Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Közlekedési Múzeum

(#2261) 2012. október 11., csütörtök, 04:09

Az osztályommal, ebben az évben már 10.E :) szerdán a Közlekedési Múzeumban voltunk. (Sajnos ebben az évben elég sok volt már eddig is a bajság az osztállyal: mindennek oka van hátha ilyen programokkal elég élménydús környezetet tud az iskola teremteni számukra és kissé lehiggadhatnak...)

Az osztályfőnöki órák szerda hetedikben vannak, nincs utána foglalkozás. Semmi akadálya ezen elvinnem őket – és előtte kettő héten az osztályfőnöki az igazolások kezeléséből állt, egyfajta tömbösítésként más nem is volt. Szerdán a magyaróra után indultunk. Jellemző, hogy pár srác egyből alkudozni kezdett, hogy mikor végzünk, mikor mehetnek haza meg ilyesmi. Ezt soha nem fogom megérteni: annak még csak van értelme, hogy nem szeretnek órán lenni, bár az iskolában igen, de hogy ilyen programokkal kapcsolatosan miért kell ezt csinálni, nem tudom. Z.D. az edzését emlegette, hogy amiatt nem tud menni, kértem hogy ha havi egy alkalommal megyünk és neki heti (!) négy edzése van, akkor csak össze lehet igazítani a kettőt! T.R. Viszont biztosra ment, felhívta anyját és elkérette vele magát! Hát... Nem tudok erre mit mondani, azon kívül, hogy ezeknek a legényeknek semmi sem jó?

Az 51-es villamossal mentünk a Hungáriáig onnan az 1-essel... Persze hogy útközben nem lehetett kibírniuk, azoknak akik dohányoznak (vagy azt szeretnék ha úgy tűnne, hogy dohányoznak) a rágyújtást, ezzel nehéz mit kezdeni pedig iskolai programokon elvileg akkor is tilos ha nem az iskolában tartjuk. Csak éppen ennek a szabálynak nem egyszerű érvényt szerezni.

Eggyel később szállt le a villamosról a társaság egyik része, persze az sem rossz mivel onnan is meg lehet a múzeumot közelíteni. A bejáratnál névsort olvastunk, mivel nem szerettem volna ha meglógnak: ez a program végül is az osztályfőnökik helyett volt, nem fakultatív, legyenek hát itt!

A múzeum bejáratánál csináltunk egy csoportképet aztán megvettem a jegyeket meg a fényképezésre az engedélyt, és megbeszéltem velük (inkább csak kihirdettem), hogy záráskor – az előzetessel ellentétben nem ötkor hanem szerdán valamiért négykor – a csomagok letételére biztosított, zárható szekrénynél találkozunk, egyébként ki-ki saját tempójában mehet megnézni azt, ami a legjobban tetszik. A csapat kisebbik felével az autós-motoros rész felé mentünk (itt csináltam az első képeket is), ami jó ötlet volt, mert valami előadás számára már akkor kezdték berendezni a termet, és mint az osztály másik fele, azok akik az ellenkező irányban kezdték és itt akarták folytatni elmondták, ide később már látogatókat nem is engedtek be.

Érdekes látnivaló a több évtizede még hétköznapi járművek: a faros Ikarusz busz, amiből nagyon sok közlekedett a Főváros környéki települések bejáróit szállítva, a Pannónia motorkerékpárok vagy az egészen rossz emlékezettel elhíresült ZISz luxus személyautók. A másik helységben vasúttörténeti kiállítást nézhettünk meg, illetve a még nyitva tartó Titanic emlékkiállítást vagy egy szinttel lejjebb azokat a régi villamosokat, a szó legszorosabb értelmében fapados, huzatos kocsikat, amik közül a most már 51-esnek nevezett, 30..35 éve még 30-asnak számozott járaton Iskolánk előtt a Mester utcán is jártak. Ha magam vagyok, tovább elbóklászom mert sok a nézni való, a srácok azonban képtelenek olyan fél másodpercnél tovább bármire is koncentrálni – kevés kivétellel ez mindenkire igaz. (Feltehetően minden iskolai probléma oka ez lehet...) Egy kisebb csoport szűk egy óra után elkérezkedett, elengedtem őket – bár akkor sem értem, ilyen programokkal mi a bajuk – a többiekkel pár perccel négy előtt a kijáratnál, a ruhatár-szekrénynél találkoztunk és engedtem őket el.

Egészében, minden (nem nagyon fontos) negatívum ellenére is jó program volt, legközelebb azt hiszem az elektrotechnikai múzeumot nézzük majd meg, hasonlóan szerda délutáni program gyanánt.

58333

Csoportkép a Közlekedési Múzeum előtt, balról jobbra: alsó sor: Sponga Dániel, Keresztes László (részben takarva), Wolf Dominik, Czibula Mátyás, Takács Imre, Radványi Dávid, Németh Bendegúz, Simó Szabolcs, Ligetvári Márk, Víg Roland. Felső sor: Szabó Dávid, Farkas László, Podámer Gergő, Bajnok Péter, Ruszó Erik (legfelül), Zátrok Dániel, Recskó Krisztián, Török István, Aranyos Balázs

58335

Egy 1999-es Auti TT Roadster előtt, balról jobbra: Török István, Recskó Krisztián, Podámer Gerg, Farkas László, Ruszó Erik és Wolf Dominik

58354

Egy lóvontatta vasút makettje. Balról jobbra: Ligetvári Márk, Sponga Dániel és Murin Sándor valamint a teremfelügyelő hölgy.

58357

Ők nem az enyéimek: a múzeumban találkoztunk egy egészen kicsikből álló csoporttal: egy hosszanti kötélhez oldalt jobbra és balra egy egy rödidebb kötéldarabkát szorongattak a kicsik... :)

58367

A hajózási kiállításon, balról jobbra: Radványi Gergő, Simó Szabolcs és Német Bendegúz.

58368

A pózolás nagymesterei, balról jobbra: Víg Roland, Czibula Mátyás, Filutás Viktor és Zátrok Dániel

58370

Egy korabeli megmunkálógép mellett mókázik, balról jobbra: Murin Sándor, Keresztes László és Csapó Bence

58378

A Farkas Bertalan -féle első (és mindeddig utolsó) magyar az űrben kiállításrész mellett, balról jobbra: Ligetvári Márk, Csapó Bence (részben takarva), Keresztes László, Murin Sándor és Sponga Dániel

58379

A Szent Jupat mellett, balról jobbra: Szabó Dávid, Keresztes László (lehajol), Murin Sándor, Csaó Bence (lehajol), Ligetvári Márk és Sponga Dániel

Megint hosszú nap

(#2241) 2012 szeptember 20.

Ma nem kocsival jöttem, kicsit később is értem be. Szép az idő, kellemes vénasszonyok nyara, reggel sem kell pulóver és napközben kimondottan meleg van. Lehet persze, hogy este fázni fogok, ma szülői van és ez azt jelenti hogy ma nem tudok egyhamar elszabadulni...

Reggel vezetőségi megbeszélés van. A régi igazgató idején nagyon ritkán volt vezetőségi, Edina gyakran tart ilyet: nem formális vezetőségi mert a közalkalmazotti tanács vezetője, a szakszervezeti vezető nincs jelen, de érdemlegesen megfogalmazódnak olykor fontos, nagy horderejű dolgok.

Szó esett arról is, hogy ne menjünk pontosan órára, na erre nekem most sajna nem volt éppen emiatt lehetőségem, belenyúlt a megbeszélés az órámba. Az eheti – mint kiderült, egyetlen hétre használatos – órarendünkben ma nulladikon látom a németeseimet. Kisebb és nehezebb csapat mint az angolosok. Kényszerből is (ilyen csonka órán ez van) de meg mert illeszkedik is a korábban vett WYSWYG WEB lap készítéshez, a HTML nyelv alapjait vesszük át, majd csinálunk lapot és mert nekik már csak hatodik tárgy lehet az érettségin azaz a nagyon nagy többsége érdeklődését ez elvette a tárgytól mitn érettségi tárgytól, megengedhető, hogy direktben ott nem szereplő témakőrrel is foglalkozzunk (főleg mert velük átvettünk mindent a kilencedikes 185 (!) óra alatt), szumma szummárum a CSS-sel majd ajt követően a JS-sel szeretnék velük megismerkedni. Remélem, hagyják...

Délelőtt megint íróasztali meló... Ki kell írni a holnapi helyettesítéseket, a ma esti szülői értekezletek helyét, ráadásul az őszi szakmai vizsga tételigénylésével is van valami gond azt a gubancot is ki kell bogozni...

A tételigényléssel szerencsére végül is semmi gubanc nem volt: az elektronikus bejelentés a papír alapút kiváltotta, elektronikusan jelentettük, mehetek két hét múlva a tételekért. Hanem a tantárgyfelosztás erősen megdolgoztatott pedig alig volt már benne hiba. Tételesen egy: három kollégának csak nem akarta a a ledolgozandó órakeretét mutatni, egy nulla szerepelt a rendes érték helyén. Előbb a tantárgyra, aztán a foglalkozásra gyanakodtam, aztán megnéztem a kollégák adatrekordját, de ott szerepelt minden érték szépen. Aztán nem maradt más, a FOK helpdesk... A kollegina ott végtelen aranyos, udvarias, segítőkész: pár perc alatt megtalálta a hibát. Az idézőjel persze nem helyénvaló, nem „hiba” hanem hiba – habár nem az enyém... Szerintem... Azt történt ugyanis, hogy azoknak, akiknek be volt állítva nem csak a munkaviszony kezdete, de a vége is (a határozott idő esetén ez teljesen értelmes beállítás), ott a program úgy vette, már nincs a kérdéses kolléga alkalmazásban! A program ugyanis nem értékelte az alkalmazás vége mező tartalmát, csupán azt, hogy az ki van töltve, tehát az alkalmazás lezárt! Ennek mi az értelme... Ez szerintem egészen egyszerűen programhiba! :( És egy fél délelőttöt elszuttyogtam vele :(:( Ez már a régi FŐKIR-es időkre, program bütykölésekre (barokkos túlzással: fejlesztésre) emlékeztető baki! Viszont hogy ez meglett, nem sokkal utána megkaptam a várva várt üzenetet a referenstől: a tantárgyfelosztást elfogadták! (A következő ilyen léptékű meló szerencsére személytelen, ez a KIR statisztika: ott „csak” a programmal kell megküzdeni cserébe nagyon észnél kell lenni mert számtalan, pénzkifizetéshez kapcsolható adatszolgáltatás alapja és éppen mert pénzzel függ össze, többször is ellenőrzik azt követően... Aztán majd még később a normatíva, az lesz megint F2-s... De az még odébb van...)

Kaja – már alig győztem kivárni, a reggeli ugyanis ma kimaradt :( Ezután a szülőire készültem: a tavalyi statisztika ismertetése – csak nagy vonalakban – nem lesz haszontalan. A srácok rettentően sokat hiányoztak és rettentően gyenge eredményt értek el, ha a tendencia folytatódik, ez az osztály így, osztály alakban nem jut el az érettségiig! Ezt nagyon fontos lenne elkerülni! Vázlatot csináltam az osztályfőnöki órára, az új tárgyakról esik majd szó meg az aktualitásokról – ez az amit én akarok elmondani és körülbelül sejtem, mi az amit a szülők. A jelenlevő szülők – feltehetően mint minden szülőin eddig, panaszolják majd egyes diákok viselkedését, de hát azoktól meg általában nem jön el senki :( Na majd meglátjuk.

Hetedik óra, osztályfőnöki. Nagyon nem szeretem dolog, mert érdemi munka nincs, csak fecsegés – ez persze lehet hosszútávon hasznos de rövidtávon olyan értelmetlennek tűnik. Egyik diáknak megitták az üdítőjét, a másik nem találja a telefonját, a harmadik alatt almacsutka, fel kell vele vetetni de visszabeszél hogy nem ő dobta oda – hja, akkor nyugodtan elüldögél a szemét felett... A munkaruhákra kell, kellene a pénzt beszedni, a szakrajzkönyvre úgyszintén... Az óra vége azzal telik el, hogy rendet tétessek velük, egészen egyszerűen összeszedessem a szanaszéjjel dobált szemetet – soha meg nem fogom érteni, hogy ha odahaza rendet tart maga körül (és felteszem így van), miért kell itt erre annyit de annyit kapacitálni...

Beírtam a naplót, aztán következik a helyettesítés kiírása. És kellene, hogy következzen a helyettesítőkönyv kitöltése – idén ez is az én dolgom – de azt hiszem az várhat, az órarend fontosabb... Belekukkantottam a (készülő) órarendbe, aztán a helyettesítéssel nem lett semmi, a szülői értekezletig a azt csináltam. Sok a hijja még, de meglesz. Az már előre zavar, hogy mennyi munka van vele, mennyi igyekezet, hogy legalább rossz nagyon ne legyen senkinek – és mégis mennyien fogják panaszolni, hogy rosszabb lett nekik. Mindegy – meg kell csinálni, hát meg kell csinálni, remélem nem fogjuk már idén átalakítani...

Gyűlnek öt óra előtt a szülők szülőire, egy szakképzős kollégát kellett égre-földre keresnem, mert ellentétben az öt és kettő (szakképző és technikus) osztályban tanító többi kollégával, ő tart értekezletet. Állítólag ezt közölte is az iskolatitkárokkal, de hát ők tudnak titkot tartani :):) nekem nem mondták el, így vagy negyedórát hajkurásztam a kollégát amikor a szülők már itt voltak hogy ugyan tart-e és ha igen hol. Mindegy, ez is megvolt, aztán én is elkezdtem a sajátomat.

Nagyon szertelen az osztály – azt hiszem ez egy hullámvölgy, már mögöttünk az iskola kezdés megszeppenése (nem a 10. hanem a 9. elejére gondolok!) és messze még az a komolyság ami a tanulmányok végéhez tartozik. Ez, az hogy a munkát félvállról veszik és az hogy együtt, csapatban a korcsoportnak való megfelelési kényszer eléggé neveletlenné teszi őket, adja összességében hogy egy nem könnyen kezelhető osztály... Egy két tanuló viselkedése ezen túlmenően is katasztrofális – de hát ezt felesleges lett volna elmondani névvel, mert egyrészt bántó de ami még fontosabb: minek, hiszen éppen ezek a szülők nincsenek jelen. Akik jelen vannak azok érdeklődőek voltak. Érdekes felvetések: bár nekik már csak hatodik tárgy lehet, egy-két szülő jelezte hogy szeretné, ha a diákja informatikából is tenne le érettségit. Meglátjuk, ezt az érdeklődést a legények, az érintettek is osztják-e. Aztán: kérdezték, nem lehet-e második nyelvet tanulni. Hát – a nyelvtanárok gyakorta panaszkodnak érdeklődés- és szorgalomhiányra, ehhez képest ez igen előremutató, persze kérdés: reális törekvés-e? De, miért ne, egyik diák anyuja pedig, mert a kérdéses tanuló korábban nyolc évet tanult németet, szeretné ha a diák az angol mellett tanulná azt is. Majd utánanézek, nincs-e az órarendjében megfelelő helyen egy másik osztály másik német csoportja, akiknél résztvehetne a saját angoltanulása mellett németórákon is. Majd' hetven perc lett az, amit én mondtam végig, utána voltak általános kérdések. Szerencsére olyan felvetések, amik a kilencedikes második szülőin, nevezetesen hogy ezt meg azt a tanulót el kell távolítani, nem voltak (sajnos azok akkor sem voltak megalapozatlanok; azóta van aki elment magától és hát végül is nem lehet kitenni mindenkit akit nehezebb nevelni, mert – egyszerűen nem maradna gyerek). Szóval nem volt rossz hangulatú bár rövid sem, a szülői értekezlet.

Mire végeztem, mások is végeztek, így eléggé kihalt lett az épület. Persze este nyolc tájban egy iskolában ez egészen rendjén levő... Kicsit még maszíroztam az órarendet, a helyettesítések kiírásába azonban nem kezdtem bele, hazaindultam. A meteorológia hidegfrontot ígért, viharos széllel és némi esővel meg is jött délután. Nem vittem magammal pulóvert, mielőtt elindultam volna aggódtam, hogy cidrizni fogok – a kocsi ugyan a sulisban, de nem akartam azzal jönni, inkább villamossal, metróval. Azt már persze lekéstem, ez nyolc után volt nagyon, hogy hazafelé a csekkeket befizessem az Ecseri úti postán, ez van – majd talán holnap csütörtökön napközben (egy órám lesz csak).

Idehaza nem volt kaja. Nem nagyon tudtam mit kitalálni: tojásrántotta előtte levő nap volt, hát csak úgy megfőztem négy tojást. Három percre, rendesen lágy tojás lett – nagyon régen nem ettem ilyet, jólesett. Az már kevésbé. pontosabban az majd következő nap kora reggel lesz nyűg, hogy a helyettesítés kiírása is elmaradt, hát ez van.

Hosszú nap volt, ennyi volt...