebook oldalt ad találatnak, abszolúte semmi… Most akkor a suli és az OH közötti kommunikáció technikai problémával kapcsolatban, ami kommunikáció olyan izé, hogy a kérdés levelemre nem lehet az OH-nak válaszlevelet írni, telefonálni kell mert gondolom fő a biztonság, nehogy más legyek mint aminek mondom magam, nos akkor ilyen előzmények után egy nemtudommi, nemtudomki kontaktot adnak meg hogy a hiba elhárításra vegyem fel vele a kapcsolatot? OK, ha a probléma megoldódik, engem nagyon a részletek nem érdekelnek, mindenesetre kissé furcsa… Eléggé furcsa...

Krasznaja Plósagy

(#2719) 2014. december 5., péntek

66120

Vörösmaty tér, karácsonyfa...

66119

A Kálvin téri református templom december elején, borult párás hideg időben...

Biciklivel mentem kedden reggel az Oktatási Hivaltba, egy papírt leadni...

A suliból a hátsó kapun megyek ki, a Márton utca torkolatában egyirányú utcán szembe forgalommal kell menni. Mondjuk feleslegesen, mert a Sulit a másik irányban megkerülni legalább annyira praktikus lenne, de kedden is erre mentem. Végig a Mester utcán, aztán a végén jobbra a Körút. Ott sem kevesebb a gyalogos de jóval szélesebb.

Egészen a Tűzoltó utcáig, a bezárt postáig megyek el ilyenkor, ott a zebrán át a körúton. Figyelni kell, idióta a lámpa beállítása, a két sáv nem egyszerre lesz zöld, a villamos meg egészen mellbevágó tempóval száguld el centiméterekre a kerékpár első kereke előtt. Aztán átérve jobbra, kicsit még a körút, az Iparművészeti Múzeum előtt az azonban már az Üllői út.

Keskeny is, sok a gyalogos is, a múzeum előtt az állványozás tovább csökkenti a szélességet, és a keresztutcák is nyelvelharapósak, nincs szépen kialakítva a le- meg a felhajtási lehetőség a járda széleknél. A Kálvin téren a templom előtt átmegyek a másik oldalra, itt is igaz az, hogy nincs egyszerre kapcsolva a két oldali úttesten átvezető gyalogoslámpa, ráadásul szinte minden napszakban sok a gyalogos, itt esélytelen a kerekezés, marad az, hogy áttolom a biciklit.

A másik oldalon már van az úttesten kerékpárút, amit ha faszfej taxis vagy hanyag gazdagember baszottnagyverdával nem áll el, még használni is lehet. Itt azonban a híd felé már emelkedik, itt már bele kell taposni rendesen. Kedden azonban nem kapaszkodtam fel a hídra, hanem a Dimitrov (most: Fővám) térnél jobbra elkanyarodtam a Váci utcába.

Hideg szeles nap volt, minden vizes, éppen csak elállt az eső, turista ilyenkor és ebben az év- illetve napszakban szinte semmi: nagyon jól lehet haladni mert kiválló a burkolat is, itt bezzeg nincsenek kátyúk vagy régen volt útjavítások szélesre nyílt repedései az aszfalton! Aszfalt sincs, jól rakott díszburkolat van...

Végigmentem a Váci utcán, előbb az Erzsébet, aztán a Lánchíddal egy magasságban... A Vörösmarty téren lyukadtam ki. Korábban lefotóztam a Kálvin téri templomit, majd itt a fenyőfát: a tér majdnem üres volt, tele ugyan bódéval, árusító helyekkel de se vendég, se vendéglős még nem volt, a fenyőfán azonban égtek a lámpácskák... Onnan kicsit gondban voltam, mert csak arra emlékeztem, észak felé kell még mennem, el kell az Országház előtt haladnom, onnan meg valahová kelet felé van a Szalay utca 10, ahol most székel az Oktatási Hivatal.

Végül meg kellett kérdezzem valakitől, igaz: akkor már csak egy karnyújtásnyira voltam. A bringát nem volt hova leláncolni, jellemző hogy ilyen puccos környéken fenntartott parkolók vannak, szolgálatkészen ugró portások, parkolóőrök vagy kifenék-mifenék aki a potentát érkezésekor gyorsan elveszik az útterelő karót amivel eddig a parkolót őrizték. Ez van – kerékpártároló az nincs. Szerencsére a minisztérium épületének alagsora ablakai irtó vastag vasráccsal védettek, ezek kicsit kilógnak a járdára, ideális valami ahhoz, hogy a bringát odaláncolja az ember – és nem csak az enyém volt ott, másoké is :)

A minisztérium épületébe bejutni nem egyszerű. Elkérték a személyit, feljegyeztek, felszóltak a kolleginának, akihez igyekeztem, aztán csak felengedtek.

Elindultam, és amikor megláttam, eszembe jutott hogy legutóbb is bár az évekkel ezelőtt volt, mennyire utáltam ezt: páternoszter! Aki ezt kitalálta mekkora egy marha volt! Apró kabin, folyamatos mozgás, centikre a födémektől... Szerintem ma épeszű biztonsági szakember ilyet nem is engedélyezne. Mindegy, a lustaságom erősebb volt mint a szorongás, végül is nem lépcsőztem... Az emeleten viszonylag egyszerűen találtam meg a szobát...

Hamar végeztem, indultam vissza. Nem egészen arra, amerre jöttem, az Országháznál kicsit bebóklásztam a volt Mezőgazdasági Minisztérium épülete elé, nagyon más lett az átépítés után a tér hangulata. Síma, majdnem sivár és tábla jelzi, nem lehet belépni amit nem értek: ott megy a villamos, van azt hiszem villamosmegálló is és emberek is bóklásztak (nem sokan), a jelzőkövek mögötti téren. Ettől még óvatosan kerekeztem be hazánk Krasznaja Plósagy-jára (Красная площадь), hátha a kormányőrök seggbelőnek, de a dobpergés szerencsére nem ennek szólt, hanem valami díszőrség őrségváltásának. Na oda már nem mentem közel, főleg mert éppen végeztek, nekem meg igyekeznem kellett vissza. Az út visszafelé eseménytelen volt, elég hamar megjártam így...

Gépikód

(#2714) 2014. november 28., péntek

Valamikor október (!) elején kaptunk egy levelet az Oktatási Hivataltól. Ebben arról értesítenek, hogy valami TÁMOP 3.1.10-es program (valami kacifántos alprogram) keretében felmérést végeznek, itt egy hosszú bikkfangos mondat következik, hogy miért; elolvastam de lepergett rólam mint puliról a nyári zápor. A lényeg megmaradt.

Munka van vele...

Valamit ki kell tölteni majd, valami konzorcium fog megkeresni. Jó, keressen – gondoltam, majd kiderül mi is ez.

Nemsokkal erre jött egy levél egy Gépikód Zrt. nevű cégtől, ők is a TÁMOP 3.1.10-et emlegették. Nem egészen értettem, hogy ha az Oktatási hivatal konkrétan három céget említ meg akik a felmérést végzik (ők a konzorcium), akkor ez a negyedik cég mi a csudát keres a téma körül? Mindegy: a nekik való adatszolgáltatásra semmi sem késztet (és kényszerít), a levél egy szép íves mozdulattal landolt a kukában.

A dolog itt lecsendesedni látszott, nem kell más hasznára dolgoznom... Főleg mert nemsokára jött egy levél a fenntartótól, miszerint nem szabad, nem lehet az Oktatási hivatal által megadott cégeken kívül a fenntartó tételes engedélye nélkül senkinek sem adatot szolgáltatni. Ez volt az a ritka pillanat amikor örültem a fenntartónak... :)

Azonban sajnos a dolog nem marad ennyiben. A napokban valaki hívta a sulit, Melinda miután eltrécselt vele nekem adta át: a telefonban valaki a TÁMOP 3.1.10 kapcsán érdeklődött, hogyan állunk vele. Elmondtam, a konzorciumból minket senki sem keresett, aki keresett az nem konzorciumi tag, tehát köszönöm kérdését jól vagyunk, nincs dolgunk vele. A telefon másik oldalán kis csend volt, aztán az illető megígérte utánanéz. Gondoltam tegye, elköszöntem, ennyi...

Pár napja a fenntartó levélben rögzítette, hogy a Gépikód Zrt. az Oktatási Hivatal által megnevezett cégekből álló konzorcium megbízásából végez adatgyűjtést. Hát ez nem jó hír, ennek munka szaga van :(

Hja! Most látom a postaládámban az iskola Vezetőjének címezve a levelet, miszerint a Gpikód Zrt. a mai napon jön a kérdőívekért. Hát ha jön itt lesz, kap kávét, teát, hellyel kínáljuk. Kérdőívvel aligha, fogalmam sincs milyen kérdőívet akar elvinni (azt meg már csak zárójelben mondom, írom, hogy szépen finoman udvariasan egyeztetnek időpontot: egyszerűen csak kijelentik, miszerint ekkor meg akkor jönnek... Remélem, éppen órán leszek...)

A végére egy kis elmélet: nem tudom megérteni: ha a megbízást az adatgyűjtésre és -feldolgozásra kapta, a feladattal nem boldogul és ezért be kell vonja ezt a negyediket, akkor ez negyedik miért nem a konzorcium része, sőt: akkor miért kell a három céget konzorciumként megbízni, miért nem egyből ez a negyedik kapja a megbízást? Magas ez nekem mint malacnak a farzseb... :(

Irodalom, földrajz

(#2705) 2014. november 22., szombat

Szép tudomány is mindkettő...

Érettségin, pár napja... Várom, hogy megjöjjön az akit nekem kell vizsgáztatnom (gépészeti alapismeretek), addig nincs dolgom, csak nézek ki a fejemből, hallgatom a feleleteket.

Előbb egy kis hölgy magyar irodalomból maturál. A téma Az ember tragédiája és szerzője, Madách Imre. Szegény Imre bátyánknak aznap kijutott! Nem elég, hogy harcolt a szabadságharcban, de még megkapta azt is, hogy Az ember tragédiáját a börtönben írta. (Gondolom abban, amibe azért került, mert harcolt a szabadságharcban...)

A következő felelő földrajzból felel. A téma Japán, földrajza gazdasága. Az első akadály rendben, megtalálta az atlaszban. Mindet, pedig Japán igyekezett kifognia a felelőn, képes volt sok szigeten lenni... Megy, mendegél a felelet – inkább csak mendegél – és a tanár úr aki kérdez (válasz nem mindig van), kínjában a végén olyat akar kérdezni amire nem lehet nem jól válaszolni. Tévedett, lehet... A kérdés az volt, mik a (főbb) szigetek nevei. Persze hogy leolvasná az ember a térképtől. A vizsgázót keményebb fából faragták, ilyen talmi módszerhez nem folyamodik...! Nézegeti a szigeteket, aztán oszlik a homály, mondhatnám kigyúl a fény: „Japán fő szigetének neve: Toyota”!

Gépészeti alapismeretek

(#2691) 2014. október 17., péntek

xxxx

 

Tegnap voltam át a Schulek Frigyesben a gépészeti alapismeretek dolgozatért. Egyetlen (!) vizsgázó van, az ő dolgozatát javíthatom és valamikor november közepén a szóbelin kérdezhetem majd. Ennyi – de legalább van...

Reggel még borult volt, azt hiszem az eső is esett valamennyire, de délutánra kiderült, meleg is volt és ragyogó napsütés. Ott, a Keletinál még soha nem voltam bringával, kicsit aggódtam is. De simán oda lehet jutni: végig a Nagyvárad térig a Halleron, aztán át kell a bringát cipelni az aluljárón – ez egy korszerűbb biciklivel nem lehet kihívás, az enyém azonban olyan nehéz, mint ha páncélozott lenne – aztán végig az Orczy úton. Odafelé a bal oldali járdán mentem végig, ez sima ügy, de az Orczy térnél át kell meni a temető oldalára – odafelé nem tetten, a Teleki térnél bonyás volt így – aztán a Festetics utca és már ott is van az ember.

A suli előtt remek korlát, mintha a bringa leláncolására találták volna ki! :)

Az igazgatóhelyettesibe kellett felmenni, egy kollegina éppen azt hiszem, ha jól láttam, vendéglátóipari alapismeretek dolikat javított. Az igazgatóhelyettes asszony aláíratott amit kellett, eltettem a dolgozatot, aztán egyezkedtünk, mikorra teszi a lehetséges három napból a felelete.

Visszafelé gyorsabb volt az út, nem kellett találgatnom merre is menjek. Végig a temető mellett, át a Fiumei úton az egyik zebránál aztán az Orczy úton egészen a Nagyváradig... Odafelé gondoltam, csinálok képeket de más biciklivel és más gyalog, bringával ha fotózni akarok, meg kell állni... Visszafelé viszont már nem álltam meg, a nap szembe sütött, képet így nem lehet csinálni. Tanulság...? Akkor kell képet csinálni ahogy az ötlet felbukkan, majd egyszerűen nincs...

Tetszik

(#2670) 2014. október 8., szerda

Most érkezett: valami TÁMOP-os projekt keretében konferencia az oktatásirányítás aktuális kérdéseiről (vagy valami hasonló). November harmadika a budapesti esemény, vagy tucat helyszín lesz még az országban, valóságos roadshow. Ami tetszik benne: a napirendi pontok között szerepel a KIR-STAT adatszolgáltatás aktuális kérdései is. Nem tudom miért kellett ezt feltüntetni, talán ez a méz a madzagon? Mindenesetre apró, ám akik foglalkoznak ezzel, azoknak nem lényegtelen disszonancia az, hogy a KIR-STAT leadásának határideje október 21., a roadshow első állomása Egerben lesz, október 20-án. A többi mind később – a pesti is. Szóval akkor erről tárgyalni, előadni azt hiszem már egészen okafogyott dolog – aki a programot összeállította, ennyire nincs benne a napi dolgokban?

Viselkedéskutató

(#2600) 2014. június 13., péntek

Nem voltam benne biztos, hogy írnom kell-e erről, mert nem jó a véleményem arról amit le akarok írni és a csuda tudja ki olvassa, a csuda tudja kit sért meg. De másfelől meg ha ami hülyeség, ha az helyesen vagy helytelenül értelmezett óvatosságból soha sem lesz hülyeségnek nevezve, akkor nincs mit csodálkozni ha a világot elönti az intellektuális szemét, hulladék...

Mert ez az!

Ott kezdődött a dolog, hogy legalább egy hónapja egy levélben keresett meg az Oktatási Hivatal, miszerint valami hosszú, bonyolult és nehezen megjegyezhető TÁMOP-os projekt részeként felmérést végeznek a pedagógusok és pedagógusjelöltek körében, olyan elégedettségi, életlehetőségekkel és -kilátásokkal kapcsolatos dolgokra kíváncsiak. Ennek az alprojektje – szép ősmagyar szó, szeretjük; rovásírással le lehet vajh írni? - szóval ennek az alprojektje a gyakorló pedagógusok körében végzett felmérés. A levél persze erősködik, hogy milyen fontos megismerni a pedagógusok véleményét.

Na ez az első kupac szar!

Amikor érdemi döntés formálódik, a kutya nem kíváncsi a pedagógusok véleményére. Még olyan ballibesnek nehezen nevezhető potentátok, mint Pokorni is kétségeit fogalmazta meg például a KIK létrehozásával kapcsolatban, még azt sem hallgatta meg a döntés-előkészítés, nem hogy a pedagógusok véleményét! De nem érdekelt senkit, hogy a béka segge alatt ezer kilométerre itt a mélyben ki mit gondol mondjuk a Pedagóguskamaráról (vagy mi a fene is a neve), senkit sem érdekelt, jó lesz-e a TISzK, kell-e így, ebben a formában köznevelési törvény, szakképzési törvény, kell-e, szabd-e olyan brutálisan elbánni tárgyakkal mint ahogyan például az informatikával tették vagy jó lesz-e úgy tankönyvelosztást csinálni (imitálni), ahogyan azt most teszik.

Minderről, nem tehetek róla, az „érett” (túlérett, rothadó félben volt?) emberarcú szocializmus szocialista demokráciája jut eszembe. Vitassuk meg, aztán majd úgy lesz ahogyan valahol valaki azt jól kigondolta...

Visszatérve a konkrétumokhoz: a nevezett felmérés például a pedagógus életpálya modellről is kérdezett... És ez a második kupac szar: egyfelől miért nem akkor, amikor még csak tervezet volt, az előkészítés fázisában kérdeztek (persze csak akkor ha a választ használnák is valamire), és miért most a bevezetés fázisában kérdeznek róla, amikor még az sem tud sok fontos dolgot biztosan akinek vezényelnie kellene?

A levelet akkor átfutottam – annyit nem ért, hogy alaposan végigolvassam – aztán elhajítottam a kukába, gondoltam jó esetben soha többet ezekről nem hallok. Tévedtem... Két napja megjelent egy idős hölgy, inkább néztem kézbesítőnek, semmint valami magos todományos felmérés kérdezőbiztosának... A hölgy előadta amit előadott, én meg szentségeltem (magamban), na most akkor ezzel macera lesz, munka lesz.

Lett is...

Első gondolatom az volt, hogy kiteszem az öreglányt, hagyjon engem, minket ezzel a hülyeséggel békén, van elég dolog a tanév legvégén, ez neki lehet, hogy hasznos, nekünk azonban úgy kell, mint üvegestótnak a hanyattesés... Azonban amióta az OFI egy hasonló felmérésére vagy mijére, ugyan csak hatszemközt, kijelentettem azt, hogy vágjuk ki a fenébe, de mint kiderült, más okoknál fogva kell velük a jó viszony ezért nem lehetett, hát azóta óvatosabb vagyok így ezt sem mertem. A Viselkedéskutató Kft.-től jött az öreglány (persze hogy a portán az Oktatási Hivatalt emlegette, amire persze hogy megszeppenve engedték fel és tessékelték be hozzám, egyezkedjek én vele). A céginfóban a tulajdonosok nem publikusok, hát gondoltam ha kirúgom a kérdezőbiztost, lehet olyat haragítok magamra akit nem kéne...

A felméréshez vagy egy tucat kolléga kellett. Igyekeztem úgy összekeresni, hogy lyukasórája legyen a kollégának vagy kolleginának (mondjuk jellemző, hogy volt aki azt mondta, nem baj, jöhet órára is), egy kivételével, aki elhajtott mondván feleltet, egy kivételével szerencsére mindenki kötélnek állt, bár tudom, pont annyira rajongtak a dologért mint én. Én is végigfelelgettem az öreglány kérdéseit és kitöltöttem az önkitöltős kérdőívet.

Ekkora egy marhaságot!

Technikailag korrekt kérdőív, ugyanazt megkérdi többször is, más alakban de összevethetően, a kivitelezés profi. Hanem a tartalom... Mi a véleménye a pedagógus megbecsültségről, presztizsről, anyagi elismerésről, a munkahely biztonságról, és persze: a pedagógus életpályamodellről...

A kollégknak sem tetszett. Volt aki ezt világosan megmondta (műszakisok, férfiak), és volt aki utóbb bepanaszolt a főnökömnél, hogy miért kellett ilyesmivel foglalkozni... Hát... Erre inkább semmit sem mondok... Nekem sem hiányzott, hogy kapkodva riportalanyokat szervezzek az öreglánynak, hogy a kollégák (megalapozott!) rosszallásával nézzek szembe és főleg hogy a saját időmet is a riportra majd utána a kérdőívre pazaroljam.

Az öreglánnyal persze lehetett volna pörölni, csak éppen minek... Valami szervezetnek és valami ostoba akaratnak a végpontja ő (is), feltehetően bagóért teszi a dolgát és feltehetően még ezek a fillérek is fontosak neki, feltehetően a nagy pénzt mások, magasabban nyúlják le. A nagy semmiért... (Persze erre azt szokás mondani EU-s pénz, pedig a kutya fülét, az EU nem termel pénzt, a tagi befizetéseket osztja vissza, azaz igenis saját pénzünk lesz elszórva, magánzsebekbe tuszkolva ilyen ostoba üres hülyeségek címén pazarlunk el pénz, amikor feltehetően jobb helye is lenne.)

Nyilvánosság

(#2568) 2014. május 6., kedd

2568--nyilvanossag

Az Index szóban forgó cikkének egy része, bekereteztem a keltezést. Az biztos, hogy a megadott időpont környékén volt kitéve ilyen című és kezdetű cikk...

Tegnap azaz hétfőn elkezdődött a suliban az érettségi az írásbelikkel, konkrétan a magyar nyelv és irodalom írásbelijével. A feladatok a vizsga napján reggel nyolc óráig szolgálati titoknak minősülnek, percekkel előtte bontjuk a tételeket, az egyik teremben, az egyik vizsgacsoport szeme láttára, az egyik vizsgázó ellenőrzi a csomagok sértetlenségét, amit – a bontást is, az ellenőrzést is – videofelvételen örökítünk meg. Megteszünk tehát mindent, ami előírás.

Persze van amit ezeken túlmenően is elvárnak tőlünk, sok ostobaság is akad az ilyen elvárások között, de ha az ember reális akar maradni, el kell ismerni, akad ésszerű is. Ilyen például az, hogy bár nyolc óra nulla nulla perccel a szolgálati titok minősítés lejér, tehát a tételes jog ettől a pillanattól kezdve nem büntetheti a feladatok nyilvánosságra hozatalát, az Oktatási Hivatal minden évben – már több éve – kéri, hogy ezt ne ekkor tegyük. Mivel nem voltam biztos abban, mit is kérnek, kikerestem a szöveget és idemásolom: „Az érettségi vizsgák írásbeli feladatlapjainak tartalmát annak érdekében kell védeni, hogy a vizsgázók egyike se ismerhesse meg azt idő előtt, illetve a vizsga során egyikük se juthasson jogosulatlanul információhoz. Erre - a hivatal, a középiskolák és a járási hivatalok által megtett körültekintő védelmi intézkedések mellett - az jelenthet garanciát, ha az írásbeli vizsgák befejezéséig a feladatok nem kerülnek nyilvánosságra. Ha valaki - akár iskola, akár más nyilvános fórum - a feladatsorokat a vizsga ideje alatt nyilvánosságra hozza, azzal növeli annak kockázatát, hogy valamely vizsgázó jogosulatlan előnyhöz jusson. Ez akkor is így van, ha a feladatlapok minősítéssel történő büntetőjogi védelme a vizsga kezdetén - érthető okokból – lejár.”

Ez szerintem nem csak érthető, de méltányolható is. Ehhez tartva magunkat, a tegnap reggel a felügyelő tanároknak tartott eligazításon többek között ezt is elmondtam, felemlítve és kiemelve, hogy a kiosztott feladatlapokon túl megmaradókat – mindig van ilyen, egyrészt mert többet kapunk másrészt mert van végzős aki betlizik év végén a vizsgatárgyból –, szóval a fel nem használtakat délután egy óráig a páncélszekrényben tartjuk, csak utána lehet elvinni kollégáknak...

Ehhez képest alig háromnegyed órával a vizsga megkezdése után net-en a kolléganők olvassák azt a cikket aminek a fejlécében szerepel, miszerint a cikk keletkezett: hétfőn 8 óra 49 perc. Persze ettől még kitehették délután egy után de egészen biztos vagyok benne hogy a kolleginák kilenc tájt olvasták.

Azt nem tudom, nem vagyok eléggé jogilag képzett, hogy az érettségi feladatlapon szereplők nyilvánosságra hozatalát kimeríti-e amit az Index cikke ír, illetve hogy amikor ezt írom, az ekkor olvasható cikk egyezik-e azzal ami tegnap kilenc tájt már kint volt, de egészében nagyon úgy tűnik, hogy az Oktatási Hivatal minket mint vizsgáztatókat kér valamire, amit a média, úgy tűnik, fütyül betartani. (Pedig az Oktatási hivatal fentebbi idézetet is tartalmazó ADAFOR-os levele ki is tér arra, hogy a média náluk érdeklődő képviselőit is így tájékoztatják. Ezek szerint feleslegesen...)

Bosszant

(#2533) 2014. március 11., kedd

… bár nem tudom, konkrétan miért – azaz lehet, nincs is igazam. Két órája jött e-mail a SZTE OK Kutatásszervező Munkacsoporttól. Szép kerek levél, nem tudom igazából mi bosszant benne, de azt tudom, nagyon nem tetszik... Nem idézem be, mert bár nincs ott a levél alján a szokásos több kilométeres jogi hablaty, nem vagyok benne biztos hogy a karakterhelyes beidézéssel nem vétek valami jogszabály ellen. A lényeg amúgy is röviden összefoglalható: a kérdőívezés azt tűzi ki célul, hogy felmérje, a tanárok és diákok mennyire tudnak akarnak, képesek online kérdőívek kitöltésével számot adni tudásról, véleményről.

Hurrá! Kell az ilyen felmérés, semmi sem kell jobban...

Pénzünk nincs a korábbi évek mindig szűkös forrásai teljesen elapadtak, egy géptermünk van ami úgy ahogy működőképes, a másik nem használható, a harmadikat le kellett szereljük, hogy legalább egy géptermet működőképessé tehessünk. Ez is nagy baj lenne önmagában, de hát végül is nem számít. Az informatikaoktatást az új szabályzás ellehetetleníti, óraszámot nem ad a tartalmat azonban az egekig srófolja, borítékolható a fegyelmi a tanárnak aki nem tudja elvégezni a lehetetlent. Se pénz eszközre se óraszám a tárgy megtanítására, de hát összhangban van ez így. Nem tudom, a kérdőíveket kitöltőknek vajon mennyit fizetnek? Mindegy, kár pazarolni még arra is az időt, hogy mérgeskedjen az ember emiatt... Remélem, soha többet foglalkoznom ezzel nem kell, megy a levél a kukába!