(#2789) 2015. október 31., szombat

A legtöbbet a TV-ben a Viasat History-t nézem. A legtöbb filmje jó, még a gyengébbek is nézni valóak. Akad, amit annyiszor adnak le, hogy már unalmas (mert eleget láttam – de ez az én bajom). A filmek történelmet dolgoznak fel, egy-egy időszak egy-egy tájegység vagy esemény történetét. Most éppen a „Közel-Kelet, a civilizáció bölcsője” c. megy. Ez azt hiszem, egy török készítésű filmsorozat. Címével ellentétben nem általában a civilizációról szól, hanem az Oszmán birodalomig görgeti el a világtörténelmet, és azután annak, a Török Birodalomnak a történelmét dolgozza fel. Nem vagyok történész, és azt hiszem, szubjektív véleményt mondani ilyenről nem feltétlenül helyes: ám a látottak alapján azt hiszem, a történelem elmesélése legalább annyit elmond arról, amit elmesélnek mint arról, aki elmeséli azt. Más szavakkal: nem tudom, hogy létezik-e objektív történetírás. Kiragadott példák: a Lepantói csatát a film csak egy átmeneti megtorpanásnak értékeli (török szempontból), pedig ha jól emlékszem, úgy tanultuk – régen volt, mármint amikor tanultam –, hogy ezzel a török tengeri hegemónia szűnt meg, szorult vissza. (Többször emlegetik, az Oszmán Birodalom Bécs kapujáig terjedt – hát addig nem jutott el és ennek 150 évig többek között mi ittuk meg a levét. És nem sok jó maradt a 150 év után, csak elnéptelenedett országrészek – már persze ha a másik oldal történetírásának lehet hinni) Egy másik „apróság”: Isztambul egy mecsetéről beszélve a film elmondja, ez a görög agórák és a római Fórum modern megfelelője. Hát, hogy mennyire modern, arról talán elmond az is valamit, hogy a mecset bejáratánál csak férfiak vannak, nők nem. Milyen modernség az ilyen?