Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Óvoda

(#2672) 2014. október 10., péntek

Az elmúlt héten szombaton reggel készült ez a kép: a házunk mögött van egy óvoda, régen azt hiszem bölcsőde is lehetett, illetve most itt van, gyakorlatilag egy épülettömb a Zöld Kakas...

Az óvoda... Orsi, amikor majdnem három lett, amikor a húga született, egy egészen kicsit járt ide. Szó szerint egészen kicsit, talán ha három vagy négy napot voltunk itt. Én voltam vele, reggel vittem, ha jólemlékszem még ott is maradtam egy darabig és délben már hoztam is el.

Finoman szólva is: nem tetszett neki! Persze, nagyon nem is erőltettük, erőltettem: amikor látszott hogy ez nem lesz sima ügy, akkor feladtam. Nóra akkor volt újszülött, attól tartottam az marad meg Orsiban hogy mert tesója érkezett, elpasszoltuk őt óvodába. Volt, voltak óvodások mindketten, de nem itt – ez az óvoda csak erre a pár napra volt nekünk ovi... Valahányszor látom, ez jut eszembe, az elmúlt szombaton mivel itt voltam, mivel szép idő volt és mert a gép is nálam volt, lefotóztam...

65733

 

Régen volt...

(#2407) 2013. július 27., szombat

xxxx

 

(Erről már korábban is akartam írni, mindig akkor jut eszembe, amikor lemegyek és valami dolog akad a Napfény utcai Spár-nál... Akkor kell elmenni a képen látható fa előtt...)

Elég régen volt, tizenöt vagy tizenhat éve is talán. Vagy több: Orsi vagy éppen akkor lett iskolás vagy nagycsoportos óvodás lehetett... Kapott görkorit (a beidézett lapon az első, a fitnessznek nevezett hasonlít leginkább arra, ami Orsinak volt). Nagyon akarta, nagyon fel volt dobva, amikor megkapta, felvehette és első alkalommal mentünk le benne. Persze volt vele probléma... A liftig csal eltopogott, de aztán foldszinten az a pár lépcső kifelé már kihívás volt... A bejáratnál a sárrázó okozott problémát, a vasrostély...

Nem ment egyszerűen az első pár méter, de Orsi ügyes, belejött egyhamar. Persze egy dolog a talpraesettség és egy másik, hogy szokatlan volt az igénybevétel neki, elég hamar elfáradt. Annyira hamar, hogy itt, a képen látható fa alatt kellett első alkalommal megállni. Persze nem is Orsi lett volna, ha elismeri azt, ha egyszerűen elismeri, hogy hamar fárad, nem... Amikor ideértünk a fa alá, kitalálta, hogy valami nem jó a cipőn, valamit igazgatni kell rajta. Hamar megszokta utána és sokszor mentünk le korizni...

Erről a fáról azóta is mindig ez jut eszembe. Nem is sarkalatosan fontos esemény, a csuda tudja miért maradnak meg dolgok (és miért fakulnak semmivé más dolgok)...

Orsi munkahelye és az informatika tanítása

(#2311) 2013. január 20. vasárnap

Orsi idehaza van, hátfőn érkezett és most nem is megy azonnal vissza... Most idehaza van... Nem tudom mi van vele és Attilával ahogyan azt sem, hogy mi van vele és Tamással. Az előbbit ő állítólag tudja, az utóbbit úgy látom nem... Nem baj, majd kialakul: Orsi ügyesen intézi a dolgait, talpraesetten, ebbe azt hiszem nekem nem kell beleszólnom. Remélem anyja is ehhez tartja magát (tudom hogy nem), remélem egyenesbe jön Orsi, akár hogyan is...

A soproni munkahelye sajnos megszűnt – egészen pontosan a gyenge piaci helyzetre hivatkozva leépítettek, ami persze azt jelentette, hogy őt küldték el: a három hónapos próbaideje utolsó napján. Hát, ez van... A jó hír ezzel kapcsolatosan az, hogy Orsi szerint a budapesti kirendeltség viszont keres valakit, olyat aki pont azt csinálná itt Budapesten, amit Orsi csinált ott, Sopronban... Amikor Orsi mesélte azt, hogy nagyon elégedettek voltak vele mivel a használni rendelt programot igen rövid idő alatt megtanulta és ügyesen kezelte (nem mondtam, de), arra gondoltam, talán nem csak uli-buli volt, nem csak jobb hijján volt, hogy informatikából érettségizett...

Eredménye ezek szerint volt, mert lehet, hogy Access-t nem fog használni, és persze lehet, hogy egyhamar prezentációt nem fog kezelni, de megtanulta ezeket, hiszen a vizsga számonkéri, nem azt tanulta meg ami a tanár szíve csücske, hanem egy központi követelményrendszernek megfelelő tananyagot. (És persze a büszkeségem fokozott tárgya az, hogy erre én készíthettem fel!)

Tudom, hogy nagy magasságból a mélyen levő dolgok aprónak látszanak, tudom azt is, hogy ha az embernek sok mindenre kell figyelnie, akkor az apró dolgok még úgy is elkerülhetik a figyelmet ha pedig akarna figyelni a részletekre... Ezekkel együtt sem értem, hogy miért lehetséges az hogy Európa közepén (bár ez csak földrajzi meghatározás), miért lehetséges hogy a közoktatás irányítói egészen egyszerűen kiszorítják az informatikát a közoktatásból: mert hogy az így, ahogyan most van, így felesleges. Nem hinném, hogy így van. A közoktatás irányítói szerint mindenesetre így.

Majdnem biztos vagyok abban, hogy ha ezért vagy azért (nem fontos, miért), de Orsi nem érettségizett volna informatikából, akkor soha se lett volna ennyire talpraesett ami az informatika használatát illeti. És hogy ez most neki nem gond, ez ebben köszön vissza: egy számára teljesen ismeretlen ügyviteli programot a munkatársainál hamarabb és ügyesebben tudott megtanulni, kezelni. Ez sajnos az ebben az érában beiskolázottaknak, akiknek nevetségesen kevés óraszámban kell, kellene azt megtanítani (sőt többet, köszönet azoknak akik ezt megírták), amit Orsiéknak, az nekik már nem lesz lehetséges... Amit felszednek magukra és maguktól, az a Facebook meg a cset lesz és slussz... Kár. Sajnos semmit sem lehet tenni...

De nem biztos, hogy erről akartam írni – sokan írtak erről, sajnos sok hülyeséget is, így aztán az az oldal amelyik a saját hülyeségét akarja keresztülvinni, erre, a másik fél ostoba és szűklátókörű, érzelmektől fűtött megszólalásaiban rámutatva az ostobaságra, a szűklátókörűségre és az érzelmi túlfűtöttségre, egészen simán lesöprik az érveket vagy „érveket”... Szóval egyhamar semmi sem fog javulni...

Péntek, hétvége vagy valami hasonló

(#2308) 2013. január. 11., péntek

A tegnapi nap nem lett volna nagyon húzós, ha másként, ha a szokott módon alakul, de nem így lett... Kezdődött azzal, hogy H.J. valami házvásárlással kapcsolatos óracsere miatt, a hétfői óráját elcserélte velem a tegnapira azaz miután megvolt a két infó óra, még egy rajzot is celebrálhattam. (Szívből utálom ezeket a csereberés dolgokat, ha rajtam állna aki ott van tanítana, aki távol van azt helyettesítjük, tertium non datur – így meg mint most is, belefutok abba, hogy más hiányzása miatt kiírtam valakit aki H.J. informális helyettesítése kapcsán is érdekelt volt és persze egyszerre két helyen a kollegina nem lehet... Na mindegy, nem én döntöm el mi lehet, ami van ahhoz kell alkalmazkodni...) Szóval csütörtökön a harmadik is szakrajz volt. Amivel persze semmi baj, csak a hát vége felé, a szombati SzÁMALK-os foglalkozás árnyékában meg a félévzárás környékén nem feltétlenül ezzel akartam foglalkozni. De H.J.-nak kellett a segítség, nem lehetett neki nemet mondani.

Folytatódott azzal, hogy K.P. fia, Kornél lebetegedett és egész héten nincs, a tegnapi napra ebből nekem három óra helyettesítése jutott. (Hja, amikor D.É. Megtudta, mert Mónika telefonált neki, hogy neki is jut egy plusz, helyettesítendő óra a csütörtöki napra, a telefonban állítólag majd' pont olyan mogorva volt mint a diák ha megtudja, hogy lesz órája :( Jó hely az iskola, ahol a diák mogorva ha órája van és a tanár mogorva ha órája lehet :(:() Szóval órarend szerint három jutott nekem csütörtökön K.P. Helyettesítéséből. Két tizedikes csapattal az Excel alapjait kezdtük. Nem tudom, K.P. ennek örülni fog-e, ő akarta elkezdeni de mindegy. Ő a menü sorra vételével szokott nyitni, én azt nem szeretem mert mi a csudának: amit használ a srác, azt megismeri amit nem használ azt meg minek elsorolni a legelején? Úgysem tudja megjegyezni... Az időben első 10-es foglalkozáson egy összetett feladatot akartam megoldani lépésenként de aztán rá kellett jöjjek, hogy ez nem jó ötlet: egy program használtatását nem lehet bonyolult feladat részlépéseivel jól elkezdeni, egyszerű feladat kell ehhez. Így az időben második tizedikes csapattal már jóval lejjebb került a léc, egy sakktáblát csináltunk a táblázatkezelőben: ez teljesen alkalmas a sorok oszlopok formázásának a kezelésére, ha legközelebb lesz velük órám még a figurákat is feltesszük a táblára! Mindig sikerszám az, aminek van látszatja :)

A végén, hetedik órában egy 09E-s csapattal volt foglalkozás (a srácok előtte nagyon érdeklődtek hogy nem-e marad-e el-e :):) – NEM), valaha ez volt az az osztály aki sok infó órát kapott, akik okosak és szorgalmasabban is voltak az átlagnál tehát akikkel lehetett haladni. Mára ez a múlt, ők ezt a tárgyat már ötödiknek nem is választhatják érettségin, a csoport is más mint amilyen az így beiskolázott osztály csoportjai voltak pár éve... Velük nem mentem előre, egy három állományból álló HTML feladatot csináltattam meg, ezt magam kreáltam, Mindig ilyenkor veszem észre, hogy kell, kellett volna a sajtóhibákat kivenni a feladatból, de hát ez most sem történt meg a foglalkozás előtt... A feladatot persze összecsapták, a képek abszolút ösvénnyel kerülnek ki, összekeverik a fájl nevet a keretcímmel. Na ezt sulykolni kellene (talán ez fontosabb mint a menüelemek elnevezése).

Edina délelőtt egy igazgatói tájékoztatón volt, délután ennek kapcsán vezetőségi volt... Elég hosszan, mert sok minden elmondani, megbeszélni való volt. Hárman vagyunk egy ilyenen, rám a jegyzetelés marad, bele nem nagyon szoktam szólni. Nem is nagyon van miben, az új rendszerben az iskola simán végrehajtó szervvé válik. Azt nem tudom, hogy ez jó dolog-e, majd kiderül, az viszont biztos hogy ez ellen tenni nem lehet. Éppen tegnap láttam egy petíciót itt (http://www.peticiok.com/az_iskolak_helyzeterol) fogalmam sincs arról, hogy ezzel mi a csudára lehet menni... Úgy hiszem semmire (főleg ha a petíció majd' minden bekezdése tartalmaz olyasmit, amit pártatlanul és a realitások talaján maradva is lehet vitatni – bár ez magánvélemény, rövidebb és a legkevésbé vitatható dolgokat felemlegetve hatékonyabb lehetett volna, bár azt hiszem az is teljesen mindegy). Szóval nagyon sok a bizonytalanság, ez tegnap a vezetőségin is szóba került, a csuda tudja mi lesz. Feltehetően rengeteg zökkenővel, döcögősen és kuszán (bár ezt olvasva: http://index.hu/belfold/2013/01/08/hoffmann_sikertortenet_az_iskolak_allami_atvetele/ egészen jól érezheti magát az ember, hogy egy sikertörténet része), de csak mennek majd a napi dolgok, most például a félévzárás.

Sok idő elment a vezetőségivel, negyed hat is elmúlt, amikor nekiállhattam a maradék rajzfeladat kijavításának. Lehet, ez a módi sikeresebb lesz (hja, sikertörténet): a füzeteket nem hagyom hazavinni a diáknak, az egész órai munka így itt van velem, ezekre jegyet is kapnak. Kaphatnak... Ezt tudva komolyabban veszik az órát, meg azt, hogy aki lazsál az hátfőn a hetedik órában (akkor csak hat órájuk van) itt marad és különfoglalkozásként megcsinálja a rajzfeladatot! Ezek, meg az azonnali visszacsatolás – az óra végén végignézem azt, hogy ki mit csinált, mit és mivel rajzról van szó azt is, hogy milyen tiszta áttekinthető és tetszetős a munkája – talán fog rajtuk valamit.

A hiányzások lezárása már sorra sem került, eljöttem haza – azt majd ma, pénteken megcsinálom és azzal részemről: szaktanárként és ofőként meg is vagyok. Sajna a java csak ezután jön: elérni azt, hogy a kollégák is megcsinálják ezt a zárást! Na ebben is van persze kanyar – miért lenne minden egyszerű és sima... K.A.Á. egy vagy két hete hagyott itt minket, semmi sincs lezárva az osztályában, vagy ott ahol szaktantárgyat tanított – pedig állítólag azt mondta, hogy rendben hagyja a dolgait. Ezért tegnap írtam neki mail-t. Ma hajnalban olvastam a válaszát, ami röviden nem, hosszan meg egy elég rideg, merev elutasító hangvételű levél, még a Munka törvénykönyvét is hivatkozza. Aham... Persze már mindegy, ő másutt dolgozik, felesleges ez az egész, maximum arra érdemes eltenni a levelet, hogy ha az idő és a körülmények úgy hozzák, hogy ismét tanítani akar és netán nálunk (ez nem is olyan példa nélkül való), akkor az ember tudja majd, hogy mire számíthat. Szóval lesz aki helyett ezt a zárást is meg kell csinálni... Aztán ha mindez megvan, akkor majd összesíteni kell a statisztikát. Mindegy, legalább van mit csinálni...

Orsiról semmi hír... Nem örülök neki, hogy mai-t nem tud vagy akar írni, állítólag a munkahelye erősen billeg: nem mintha ő nem felelne meg de szóba került, hogy bezárják... (Anyja beszélt vele a hét elején telefonon, állítólag beszélt neki erről.) Szóval nem tudni, mi lesz a munkahelye jövője... Nincs nagyon oda érte, de ez biztos pont, vagy eddig legalábbis annak látszott... Hétfőn elég sebbel-lobbal ment vissza Sopronba, azóta nem beszéltem vele, írni írtam neki E-mai-t, de válasz nem volt (még :)), lehet tényleg a telefon marad amivel vele kommunikálni lehet...

Holnap szombat, egy HTML XML meg egy PhotoShop-os foglalkozás, az előbbire is össze kell szedjem magam, az utóbbi azonban még problémásabb... (Az „csak” technikai probléma hogy egy hete a foglalkozásra kijelölt termekben 0 nap volt már csak hátra a feltett PhotoShop CS5 trial [!] használatára, egy kolléga akinek restartolnia kellett, nem is tudott dolgozni azon a gépen – ha ezt mostanra nem oldják meg nem tudom mi a csuda lesz) Remélem, lesz ma délután, este meg éjszaka :( erőm meg időm felkészülni erre... És akkor még hol a félévi statisztika :(:( Ez van, ez az időszak mindig ilyen – az ezt követő meg az érettség adminisztrálás miatt lesz olyan, amilyen lesz, de legalább van! :)

Az év első szombatja

(#2306) 2013. január 05., szombat

… munkás... Sok ilyen lesz ebben az évben. Hál' Istennek (!) a SzÁMALK-ban sok óra van hétvégére a tavaszi félévbe (bár az csak majd februárban kezdődik), adatbázisosak. Ma azonban és a következő négy hétben még nem lesz ilyen (ez még az előző, az őszi félévhez tartozik) hanem HTML, XML, illetve multimédia (ami döntően Photoshop-os képkezelést jelent).

A HTML, XML tananyag kicsit jobban fekszik: ilyet korábban is csináltam már, itt „csak” felidézni kell dolgokat (mármint nekem, hogy hatékonyan taníthassam), rendszerezni, frissíteni... És persze kiegészíteni, bővíteni – ezt nagyon szeretem, kicsit mindig hozzátenni... Most például a HTML5 és a CSS3 kapcsán, persze annyit amennyit be is lehet gyakoroltatni. A tananyagban frameset is szerepel... Fogalmam sincs miért, ha valami akkro az nem korszerű, de hát mindegy, ha kell akkor kell – majd az utolsó alkalommal, a már nem számon kérhető anyagrészben csinálunk olyat is. A mai napon a HTML4 és 5 közötti pár különbségeket vesszük, és a legfontosabbként a CSS alapjait: mi az, miként kell használni... Szeretném ha ez alapvető lenne számukra, ha HTML-t enélkül kódolni sem tudnának... És persze nem elméletben, hanem és csakis gyakorlatban: feladatokon keresztül csakis...

A mai is olyan szombat ami volt már és lesz is még: délelőtt van három óra, aztán három órányi idő üres, aztán délután, kora este megint három óra. Ez az utóbbi bonyásabb, Photoshop... Nem csináltam ilyet előtte soha, nincs rutin és nincsenek gyakorló munkáltató feladataim sem. Azt hiszem ez a kettő kell ahhoz hogy hatékonyan lehessen csinálni. Persze van aki másként kezdi, például hogy jövő héten Petrát kell helyettesíteni, ő mondta amikor kértem anyagot: az Excel-t fogja kezdeni de még csak elméletben... Mi a csudát lehet elméletben foglalkozni ezzel? (Én azzal szoktam kezdeni, hogy a diákok beírnak tantárgyakat meg jegyeket a táblázatba és átlagolnak, ez életszerű példa nekik és példán keresztül ismerkednek meg a programmal.) Valami ilyet kell a hallgatóknak is a Photoshop-pal, ezért is nehéz, mert nincsenek olyan jó feladataim, amik egy-egy tipikusnak mondható fogást, eljárást vagy módszert lehet megcsináltatni velük... Majd csak alakul, szépen alakul, de hát nincs mit tenni: ha újat kell tanítani, akkor legalább ötször annyit kell foglalkozni vele mint ami aztán az órai idő...

Délelőtt megvolt a HTML, XML foglalkozás: kevesebbet tudtam elvégezni mint akartam. Egy kicsi és egy nagyobb feladatot akartam megcsinálni, hát a nagyobbik fele sikerült. Ez van – majd a következő alkalommal befejezzük... Jó lett volna ha akkor már az XML-lel lehetett volna foglalkozni de hát ez van... Azt hiszem ha nagyon tempózunk, annak az a hátulütője, hogy nem követi a tempót mindenki (na jó, mindenki úgysem – de a többség), kérdés úgy meg érdemes-e...

Dél tájt átmentem a sulisba, a délutáni foglalkozásra még csináltam egy feladatot: Orsi egyik fotóját montíroztam rá egy Ausztriában készült kisváros utcaképére. Ez volt az egyik érdekes feladat, a másik az, amikor egy sörös dobozra vízcseppeket varázsoltunk... A másik öt feladat aprócska, fotók feljavítása vagy éppen átalakítása olyanná mintha kézzel festett, rajzolt lenne. A délelőtti és a délutáni foglalkozás között a suliban még befejeztem egy feladatot, kellett is: a délutáni foglalkozást éppen le tudtam a rendelkezésre álló időt a feladatokkal – de az fontos tanulság, hogy ennél hamarabb kell elkezdeni a foglalkozásra készülést (például most :)), nem jó az utolsó pillanatban kapkodni...

Orsi hazajött... (Anci szerint Marácon van otthon, de mégis :)) Este érkezett: a SzÁMALK-os foglalkozás után elmentem a Keletibe... Kicsit várni kellett, de velem volt gond, velem volt a LOTR...A vonat pontosan érkezett, Orsival Pöttyösbe mentünk. A kocsiban jókedvű volt, mesélt sokmindenféléket. Pöttyösben kaja volt, Orsi készülődött mert ment tovább én meg kocsival ki Ürömre. Nem volt valami meleg, alig 10 fok – de hát volt már kevesebb is, nem panaszkodhatom. (A rádió szerint a következő héten jön a januári hideg, na akkor lesz majd cidri...)

A hobbit

(#2304) 2012. december 29., szombat

Csütörtökön néztük meg Orsival, Attilával és Nórival az „A hobbit: A váratlan utazás” c. filmet, az Arénában. Az IMAX nem semmi, bár azért annyira nem is nagy szám. (Persze, az embert elkényeztetetté teszik a multiplexek hatalmas termei – hol van mindettől akár a 40 évvel ezelőtti ürömi vagy akár a 10...15 évvel ezelőtti körmendi mozi terme...) A vászon hatalmas és ívelt is, a nézőtér pedig igen meredeken emelkedő. (Sokban hasonlít a La Géod-ra, az is ekkora de a vászon sokkal homorúbb.) A második sorba szólt a jegyünk, hátrébb valamivel az jobb lett volna, de hát ide kaptak Orsiék négy egymás melletti jegyet, végül is jó volt. Ami a térhatást illeti: biztos más másként van vele, de nekem olykor szédüléshez hasonló „élményt” jelentett: ahogy a képzelt 3D-s megjelenítés mozog a látótérben, az emberi érzékelés „amit” vizuálisan sikeresen becsapnak az effektek, hiányolja, hogy a gravitációs hatások ezt nem követik, ez roppant fura. Három órás volt az egész de még a végére is egyik-másik mozgatott kép esetén éreztem, hogy nem érzem a gyorsulás, lassulás fizikai hatását, ez olyan enyhe szédüléshez hasonlatos érzés...

A film jó volt. A LOTR (Lord of The Ring, A gyűrűk ura) filmtrilógia előtti történések: „A hobbit: a váratlan utazás” A filmben majdnem minden karakter, figura megjelenik akik a LOTR trilógiában – ebben azonban emberek nem. Egy nem hosszú előzmény (lentebb erről még pár szó) amit maga a főszereplő, a már idősödő Zsákos Bilbó mesél el, amint könyvét írja – ezzel kezdődik a film. Aztán 60 évvel visszalépünk, Bilbó ekkor még javakorabeli fiatalember... Gandalf, aki itt Szürke Gandalf és mint ahogyan később kiderül, rangban valahol a mágus vezető, Fehér Szarumán alatt helyezkedik el, ez a Gandalf látogatja meg és bevonja valami vállalkozásba a fiatalember Bilbót. Ő, Bilbó viszont meglehetősen kényelmes és kényelemszerető, nem nagyon fűlik a foga ehhez a kalandhoz. Ahogy a vállalkozás főszereplői érkeznek sorban egymás után Bilbó házacskájába, akkor a film megkapja az alaphangját ami nyers, erőteljes és nem ritkán kimondottan durva. A törpök azok akik és akiknek a megjelenítésével (a filmben nagyon is markánsan és naturálisan ábrázolva) megteremtődik a film alaphangulata. Kecs és kellem, finomság csak kevés van és csak később, a Völgyzugolyos részben a tündék szerepeltetésével jelenik meg. Azért azonban, hogy el ne feledjük az „alapszínt”, a törpök kajálása során, a berzenkedésük („Hús nincs?”) meg a faragatlanságuk kapcsán megvan a kontraszt. A LOTR első kötetére, A Gyűrű szövetségére emlékeztet az, hogy a 13 törp, meg Bilbó akit tolvajnak visznek magukkal, egyfajta küldetést teljesítenek, a történet váza a vándorlás, elindulni valahonnan és elérni valahova... Nem nagyon világos persze az, hogy mire is kell ez nekik a tolvaj azaz a félszerzet, bár szájbarágósan azért elmagyarázzák ezt az elején (nem nagyon meggyőzően), és az meg egyáltalán nem, hogy a sokra képes mágus miért éppen ezt a teszetusza jószágot választotta, de hát mese ez, nem kell nagyon erőlködni racionalitás keresésén... :)

Innentől kezdve megvan tehát a mese fonala, az a szál amire a történések gyöngyeit fel lehet fűzni, ha ez nem képzavar az egyes eseményekkel kapcsolatban: van azokban minden csak semmi ami gyöngyszerű lenne. Az előtörténet: Smaug, a sárkány megrohamozta és legyőzte a törpök hegybe vájt eredeti városállamát mert szemet vetett azok kincseire, ettől kezdve a törpök hontalanok... Mória ostroma során az orkokkak vívott csatában lefejezi a vezérork Thorin nagyapját, amibe apja beleőrül és nyoma vész, csak Thorin (az unoka) veszi fel a harcot és csapja le a fehér rém vezérork jobb karját... A csata végül is a törpök menekülésével végződik. Ennek alapján a kis csapatot a bosszúszomjas orkok követik és olykor megrohamozzák. Persze 13 apró lény, akik saját szavaikkal sem harcosok, mindig felveszik a harcot és mindig ezért vagy azért: sikerrel. Összeakadnak útjuk során trollokkal akiknek teste hatalmas, ám eszük annál parányibb; fogságba esnek de a behemót tohonya trollok addig-addig tökölnek azzal hogy felfalják foglyaikat, azzal hogy hogyan falják fel, azzal hogy miként is fűszerezzék, hogy az időközben kelő nap – kővé dermeszti őket. A koboldok – vagy mik – akik rengetegen vannak és rém csúnyák, szintén fogságba ejtik őket, a koboldkirály tutira Jabba-ra hajaz...

Nem olvastam a könyvet, de az biztos: a képi hatások nagyszerűek, biztosan szövegesen sok mindent le lehet írni de a film amit lehet, be is mutat... És nagyon sok mindent megmutat... Megint kergetőzés, harc, aztán Thorin akarata ellenére Völgyzugolyban kötnek ki ahol ambivalens a találkozás Elrond-dal (mintha tényleg fiatalabb lenne itt, mint a LOTR-ben, pedig ez a film későbbi – erre is figyeltek a film készítői?) és itt jelenik meg Szarumán. Ismerve a LOTR történéseit, mindaz amit és főleg ahogyan elmond a Fehér Mágus, már előrevetíti árulását – és itt említik meg Szauront, aki a LOTR történéseiben olyan fontos szerepet játszik. A törpök a fejük után mennek – és bár a „nagyok” nem helyeslik azt, hogy vissza akarják szerezni hazájukat, ők szó szerint is mennek, útnak indulnak.

A film fokozza a feszültséget, a következő összecsapás egészen brutál, a két legerősebb szereplő is szembekerül: A FehérOrk (a csuda tudja, neve van-e) és maga Thorin. Azt hiszem ez is filmes alapelv, hogy párhuzamosan vonultatják fel jelenetről jelenetre a két pólust akik persze egyenlő erősek kell legyenek és nagyon megkülönböztethetőek – itt mindkettő stimmel – és ezeket csak a történések csúcspontján lehet egymásnak ereszteni... Előtte elszakad Bilbó a csapattól, ő meg Gollammal akad össze és itt bukkan fel a Gyűrű, itt kerül – legalábbis ezen fim szerint – az Bilbó tulajdonába. Egy elég mókás találóskérdés párbaj után eldurvul a helyzet, Bilbó csak azzal menekül, hogy véletlenül :) ujjára húzva a gyűrűt az láthatatlanná teszi őt. A gyűrű ás pokoli tulajdonságát ez a film még nem emlegeti, a tünde felirat sem látszik rajta és meg sem említik, hogy ez az Eggyűrű, hogy több más is készült, ahogyan Sazuronnal és a gonoszsággal sem kerül még kapcsolatba... Elhangzik korábban egy érdekes mondat – lehet, a történések durva brutalitását akarták ezzel tompítani? - miszerint nem az az igazi harcos aki ölni tud hanem aki tudja, mikor nem kell ölni... E mondat illusztrálása, hogy amikor lehetne, Bilbó – akinek harciasságát azért reálisnak megőrizni akarva a forgatókönyvíró és/vagy a regény szerzője elég ügyetlenkedést is kever kardforgatása megjelenítéséhez – szóval ez a Bilbó látva a gyűrű elvesztését megkönnyező Gollamot, akkor sem vágja el a torkát amikor tehetné. Persze itt is van deus ex machina, itt is a LORT-ban látott effektet használják, sasok mentik meg a főhősöket. Ekkorra már eléggé fészkelődik az ember a moziszékben, a kicsit túlméretezett hosszra utal az hogy az ember nem csekély megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy mára ennyi volt: a kis csapat, 14 kicsi és a Mágus párás szemmel szemléli a Magányos Hegyet és szinte szájbarágósan fogalmazzák meg: innen folytatjuk :)

Egészében jó film. Erőteljesebb (durvább?) mint a LOTR (habár az sem gyenge), az után már nem annyira újszerű sem a történet sem a helyzetek de hát ez minden folytatásra igaz (még ha ez ilyen előrevetett folytatás is), és javára legyen mondva a filmnek, hogy csak a hossza hozható fel negatívumként, nem laposodik el a dolog mint annyi más folytatás esetén. Jó film, megnézendő film mindenkinek, akinek a LOTR tetszett és tetszik...

Update: a folytatást, a trilógia harmadik részét lásd itt... (A másodikat az update idején, 2014. december 26-án még nem láttam)

Régmúlt napok fénye

(#2301) 2012. december 26., szerda reggel 3 óra 52 perc

Preambulum: Jelen post több hivatkozást is tartalmaz a blogol helyre... 2012. december végén ez a hely beteg volt – pont ilyen gondozatlanság, kezelői nemtörődömség miatt hagytam ott –, szóval a hely beteg volt, a Chrome-mal felkeresve az az alapértelmezett beállításokkal is jelezte, hogy a felkeresett WEB helyen támadó jelegű kódrészletek fordulnak elő. Feltehetően ez az állapot nem marad fenn örökre, de itt, elöljáróban írom le, hogy a feltett linkek követése során lehetnek veszélyek. Sajnos a blogol, hogy gyakorlatilag gazdátlan lett, így jut fokozatosan ebek harmincadjára :(:(

(Korábban azt hiszem a másik helyen volt ilyen címmel post. Ott rengeteg post volt, nem állok neki előkeresgélni, de úgy emlékszem írtam ilyen címmel. Az idézet egyébként Bob Shaw: Régmúlt napok fénye c. novellája után: ezt a Galaktika 1974-ben megjelent 7. számában olvastam...)

2005-ben halt meg anyám, év elején... Apám abban az évben maga volt és ezt nagyon-nagyon nehezen viselte. Fizikailag is, mentálisan is... Szenteste kora délután mentem ki érte, itt volt nálunk vacsorára, de nem akart itt maradni, hét tájt visszavittem őt. Nem írtam akkor erről (kár, mert már ennyi idő távlatából sem tudok mindent pontosan visszaidézni pedig akkor még le tudtam volna írni), csak annyit ami itt olvasható...

2006-ban sokkal több írás (itt, itt és itt) született a karácsonyról. Furcsa, hogy a fílinget nem adja annyira vissza mint a 2005-ős alig két sor. Nem a szavak mennyisége a lényeg ezek szerint... Bár a csuda tudja... A leírt szavak tényeket rögzítenek – azt hiszem az az ideális ha csakis azt – aztán aki olvassa, annak eszébe jut erről ez meg az. Ez volt az a karácsony, amikor Orsi nagykorú lett, jogsit szerzett és utána megkapta apósom Audi 80-asát, amivel volt elég baj, meg költség is, de Orsi igen agyon élvezte. Orsi mindig mindennek nevet ad, érdekes neveket: a kocsit aszt hiszem Cicabogárnak hívta, fogalmam sincs miért... A leírtakból azért átjön, Orsi milyen jókedvű és szertelen lehetett :):) A fa abban az évben nagyobb volt mint idén, egészében érdekes hogy egyszerre változott is sok dolog – és változatlan marad sok más... (Azt nem tudom, hogy ez jó vagy rossz, feltehetően egyik sem vagy még inkább akármelyik és ez csak szubjektív megítélés kérdése)

2007-ben sok az írás és sok a kép. (Konkrétan itt és itt...) Általában nem tettem fel az enyéimekről képet mert nem csak azt nem szerették (és szeretik), ha fotózom őket de ezt végképp, ha publikálom is ezeket. (Volt is ebből heveny veszekedés, vádaskodás, de az 2007 után jóval...) Erről a karácsonyról sok a szöveg is, a kép is. Orsi egy évvel lett idősebb, a kocsit akkor már használta (fizettem is rendesen mivel akkor még tanult). Akkor Orsi még idehaza volt, még nem volt Tamás, Ákos volt azt hiszem, sokat lógtak együtt Nórival Azt hiszem, Nórinak most ez is nagyon hiányzik...

2008-ban semmi családi bejegyzést nem találtam! Sem offline, sem rejtett post alakban semmit de semmit sem találtam, kár... Négy éve volt, a részletekre nem emlékszem, ahogyan a 2007-es és a 2006-os karácsony apró ám fontos részeit felidézték a képek és a szöveg de még a 2005-ösről is sokat, a 2008-as ilyen részleteiben sajnos elveszett...

2009 karácsonyáról sem találtam semmit. Itt azonban már segített az, hogy ekkortájt már sorszámot kaptak a post-ok: nem folytonos a számozás ami arra utal, hogy kell lennie bejegyzésnek karácsonnyal kapcsolatban is. Meg is találtam és valóban van írás, csak zárt... Három éve volt, átolvastam és nem találtam benne semmi olyat amit mai eszemmel lezárnék (ráadásul csak macerásan lehet arról a felületről elérni), hát nyitottá tettem. Hja és ezerszer áldottam az eszem, hogy amikor az a helyet elhagytam, nem töröltem... Szóval itt van szó ennek az évnek a (családos) karácsonyáról. A korábbival szemben ez egy post és jó ez – a korábbi elég terjengős, ezek szerint erre ügyelni kell, jó az az írás lesz ami sok tartalmat kevés szóval ad vissza. Akkro már volt Orsinak Tamás, akkor már eléggé elmászkálósak voltak ezek szerint. Azt hiszem akkor már nem volt Cicabogár, ezért is hogy az írásban szó eszik arról hogy Orsi, pontosabban Orsi és Nóri el akarták vinni a kocsit...

2010 évi családi karácsonyról, ahogyan olvasom, szintén csak pár nappal később írtam. Szintén nem találtam meg a post-ot de szintén megvan nálam levő offline változatban (érdekes lényegtelen részlet, hogy Word DOC-ban és nem ODT-ben) akad elütés, az offline változatban kijavítgattamPost nincs, pedig a képek (ez és ez) megvannak, feltöltöttem őket: a post vagy valamiért okafogyottá vált vagy fenn volt de törlésre került... Ez volt az az év, amikor Tamásék szülei voltak nálunk, egy korábbi látogatásunkat adva vissza. Nekünk fura volt, nekik természetes hogy sokan jöttek... Azt hiszem ez csak nekünk furcsa, a november elejei Dorozsmais összejövetelen is teméntelen sokan voltunk, jó az ha a család nagy. Ez volt az az év, amikor a téli szünetben Nóri még eljött velem moziba de ez volt az az év amikor már csak Nóri, mert Orsi – feltehetően Tamással – másfelé bóklászott... Ez volt az az év, amikor már csak egyes számban esik szó arról hogy Kelenföld, amikor nem anyósomékhoz, amirko már csak anyósomhoz mentünk és ez volt az az év amikor családostul voltunk Ürömön, már Marikáéknál.

2011 évben van bejegyzés itt, habár elég rövid. Talán túlságosan is... A számozás folytonossága arra utal, hogy rejtve sincs más... Mivel a képeket is számozom folyamatos számsor mentén, az itt levő képek száma/neve alapján majd tudok keresni olyan képeket amiket elkattintani érdemesnek találtam de nem tettem ki. Abban az évben ezek szerint még a mostaninál is kisebb volt a fa. Abban az évben Nóri a KFC-ben dolgozott, abban az évben köszönt rá szenteste napján a munkahelyén az a Göntér Ábel, aki a következő év tavaszán tett emelt szinten ötös informatika érettségit, abban az évben Orsi szenteste Pátyon volt Tamáséknál és másnap voltak itt nálunk Orsi Tamással és anyósom is. Az az év tavaly volt... Régen – és nem is olyan régen

Orsi itthon

(#2280) 2012. november 16., péntek 17 óra 20 perc

59908

A Keleti Pályaudvar, ide érkezett Orsi pénteken délután...

Orsi pénteken érkezett... Volt korábban egy olyan ötlete, ötletük, hogy Attilával együtt jönnek, de aztán mégsem... Attilának odahaza Felsőmarácon a családi gazdaságban ilyenkor van a munka dandárja, úgy tudom ezért nem jött...

Korábban értem oda: a csuda tuja, hogy mennyi ideig tart az út, de jó is volt hogy majd' háromnegyed órával korábban elindultam: a Fiumei út amúgy is egy istencsapása (szerintem), pénteken délután meg pláne...

A vonat késett öt percet, de hát ez nem veszélyes. Orsit alig ismertem meg, most totál szőke :) Nagyon vidorka volt, hazafelé jövet többször is elmondta, mennyire örül – idehaza! :)

Végül is pergő programja volt, még este pénteken elmentek a húgával haverkázni, szombaton nagyanyjánál volt aztán húgával színházban aztán meg, azt hiszem, a Vörösmarty térre a karácsonyi vásárra mentek. Orsi vasárnap reggel mutatta, hoztak is onnan bögrét...

Vasárnap délután már utazik is vissza... :(

Hosszú csütörtök

(#2255) 2012. október 5., péntek, 04:31

59218

A Kormányhivatal Budafoki úti épülete, itt valami gyár volt régebben, az enteriőr belépve a nagykapun ilyesmire hajaz...

Nem tudom, mi lesz az írás címe – tipikusan olyan, ami majd megírja magát, és majd kialakul...

Csütörtök reggel kocsival mentem (délután kell majd Ürömre), és sikerült elsőnek érkeznem, ez nem gyakori... Egy nappal utána, amikor ezeket írom, már fogalmam sincs mivel, de elment reggel a nyolcig tartó idő – ha jól emlékszem a statisztika megcsinálás előkészítésével ment el: erről majd más írásban bővebben, mert most ez az egyik meghatározó meló, ér egy külön cikket.

Aztán óra az enyéimekkel. A két csoport egészen külön két csoport. Erről is bővebben külön írásban, mert olyan témát kísérelek meg velük feldolgozni amit szerintem kellene, de amit eddig nem.

Aztán két lyukasóra, ezalatt a jövőheti szakmai vizsga írásbeli feladatait kellett elhozni a Budafoki útról. Gyönyörű az idő, a legszebb vénasszonyok nyara... Szerencsére nincs tumultus Pályiéknál. Utóbb az átvételhez titokvédelmit kell aláírni ehhez kellett a személyi szám, és most először kellett, lehetett a plasztikkártya alakúról kiírnom (eddig nekem a régi, könyv alakú volt...) Pecsétet viszont nem vittem de szerencsére elegendő volt a megbízólevél.

Aztán három óra helyettesítés a suliban: két 10-es foglalkozás Petra helyett az ő termében, azzal fűszerezve hogy mindeközben az enyéimeket is kordában kell tartani, szünetenként kiterelni az osztályból, mivel a legutóbbi eset óta ezzel próbálom az azt kiváltó helyzetet elkerülni. (Azt nem tudom, hogy sikerrel-e, mert minden nap van valami apróbb történés... :() A három órából kettő tehát 10-es, erre Petra körlevélkészítést rendelt. Az első fázis megy, fér bele egy órába úgy, hogy nem hallgatja a diák amit a tanár mond, nem végignézi amit a tanár csinál hanem a diák dolgozik! Én magam „semmit” sem csináltam, csak a diák munkáját egyenként sorra végignézve ami többeknél felbukkant, azt és csak azt szóban javíttattam... A tabuláció nem nagyon ment, bár dícséretes, hogy a másodiknak jött csapat majdnem fele szépen meg is csinálta az elmondottak alapján. Azt hiszem ez a lényeg, a diáknak kell dolgoznia mert azzal szed fel ismereteket és szerez gyakorlatot, tapasztalatot ami a legnagyobb érték ebben a tárgyban. Szóval az alapdokumentum megszerkesztése, ennyire jutott idő. (Petra elég nagy lépésben halad, a srácok szerint a Word menüit tekintették még csak az előző órán át. Nem tudom azt minek, meggyőződésem hogy gyakorolva azaz feladatot megoldva lehet akármilyen programot megismerni, Mink sorolni a menüpontokat – de mindegy.)

A harmadik óra (sorban a harmadik, a napon ez már a hetedik) a 09.E-vel, ők lehet nem kedvelnek engem mert kérdezte az egyik kislegény, hogy mikor kapják vissza a régi tanárnőt! Nem volt a kérdésben sértő, inkább megmosolyogtató – mondtam is hogy hamarosan :) Velük megcsináltam a kiszínezős feladatot korábban a nyelvlaborban és mára a kristálygömb következett. Sajnos a Gimp használatában nincs rutinom, igaz: sok programéban van és ez segített amikor kérdeznek, illetve Petra nagyon remek feladatot csinált, szépen kidolgozott feladatlappal, úgyhogy az óra nem telt haszontalanul. Sokan szépen haladtak és ami fontos (szerintem nagyon fontos), hogy sokan mosolyogva éreztek rá a tevékenységsor hasznára és arra, milyen szép dolgokat lehet a programmal megcsinálni. Ilyen értelemben telitalálat, hogy Petra a Gimp-pel dolgoztatja őket mert megteremti a tárgyhoz való pozitív hozzáállást, ami alig túlbecsülhetően fontos!

Sajnos nem lehettem ott végig, mert tegnapi történésnek ma volt folytatása, anyuka jött be és vele nehezebb volt mint tegnap a diák apukájával. Szerdán csak létszámnak, de csütörtökön aktív szeplőnek kellettem, nem volt egyszerű de talán egyenesbe jut a dolog, nem a jó de remélem az optimális megoldás megszületett úgy, hogy legyőzöttnek, vesztesnek senki sem érzi magát még ha győztesnek sem...

Utána kimentem Ürömre, mert a pénteki bográcsozáshoz én ígértem paradicsomot paprikát meg műanyag tányérokat, villákat. Ezek utóbbiak még a temetésből maradtam odakint meg. A kert csupa sár a sok esőtől, a paradicsom bővel elérett, nem tudtam annyit szedni mint akartam de remélem elég lesz ez is. Ettem kint valamit, olyan másfél órát voltam kint és jöttem is vissza. Csodaszép idő volt, az udvar a kert csendes ilyenkor, jó ott.

Viszont ellentétben azzal amikor este, sötétedés után jövök vissza és mindannyiszor meg kell állapítsam milyen kihalt is este a falu, tegnap délután akkora volt ott a nyüzsgés mint itt bent a városban! Az utcák tele járókelőkkel és a kocsival jönni menni legalább annyi figyelmet igényel mint itt Pesten, akkora a forgalom! (De mennyire más volt ez harminc, negyven éve!) Mire beértem a suliba vissza, majdnem teljesen bealkonyodott, már csak Edina volt bent de csütörtökön ő sem sokáig.

Két dolgot mindenképpen este meg kellett csináljak akármilyen fáradt is voltam. Az egyik akkor szakadt a nyakamba, este böngészve a postaládámat akadtam a feladatelrendelő levélre: a következő, már a 2013-2014 tanév beiskolázáshoz annak lejelentése milyen osztályokat akarunk indítani. Erről van elképzelésem, erről beszéltünk, de azért odatettem a kész(nek hiszem :)) táblázatot Edina asztalára, készre akkor csinálom ha rábólint. A másik a távollét lejelentése, ezt tavaly (és azelőtt) nem én csináltam, ez annak a listázása ki miért és mikor volt távol. Egyiket sem tudom pontosan milyenre kell csinálni, de meg kell csinálni, az utóbbi ma az előbbi hétfőn határidő. Azt hiszem mindkettő megvan elfogadható hadrafoghatósági szinten :) a többit meg majd ma pénteken meglátjuk.

Kilenc is elmúlt mire ideértem Pöttyösbe, Orsit még felhívtam előtte – nem szeretem Nóri előtt, ez elég abszurd de hát ez van. Attila vette fel, aztán Orsival jó 20 percet csacsogtunk, úgy tűnik lesz meója, sőt lehet hogy nem egy de másfél! :) Hétvégén mennem Marácra, remélem jó idejük lesz.

Hosszú nap lett ez is

Orsi elutazott

(#2254) ide_ird_a_datumot

Nem volt sokáig idehaza...

Vasárnap este jött a leányzó (erről írtam is), aztán tegnap már pakolt... Most sokat, meleg cuccokat is meg fodrász holmit is.

Tegnap együtt mentünk a sulisba is, aztán ő elvolt napközben: azt hiszem egy állásinterjúra is ment (egy dísztárgy nagykereskedés keres ügynököket – hát mit mondjak, azt hiszem nem ez az a piac ami mostanában annyira nagyon pezsegne azaz nem lehet könnyű dolog kiskereskedelmi boltoknak dísztárgyakat ajánlani, eladni...)

Este hatra mondta Orsi hogy legyek itt, itt is lettem bár nem volt egyszerű mert az egy dolog, hogy egyfolytában végig óráim voltak (Petrát kellett helyettesíteni), de esemény is volt amit azonnal kellett kezelni (remélem, sikerült is bár gyanús nekem hogy lesz még folytatása), utána pedig nevelési értekezlet, majd az eseménnyel kapcsolatosan volt megbeszélés: éppen hogy el tudtam indulni időben és pár percet még így is késtem.

Az én drága leányzóm, bár szépen összepakolt és bőrönd hegyeken ült – volna ha nem téblábol fülén a telefonnal – csacsog (most anyjával), majd közli, hogy nem kell azonnal indulni mert Attila is késve indult csak Bugacról azaz ráérünk olyan háromnegyed óra múlva indulni...

Rengeteg cucca volt, majdnem hét lett mire leciheltünk mindent Mirába. Orsi vezetett odafelé mert hogy azért ezt a helyet beszélték meg, mivel hogy ezt ismeri. Simán oda is talált, érdekes volt – ő mondta – hogy valaha de sokat járt errefelé... Attila nem sokkal korábban jöhetett, már ott várt miket a parkolóba. Átcuccoltunk, elköszönés, aztán a fiatalok el...

Kértem Orsit, hogy ha megérkeztek, akkor adjon fel egy SMS-t, erre – ez meglepett – ő is engem, hogy ha hazaérjek, akkor írjak egy sasos :) SMS-t. Megvolt, válaszolt is rá, sőt – ezt már csak reggel láttam – amikor megérkeztek és kipakoltak, után még írt is hogy rendben megérkeztek...