(#2862) 2016. március 19., szombat

Négy osztálynak heti egy órában taníthatok egy „Közlekedési alapismeretek” c. tárgyat. Mondjuk a név semmit nem mond a tárgy tartalmáról: ebben minden van, amiről egyszer valaki valahol azt hitte, hogy egyformán kell majd autószerelőknek, vasúti gépészeknek, hajógépszerelőknek és repülőműszerészeknek csakúgy, mint vasúti forgalomirányítónak, fedélzetmesternek vagy szállítási menedzsernek. De most nem ezt akarom kritizálni…

A tárgy utolsó szakasza – szerencsére – számolós. Az egyik diák nem kis elkeseredéssel bökte ki amikor ideértünk hogy „... de hisz ez tisztára fizika!” Komoly dicséret ez! Okosságokat meg kevésbé okosságokat számolunk, nem baj: a lényeg, hogy a fiatal szokjon dolgokat. Például hogy a mérőszám mértékegység nélkül csak akkor nem hülyeség, ha annak a dolognak ab ovo nincs is mértékegysége, különben meg pongyolaságból soha de soha nem szabad a mértékegységet lehagyni. Szokja továbbá azt is, hogy egy számolás során előbb a képletet írjuk le betűkkel azután behelyettesítünk, számokkal (és ugye mértékegységekkel). Szokja, hogy értelmesen kerekítünk… Szóval sok okosságot lehet elmondani, tanítani és a sok gyakoroltatással reméljük rögzíteni.

Nem egyformán haladok velük és nem azért, mert egyik csoport erősebb a máik meg gyengébb (habár ebben is lehet valami), hanem mert ha ez vagy az a kolléga nincs, akkor adódik az, hogy a saját órámat tartsam meg. Így aztán van osztály ahol már a június elejei óraszámot írjuk fel és van ahol márciusban még „csak” a márciusit. Ez sem baj, lemaradás nincs, akikkel meg jól előrehaladtunk hát azok sokat kapnak a jóból. Ők persze ezt másként mondják…

Hétfőn az egyik csoporttal elérkezettnek látom az időt, hogy számpélda legyen a dolgozat. Síma ügy: a tanerő felírja a táblára a számokat a bemenő adatokat a legény meg számol… Aham, meg egyeztet a szomszéddal, annak mi jött ki! Nem nem! Emlékszem a nyolcvanas évek legelején, az ezerszer áldott emlékű Műegyetem Közlek karán amikor fogaskerék, tengely vagy hajtómű méretezés volt a feladat – előbb számolás, sok azután megrajzolás – mindenki egyedi bemenő számsort kapott, annak alapján kellett a maga kütyüjét megterveznie! Kicsibe miért ne lenne jó ez itt is? Minden legényem egyedi számsort kap, számoljon azzal. A feladat mindenkinek azonos, tehát nem érheti szó a ház elejét miszerint ennek vagy annak könnyebb vagy nehezebb a feladata, ám senki sem tud kibújni a feladat megoldása alól azzal, hogy egyszerűen lemásolja a másikét, mivel a számadatok nem egyeznek senkiével.

Ez a terv. Szépen hangzik, jó is. Igen ám, de nem pár diákról van szó, hanem első kőrben is harmincvalahányról, de ha a módszer működik akkor még háromszor ennyiről (és ha a dolgok úgy alakulnak ahogyan most alakulni látszanak, akkor jövőre öt osztállyal lehet ugyanezt a mókát megcsinálni). Ki is kell tehát vitelezni lehetőleg a legkevesebb munkával és a legtöbb automatizálással.

Ami nem gond, amióta a szovjet tudomány feltalálta – Forest Gump szavaival – a nagyon számító gépet.

Az első menet nem komoly kihívás. Táblázatkezelőben egy olyan táblázat készítése, ahol egy sor egy diák, annyi az oszlop ahány adatra egy számpélda elkészítése során szükség van. Egy-egy adatnak van egy bázis értéke: pl. a kocsi össztömege olyan tonna körüli, a sebesség olyan 60...70 km/h. A véletlen függvény viszonylag hamar megkerült (LibreOffice Calc-ban a vél(), Microsoft Office nem játszik), az sem nagy szellemi mutatvány, hogy az így kapott 0...1 intervallumba eső számot 0,5 levonásával olyanra toljam el ami szimmetrikus a nullára, valamint hogy a bázisérték mibenléte és nagysága szerint valami mozgástartományt adjak meg, a példánál maradva a kocsi tömege maximum plusz mínusz 100 kg-ot, a sebesség 15...20 km/h-t módosuljon. Egyhamar előállt a táblázat, ahogy egy diák nevéhez egy olyan számsor tartozott ami ha kis mértékben is de eltért akármi másiktól azaz egyedi. Ezzel a dolog legkönnyebb része megvolt.

A második menet is inkább csak ujjgyakorlat. A feladatlap megalkotása ODT-ben. Sok papír nincs, nem is kell, egy álló A5 elegendő lesz. Begépelem, megformázom, kipróbálom milyen lenyomtatva, ez is rendben. A dokumentum ekkor még egy diák nevét és egy konkrét számsort tartalmaz. Ez az amit módosítani akarok.

És itt jön a probléma… Azaz nem probléma kihívás. Körlevéllel a dolog símán megoldható. Microsoft Word-del és Excel-lel ilyen sokat csináltam. Mondanám, hogy nem bonyolult de hát ami megy az nem bonyolult akár ha pilótavizsga is kell hozzá, mondjuk a Word, Excel pároshoz még az sem kell. De LibreOffice-szal ilyet még nem csináltam! Bízzunk a szovjet tudományban, nem csak a nagyon számító géppel de a zInternettel is megajándékoztak minket amúgy pedig gugli a barátunk, nosza keressünk.

Az első találat természetesen maga LibreOffice leírása. Rövid leírás – utálom a szószátyár leírásokat – és sima szöveg (erről mindjárt bővebben), sajnos azonban nem megyek semmire vele, mert egészen egyszerűen nem értem. Számomra fontos részletekre nem tér ki, nem tudok végigmenve rajta eredményre jutni. A második harmadik és talán még a negyedik találat is – videó! Na ezt nem szeretem! OK: korszerű, jó meg mittudomén mi, akinek jó az csak használja bátran, de én ki nem állhatom. A magam tempójában akarom végigolvasni, ha kell visszaolvasni, nem pedig a videót visszatekerni. (Apró bár nem elhanyagolható részlet, hogy bár a laptopomon van hang [az is csak a bal csatornában de hát az Univerzum sem tökéletes, miért az én apró gépecském legyen az], az irodai gépen viszont semmi hang nincs [a munkához nem kell], tehát ott a videóval amúgy sem sokra megyek).

A következő találat egy egészen jó leírás. Átolvasva két bajom van vele. Az egyik – erről nem tehet a szerző –, hogy 3.0-s LibreOffice-hoz készült. A másik, hogy Linux-os környezetben adatbázis használatát részletezi, na még erről sem tehet, ha így kell akkor így kell (habár a sokat szidott Microsoft-os környezetben ilyen trükkök nem kellettek). A harmadik – mondtam, hogy két bajom van vele? – meg az, hogy mail készítését írja le, na azt én nem akarok… Az URL-t elteszem (pl. ide link-be), de menjünk tovább.

A következő találat egy tetszetős könyv, a MEK része A Writer egy szép, teljes (?) leírása. Saját maga szerint az E-közigazgatási Szabad Szoftver Kompetencia Központ munkája, a magyarítás legalábbis. (Ez a link a jelen szöveg írásakor már nem él. Már? Most? Nem tudom, pedig előremutató, ígéretes kezdemény… Lett volna…?) Szép leírás, jó leírás, a 4.0 változatról. OK, ez nem gond ezt áthidalom, annyira nem lehet a 4.0 és az 5.0 más...

Nosza, vágjunk bele. Szépen csinálgatom amit leírnak, de egy ponton az 5.0-s akkora luft-ot rúg, hogy orrabukik és lakonikusan közli is ezt, ígérve persze, hogy majd leporolja az orrát, és szépen helyreállít mindent. És egy frász állít, egy (kis) darab munka mindig elvész. Kétszer próbáltam, kétszer ugyanott hasal el. Az 5.0 nem először teszi ezt velem: itt az ideje a downgrade-nak… Arccal a 4.0 felé… És nem adom, fel, ebből ha törik ha szakad, körlevél és személyre szabott dolgozat lesz.

Most itt áll a projekt...