(#2332) 2013. február 14. csütörtök

Az órarend megváltoztatása – egy kollegina tartósan beteg, a magyaros óráit mások vették át időlegesen de ehhez kicsit rendezgetni kellett az órarendet – miatt csütörtökre az enyéimekkel három óra is lett... Ma egy sem: mára kaptunk időpontot az OTP Fáy Alapítvány által működtetett „O. K. Középiskolások Országos Pénzügyi és Gazdasági Oktatóközpontjá”-tól valami tréningre... A diákjaimat két csoportra kellett osztani, ezt kérték előre... Meg is tettem, kihasználva hogy ha ezt órán tesszük, látom – és látják ők is – ki kivel van, ki kit választ és kit nem! A csapat egy részével negyed kilenckor a suliból indultam, a másik része azt mondta, inkább oda jön. Velem 10 fő jött, ott 8 várt – hát ez messze, még a hiányzókat beszámítva sem a teljes osztály!

Az Alapítvány nagyon jó helyen van, a Benczúr utcában, az Andrássy úttól nem messze és a Hősök terétől is csak pár kisföldalatti megálló. Elit környék. Az épület előtt összeállítottam a csapatot egy fényképre, és igen jól tettem: az Alapítvány épületében már tilos volt a fotózás!

60811

Az osztályom azon része akik nem késték el a reggel kilenc órára megbeszélt találkozót. Balról jobbra: Szabó Dávid, Keresztes László, Tóth Richárd (mögötte szinte teljes takarásban Murin Sándor), Csapó Bence, Zátrok Dávid, Farkas László, Bajnok Péter, Czibula Mátyás (részben takarva), Simó Szabolcs, Takács Imre, Podámer Gergő, Török István (részben takarva), Aranyos Balázs, Wolf Dominik, Sponga Dániel, Németh Bendegúz és Radványi Dávid

A névsorolvasásnál derült ki hogy négyen még úton vannak, ők vagy negyedóra késéssel értek ide. Dr. Ács Katalin az oktatóközpont vezetője – vele egyszer találkoztam, amikor a régi igazgatóm engem küldött el, egy vagy kát nappal a tavaszi szünet előtt a Budai Középiskolába egy, a TISzK-ünk igazgatóit érintő megbeszélésre. Ott én voltam a legalacsonyabb rangú, a többi iskolákat azok igazgatói képviselték, a vendéglátó iskolát éppen ő, mivel akkortájt még annak az intézménynek volt a vezetője – szóval Ács Kati meg is jegyezte nem egyszer hogy pontosan érkeztünk így pontosan tudnak kezdeni. Persze, a csapat egy része pontos volt, négyen meg állítólag azért késtek mert a Blahán szóváltásba keveredtek valakikkel... Na mindegy...

Az osztályt két csoportra osztották, na ennek a felosztásnak köze nem volt ahhoz, amit én leadtam! Akkor meg minek kérték? Mindegy, ez is... A hely egy régi villaépület, belülről gyönyörűen felújítva, praktikus, új és nemolcsó a belső kialakítás. A köszöntő szavak után két, olyan 25 és 30 közötti fiatal nő, a két csoport trénere névsort olvasott és elvitte a srácokat. Mint kiderült, ennyi volt a dolgom: aláírni papírokat (ezek ahhoz kellettek, hogy az Alapítvány el tudjon számolni a tevékenységére megpályázott és megnyert pénzekkel), aztán kicsit elcseverésztünk Ács Katival. Nem hiszem, hogy rám lett volna kíváncsi vany tényleg érdekelte volna, mi van a TISzK-ek, milyen az állami kézbe vételt követően a mindennapi tevékenység – ezt vagy tudja nélkülem is vagy egyáltalán nem érdekli. Kölcsönös, alapvetően udvarias érdeklődés után elköszöntem és visszamentem a suliba.

A tréningről nem tudtam meg sokat, talán majd a következő héten, amikor a srácaimmal beszélek....