Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

TÁMOP

(#2601) 2014. június 25., szerda

tamop

 

A tanévnek vége, a vizsgák folynak és sok olyan apróságot, olykor nem is apróságot kell még megtenni mielőtt ténylegesen kitörne a nyári szünet, ami kifelé alig vagy egyáltalán nem látszik. Adminisztráció – egy szóval talán így lehetne összefoglalni. Hogy kell-e ilyen vagy nem, esetenként vitatható (persze feleslegesen mert mindenképpen meg kell csinálni), az meg nem is kérdés, hogy szerethető-e...

Nem sok idő maradt, tennivaló meg elég sok. Így aztán különösen bosszató az ilyen feladat, mint amiről most írni akarok. Valami TÁMOP 3.1.10, fogalmam sincs miként jönnek létre ezek a küdnevek. A projekt címe: „Az oktatásirányítás fejlesztése”. Elsőre azt hittem, szarkasztikus vicc, de nem, komolyan gondolták. Ami a (köz)oktaktásban a legutóbb történt, na az a „fejlesztés” irányába mutat... Erre itt egy projekt, elég vaskos adatigénnyel, na majd ez helyre teszi a dolgokat.

Az rendben van, hogy vannak ilyen TÁMOP-os dolgok. Biztosan nagyon fontosak. Biztosan fizetnek is valakinek valamikor valamennyit ezekért. Hanem ezt a csepp eszemmel fel nem foghatom, hogy akkor miért nekem kell ezzel a vacakkal szívni, miért nekem kell a közoktatási statisztikánál sokkal részletesebben adatokat szolgáltatnom, mi a fene haszna lesz ennek? OK, tudom – de azt nem írom le mert még beperel valaki...

Tanya

(#2462) 2013. november 21., csütörtök

Nem tudom biztosan mindig azt, hogy mi a helyes és mi nem, de azért annyit igen, hogy vannak furcsa dolgok.

Vasárnap reggel az M1-en, a „királyi” TV-n hallgatom a „faluTV”-ben, hogy közel három milliárd a forrás amit pályázat útján lehetett elnyerni és - itt érzem az álnokságot - ezzel a tanyán élők életminőségét javítani. Az álnokság mindebben (talán) annyi, hogy olvastam valahol: ilyen pályázaton például egy budapesti kerület nyert, mondván, hogy a területén levő piac, csarnok felújítására fordítják majd ahol tanyasi termékek jelenhetnek meg a piacon.

Anyám legfiatalabb nagybátyja tanyán élt, sehogy sem értem, hogy ha meglenne még - már sem a tanya nincs meg, és sajnos ő sem -, ha meglenne még a tanya, akkor a két tehene, a három disznaja, a tucat csirkéje, pár libája meg két kutyája, a kis tanyája, a villanytalan folyóvíz nélküli tanyája életszínvonalát ugyan mennyiben változtatja, változtatná meg az, hogy a Hold utcai piac korszerűbb lesz?

Ennyire bonyolultak a mai viszonyok?

Vagy csak ennyire pofátlanul akarnak minket hülyére venni?

"A jövő itt épül"

(#2443) 2013. szeptember 6., péntek

62677

Látkép az Üllői út túloldaláról nézve, az épülő Ferencvárosi Stadion...

Fejben az ember összekapcsol dolgokat, olykor valós összefüggéseket felismerve, olykor belemagyarázva csak dolgokat. Utóbb szokott kiderülni, melyik melyik, de van hogy még utóbb sem...

Jó ideje gyalog megyek és jövök, a távolság nem olyan nagy, a mozgás jót tesz, a bérlet meg drága. A Ferencváros stadionja mellett kell elmenni. Ezt lerombolták pár hónapja, igen gyorsan és hasonló siettséggel kezdték el felhúzni az új stadiont.

Impozáns építmény lesz és példás gyorsasággal épül. A post címe valami óráisplakátról származik, ez jutott eszembe az építkezésről.

Tegnap láttam a postámban egy kifizetési kérelem visszaigazolását. Az iskola már jó ideje nem önálló gazdálkodási intézmény, ha költünk, akkor arra engedélyt kell kérni egy most GEO-nak (Gazdasági Ellátó Osztály), régebben Gsz-nek (Gazdasági Szervezet) nevezett valamitől, aki, ami minden pénzügyünket kezeli, egyszerűbben: nála a kassza kulcsa... Az egyik vizes blokkban valami nedvesedik, csövet kellene cserélni, kis falbontás is jár vele. 90000 Ft-ra becsültük az összeget, csak anyagköltség, a karbantartók elvégzik a többit...

A kérelem elutasítással érkezett vissza...

Sajnos várható volt. Az augusztus végi értekezleten elhangzott, hogy csak életveszély esetén lehetséges karbantartás. Itt most nincs életveszély, a karbantartást nem engedélyezik...

Van amire van pénz és van amire nincs. Itt így épül a jövő...

OTP Fáy alapítvány

(#2332) 2013. február 14. csütörtök

Az órarend megváltoztatása – egy kollegina tartósan beteg, a magyaros óráit mások vették át időlegesen de ehhez kicsit rendezgetni kellett az órarendet – miatt csütörtökre az enyéimekkel három óra is lett... Ma egy sem: mára kaptunk időpontot az OTP Fáy Alapítvány által működtetett „O. K. Középiskolások Országos Pénzügyi és Gazdasági Oktatóközpontjá”-tól valami tréningre... A diákjaimat két csoportra kellett osztani, ezt kérték előre... Meg is tettem, kihasználva hogy ha ezt órán tesszük, látom – és látják ők is – ki kivel van, ki kit választ és kit nem! A csapat egy részével negyed kilenckor a suliból indultam, a másik része azt mondta, inkább oda jön. Velem 10 fő jött, ott 8 várt – hát ez messze, még a hiányzókat beszámítva sem a teljes osztály!

Az Alapítvány nagyon jó helyen van, a Benczúr utcában, az Andrássy úttól nem messze és a Hősök terétől is csak pár kisföldalatti megálló. Elit környék. Az épület előtt összeállítottam a csapatot egy fényképre, és igen jól tettem: az Alapítvány épületében már tilos volt a fotózás!

60811

Az osztályom azon része akik nem késték el a reggel kilenc órára megbeszélt találkozót. Balról jobbra: Szabó Dávid, Keresztes László, Tóth Richárd (mögötte szinte teljes takarásban Murin Sándor), Csapó Bence, Zátrok Dávid, Farkas László, Bajnok Péter, Czibula Mátyás (részben takarva), Simó Szabolcs, Takács Imre, Podámer Gergő, Török István (részben takarva), Aranyos Balázs, Wolf Dominik, Sponga Dániel, Németh Bendegúz és Radványi Dávid

A névsorolvasásnál derült ki hogy négyen még úton vannak, ők vagy negyedóra késéssel értek ide. Dr. Ács Katalin az oktatóközpont vezetője – vele egyszer találkoztam, amikor a régi igazgatóm engem küldött el, egy vagy kát nappal a tavaszi szünet előtt a Budai Középiskolába egy, a TISzK-ünk igazgatóit érintő megbeszélésre. Ott én voltam a legalacsonyabb rangú, a többi iskolákat azok igazgatói képviselték, a vendéglátó iskolát éppen ő, mivel akkortájt még annak az intézménynek volt a vezetője – szóval Ács Kati meg is jegyezte nem egyszer hogy pontosan érkeztünk így pontosan tudnak kezdeni. Persze, a csapat egy része pontos volt, négyen meg állítólag azért késtek mert a Blahán szóváltásba keveredtek valakikkel... Na mindegy...

Az osztályt két csoportra osztották, na ennek a felosztásnak köze nem volt ahhoz, amit én leadtam! Akkor meg minek kérték? Mindegy, ez is... A hely egy régi villaépület, belülről gyönyörűen felújítva, praktikus, új és nemolcsó a belső kialakítás. A köszöntő szavak után két, olyan 25 és 30 közötti fiatal nő, a két csoport trénere névsort olvasott és elvitte a srácokat. Mint kiderült, ennyi volt a dolgom: aláírni papírokat (ezek ahhoz kellettek, hogy az Alapítvány el tudjon számolni a tevékenységére megpályázott és megnyert pénzekkel), aztán kicsit elcseverésztünk Ács Katival. Nem hiszem, hogy rám lett volna kíváncsi vany tényleg érdekelte volna, mi van a TISzK-ek, milyen az állami kézbe vételt követően a mindennapi tevékenység – ezt vagy tudja nélkülem is vagy egyáltalán nem érdekli. Kölcsönös, alapvetően udvarias érdeklődés után elköszöntem és visszamentem a suliba.

A tréningről nem tudtam meg sokat, talán majd a következő héten, amikor a srácaimmal beszélek....

Hétfő, egyszerűen

(#2259) 2012. október 9., kedd, 03:57

Hétfő, október második hete: a tanév második havának második hetének első napja (ha régiesen akarom datálni, bár nem helyénvaló az enyhe gúny mert talán többet mond ez a forma mint a puszta dátum, keltezés – mindegy, nem erről akarok írni...)

Reggel lóhalálában beírtam az eheti órákat, bejegyzéseket a haladási naplómba, aztán legalább ennyire kapkodva megcsináltam a keddi szakmai írásbeli vizsga felügyeleti listáját. A dolgot az bonyolítja meg, hogy más az osztásköze a tanóráknak (45 perc, 10 perc szünetekkel és háromnegyed tizenkettő tájt egy 20 perces szünet), valamint a moduloknak és ehhez kell az óránkénti váltást igazítani. Azt találtam ki, hogy Excel-ben ezt is azt is egymás mellett ábrázolva egy cella 5 percet reprezentál, így szépen egymás mellé téve a hibázás kis esélyével tudom, ezt az órarendi elfoglaltsággal összevetve azt kikeresni, ki szabad akkor, ki osztható be. Szerencsére a létszám nem nagy, a 14 (illetve mert lemondta tegnap délután egy legény, már csak 13) fő egy terembe simán beosztható, egy teremfelügyelő és egy folyosós kell csak. Na ez is nehezen jött össze :( Aztán nekem nyolckor órára kellett loholni, Aztán hogy levélben Mónika megkapta, Laci és ő kicsit átalakították – mert a kollégák ezt-azt nehezteltek. Na erre inkább nem írok semmit, volt is benne igazság meg nem is. Mindegy, végül is megvan (A szerdait kell még megcsinálni, az egyetlen háromórás blokk, azzal azt hiszem kevesebb gond lesz.)

Óra előtt felvittem a műhelyirodába a ruhapénzt. Ez volt az első ami kissé felpaprikázott: Jutka ugyan mondja, mondja hogy neki kell a pénz mert tovább kell adnia – ez rendeben is van – de nála az adatlap, erről ő tudja melyik legénynek mennyit kell fizetnie, velem meg csak egy végösszeget közöl. (Hja, már pénteken délután el akartam számolni de közölte velem, hogy neki lejár a munkaideje... De kár, hogy nekem nem tudom mikor jár le :(:() Aztán csak rávettem hogy részletezze, bár végül csak én vittem fel a pénzt. Mg vagy hatan nem hozták be, végtelenül bosszant amikor kérem és a diák csak suta vigyorgással közli hogy majd holnap. Amit egyébként már vagy három hetet tesz, amikor kérem... Mindegy: remélem nem voltam nagyon zord a műhelyirodán – annyira meg remélem igen hogy kihallatszódjék, nem kóser ez hogy az osztályfőnöknek úgy kell valamit megcsinálnia, hogy nincs hozzá infója. Azt meg, hogy a legények hányavetiségével elégedetlen vagyok, palástolni sem akartam...

Az első két órám a sajátjaimakkal van. Kettővel kevesebben vannak: egyik diák távozását nagyon sajnálom, addig próbáltam tartani, lebeszélni amíg csak lehetett de sajnos és ezek szerint csupán eddig lehetett. Sajnálom, meg azt is hogy nem nagyon lehet a helyzettel mit kezdeni, hiszen feltehetően abban, hogy elment, a kevésbé jól nevelt – finoman megfogalmazva a bajaimat! – osztálytársai viselkedése is benne van. Kitenni pedig mindenkit, aki erre akármi csekély mértékben rá is szolgált, nem lehet mert ez egy ilyen világ, akármilyen is a diák, belőle kell embert faragni. Ha hagyja... A másik diák más eset, maradjunk annyiban, elment és ez így van jól. A németesek tizenegyen, az angolosok tizenöten maradtak, de a németesekkel nehezebb a munka, állandóan hülyeségeket fecsegnek, dolgozni eléggé nem akarnak. Hétfőn reggel, a harminchetesben azért valamennyire rá lehet őket venni, de nem egyszerű. Az angolosokkal a nyelvlaborban más miatt nem egyszerű, egészében mégis velük végeztünk többet. Egy tavalyi, összetettebb prezentációkelező feladatot vettünk, olyat aminek java része grafika. Elsőre a paint-tel kell megcsinálniuk, majd ezt követően megcsináljuk Gimp-pel i sehogy összevethessék, mennyivel jobb egy nagy képességű grafikus program kezelésével bajlódni.

Ezt a szakrajz óra követte. A terem kicsi, a diákok nem nagyon akarnak (nem tudnak?) tisztán, fegyelmezetten dolgozni hát már előre aggódtam meg azért is mert nem tudtam alaposan utánanézni annak, mi is legyen a téma. Alapszerkesztések, ez rendben van, de ha tempósan tudunk haladni, elfogy az, amit ennyi felkészüléssel elő tudok vezetni. Nem így lett. Inkább legyen szép és jó amit megcsináunk: az óra címe, alcíme szabványbetűkkel kerül fel, aztán egyetlen dologra, a szakaszfelező merőlegesre futotta (elment operatívkodással, a munkaruha pénzzel elég sok idő).

Kettő órán nem volt tantermi feladat, a tanulmányi területek megadását csináltam meg, bár ez csak tizenötödikén határidős, de jobb meglenni vele. Aztán a statisztika, ez is tizenötödikei határidő, de ezzel rengeteg meló lesz még. Kajálni már nem tudtam elmenni az óra előtt: a kcisiknek (ők most a 09.A egyik fele) a Degemben óra. A legrosszabb terem ahol infó óra lehet, alig van üzemképes gép, nem hat jól a diákra ha nincs lefoglalva. Ezzel együtt is meglepően fegyelmezettek voltak szerencsére. Sokat nem haladtunk, egy három állományos, nem túl bonyolult feladatot kezdtünk el (civilizáció), túl kevesen vannak gépnél, túl kevesen tudnak érdemben dolgozni hogy legközelebb ha a nyelvlaborban lehetünk, ne kelljen majdnem elölről kezdeni a dolgot. Szerencse mondom, hogy legalább fegyelmezettek voltak, bár hárman is volt hogy nem tudtak bejelentkezni, és mivel még tanári gép sincs, nem is tudok rajtuk segíteni. Még jó hogy az infó veszített súlyából hiszen nekik már közlekedési ismeretek közlekedéstechnika c. tárgyból kell ötödik tárgyként vizsgázniés hatodikként csak nagyon kevesen fogják felvállalni...

A mélyben való száműzetés – a Degem az alagsorban van, a gyerekkoromban ez volt a diák öltöző – a harminchetesben az enyéimeknek érettségi előkészítő volt. Ezt a diákok kérték, most már heten voltak, három németes és négy angolos. Heten hétféle egyéniség, mind kicsit szertelen és jókedvű – amivel semmi baj – de mert felkészítő, ezért lelkesek és kérdeznek és akarnak haladni. De mennyivel másabb ez mint a tanóra: itt az irányt kell megszabni és mennál többet elmondani, nem mint a tanórán, a többséget noszogatni vonszolni... Van ugyan itt is probléma, az egyik legény, R.D. Állandóan fecseg, szünet nélkül, de olyan szinten zavarta olykor a foglalkozást, hogy a többiek (is) leszólták, vagy duguljon el vagy hagyja ott a foglalkozást mert hogy ezzel csak akadályozza... Azért tudtunk haladni: az első alkalommal egy egytáblás adatbázis-kezelő feladatot csináltunk meg félig (sok elment az érettségiről fecsegéssel), hétfőn azt befejeztük és egy többtáblásat kezdtünk el. Pont addig jutottunk amikor kicsengettek, hogy több táblából kellett volna, lehetett volna lekérdezni. Eddig csak a WHERE-vel kapcsoltunk táblát, velük szeretnék majd a JOIN-nal is foglalkozni: középszinten ugyan nem kell de legalább egyikük, F.L. (nem kevéssé édesanyja „rábeszélésére”) emelt szintet is akar majd (persze előtt tolja szépen a középszintet). Majd meglátjuk. Egy nem sikeredik: másik alkalmat is akarnak a héten (igazuk van, egyszer 45 perc kevés), de nem tudnak megegyezni mikor, mert mind a hétnek nem jó egy időpont. Képtelenek kooperálni, olyan szinten individualisták ilyen apróságban is hogy az elképesztő! Mindegy, én nem fogom még ezt a kis csoportot is kettévenni, egyezkedjenek ha tudnak, ha meg nem akkor marad ez az egy alkalom!

Délután a helyemre visszaérve derült égből villámcsapásként ért, hogy előzetes normatíva adatszolgáltatást kérnek hátfőre, és ráadásul öt olyan rovaton tényszámokat amiket magam nem tudok! Mindez majdnem három órakor! Szerencsére az ötből ránk csak kettő vonatkozott, az egyikkel kapcsolatban M.E.-től kaptam adatot (már a vonaton hazafelé értem el), a másikat is egy kollégától kellett volna megkapni, De Zs.I. Is már hazafelé volt, ráadásul a kért adat neki sincs meg, összesítenie kell hozzá, a telefonban csak becslést tudott adni. Ezek azok a pillanatok amikor rossz és rossz között kell választani. Rossz, ha hétfőn ezt nem adom le, rossz, ha ez az adat hiányzik, rossz ha ez az adat becslés – de még az utóbbi a kevésbé rossz... Hát ezt választottam, megcsináltam, leadtam.

Délután még egy kis statisztika – neki kell feküdni mert már csak ez a hát van és sok a hijja – aztán indulni is kellett mert az ötös busszal el kellett jöjjek, hatra a közeli Kosztolányi Általános Iskolában kellett legyek pályaválasztási szülői értekezleten. Évek óta vagyok ilyenen... Eredetlieg a lacim-cim egyezés miatt kaptam, ez is az is József Attila lakótelep. Azaz közel van hozzánk. Mivel hazajövet kajáltam, csak alig 10 perccel előbb érkeztem ami azt jelenti hogy a 11 meghívott iskola kéviselői között 8. voltam és itt érkezési sorrendben lehet megszólalni. Aki elmondta a magét mehet, azaz ki kellett várjam a végét. Mivel hogy csak nyolcan jöttünk el.

Meglepő volt, hogy az iskolák nem vezetőkkel képviselik magukat! Persze lehet, nem olyan fontos a gyerek – dehogynem – vagy csak nem tartják ezt elég hatékonynak – lehet,nem az – de még inkább lehetséges hogy a januári váltás előtt nagy a káosz és a pánik, sok iskolavezető „menekül” a nyugdíjba. Mindegy, ettől még a nyolcadikosoknak kell (jó hogy kell, jó hogy lehet) mesélni ilyen alkalmakkor iskolánkról. Elsőnek a Leövey képviselője szólt, nem volt szimpi mert úgy rohant mint egy politikus, 5 perc után elhúzott, sokat érdemben nem is mondott (amit meg igen, abban több volt a marketing mint a tény). Aztán a Patronás kollegina szólt, ő még nem volt ilyenen azt hiszem, legalábbis nem emlékszem. Aranyos volt, amikor elmondta, hogy ők különösen a lányokra figyelnek az iskolai munkájuk során – ami aranyos, hiszen ők deklaráltan csak lányokat tanítanak! :) Utána a Szentistvános kollegina beszélt: ő még szórólapot sem hozott. Aztán asszem a Bókay-s, akik humán szakközép és valami egészségügyi OKJ-s szakmákra képeznek elő – de szakmát nem adnak, na ezt szépen kikerülte a kollegina, nem tudom értette-e a hallgatóág a dolog nesze-semmi-fogd-meg-jól jellegét... Aztán a Pataky-s kolléga dicsérte a suliját, elmondva milyen közel van (a csudát van közel), majd a Puskás igazgatóhelyettes kollégája: ő volt az egyetlen aki elég általános dolgokkal nyitott, eléggé tanárkodós volt a beszéde de hát ki tudja mi a hatékony a szülők meggyőzésre. Ki tudja mi a hatékony, hogy rávegyük a szülőket, a gyerekeiket adják hozzánk – és ki tudja milyen szülőket érdemes erről meggyőzni... Most nem a régi igazgató volt ott, ő szegény elhunyt egy autóbalesetben, és – ahogyan a helyettes kolléga elmenetel során pár szót beszélgetve elmondta – már a második sikertelen pályázaton vannak túl, és erősen tartanak attól, hogy a januári váltás után már nem pályáztatnak hanem mint a régi-régi időben, egészen egyszerűen kineveznek! Ijesztő, hogy visszafelé haladunk az időben? Majd meglátjuk, soha még ennyire nem akartuk iskolában dolgozóként, hogy a pesszimista gondolatok nehogy realistának tűnjenek januárban. Pedig erre minden esély megvan... A pályaválasztási szülői ahhoz képest, hogy hány középiskola képviselője volt jelen, meglelően hamar véget ért. Máskor öten hatan vagyunk és nyolcig eltart, most nyolcan voltunk és hétkor már kifelé jöttem...

Este Nóra csinált palacsintát, viszonylag jókedvű volt – de azért a távost azért csak nem adta ki a kezéből! :)