Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Körülbelül hatvan

(#2816) 2015. december 26., szombat

… kilométer. Bár volt már egy nap több, de gyakorlatilag egyhuzamban nem, ez eddig a legtöbb. A terep egyszerű (nem dimbes-dombos), ez persze komoly könnyebbség. Az idő hideg, borult, párás, valami ködszitálás féleség is volt – ez is inkább könnyebbség, mert bár vidám dolog szikrázó napsütésben tekerni, a meleg, a kánikula azért nehezebbé teszi. De ez most olyan messzinek tűnik, hogy csak na.

Reggel hat után indultam valamivel Ürömről. (Mondjuk így a kuka kitételéről és visszaviteléről lemaradtam, de hát ez van, talán majd szilveszter napján, ha csak nem módosítottak a kuka napon most is, mint tavaly.)

Ebben az évszakban ilyenkor kora reggel még teljes a sötétség. Dombnak le, a Kálváriánál és lentebb, a Mészégető után, a pilisborosjenői elágazásnál rendesen lehet haladni, „csak” arra kellett ügyelni, hogy a vizes, nyálkás úton meg ne csússzon az ember. (Itt, a Mészégető magasságában és lentebb, lejtőnek lefelé a 40 km/h sebességet is el lehet érni. Ezt nem most mértem, kimerült a sebességmérő eleme de nem is siettem pótolni mert ilyenkor még és már sötétben tekerek és úgysem látom. Kora ősszel mértem ennyit... Ez egy gyakorlatilag rugózatlan járművön elég sok. Nekem az! :))

A Bécsi útra kiérve a körforgalomból már jó ideje a másodikon érdemes kihajtani, a Bécsi út új nyomvonalán haladni. Egy darabig tekertem a régin, de most már nem éri meg. Egyrészt az nem olyan jól karbantartott, ráz az út szélén rendesen… Másrészt hiába gyakorlatilag zsákutca, nagyon ritkán van rajta forgalom. Az viszont aki használja, úgy tudja, hogy gyakorlatilag üres, ezért valami elképesztő tempóval előztek ott meg néha. És amiért leginkább kerülöm: a vasúti átjárónál régebben még csak-csak át lehetett evickélni, áttolni a bringát. Mostanra azonban eltorlaszolták, a sínek közül felszedték a térkitöltőt. Kerülendő…

A körforgalom után egy elviselhető kaptató a vasúti felüljárónál. Az út kétszer egy sávos, frissen épített azaz nem ráz, a burkolati jelekre azonban nagyon kell vigyázni, ilyen nyálas nedves időben meg tudja a bringát dobni, ijesztőt lehet csúszkálni rajtuk, ami ha olykor csak pár centire az ember mellett elhúzó nehéz járművekkel eléggé adrenalin-dús élmény lehet. A vasúti átjáró után egy hosszú lejtő, majdnem a régi laktanyáig, a legmagasabb sebességfokozatban is tekerve szépen fel lehet gyorsulni. Csütörtökön nagyon üres volt az út itt is, a városban is…

A laktanyától (már régen nem az, van ott levéltár, főiskola és persze lakópark) már a régi nyomvonalon megy a Bécsi út, gyengébb is a minősége. A temetőig kétszer egy, utána kétszer két sáv… A Vörösvári út – Bécsi út elágazásáig a Bécsi úton, azután is, az EuroCenternél kicsit jobbra tartva. Most szépen betartottam a pirosakat, de ha nagyon korán megyek, nem mindig szoktam. Ott ahol gyalogátkelőhely előtt van és élő ember a közelben nincs, nem; ott ahol jobbról (vagy balról) út csatlakozik be mindig, hiszen pont ilyen forgalommentes időben aki keresztbe jön, még a sárgán is áthúz – nem is lassan –, ilyennel találkozni és megúszni esélytelen lenne…

Innen a szokásos az útvonal, a Margit kórház előtt aztán az Árpád gimnázium mellett el. Gyakorlatilag elkészültek vele, a burkolat jó, kerítések nincsenek. Korábban pocsék volt ez a szakasz a fonódó építése miatt, mostanra azonban az út készen van. Korábban valahol az Óbudai Egyetem előtt volt egy bazi nagy kátyú, egyik reggel centiméterekre sikerült elkerülnöm, akkor még kikarózva sem volt. Kocsival talán csak a bosszúság, bringával biztos bukás…

Ezután egyenesen, nem az úttal balra tartva a Lajos utcán majd onnan az első jobbra kanyarodással a Bokor utcán – régebben erre mentem –, hanem tovább a Bécsi úton. Itt eléggé elkeskenyedik, kétszer egy sáv de az autóknak osztozniuk kell a villamossal a sávban. Majd, ha már megy a villamos mert most még csak a vágány van meg. Korábban ez az építkezés miatt elzárt volt, ide bekerekezni persze érdemes volt mert nem volt forgalom, aztán szemből, most már két irányból lehet, forgalom. Itt érdemes balra tartva, a háromszög alakú tér (Puskás Öcsi tér?) dél felé haladva bal oldalán tekerni mert bár a burkolat kocka- és macskakő, kissé ráz, de nem csúszik és a hajnali, vagy a késői órákban járókelő sincs sok.

A Kolossy térre kiérve bármelyik zebra jó, mert átellenben kell a tér átellenesen másik oldalára, valami ágy- vagy matracbolthoz eljutni, innen pedig ki Duna partra, ehhez a HÉV síneken át kell menni (elég posék) és egy zebrán, ami 15..20 másodpercig zöld (még gyalogosnak is kevés). Onnan az Árpád fejedelem út és a Slachta Margit rakpart között. Jobbra előbb kutyafuttató aztán a hév sínek… Itt elég jó a kerékpárút. Nem világbajnok, bár az egyik fogtörő púpot az öreg aszfaltban legalább fehér festékkel megjelölték. Gyalogos itt egyáltalán nincs, biciklis is kevés (ebben az évszakban). Világítás alig, egy helyen a fák között kanyarog a kerékpárút, itt jól jön ha erős az első lámpa.

Már egészen a Margit hídhoz közel van a bicikli úton egy lámpa, ezen átjutva már a Margit híd kerékpáros alagútja következik. Itt megint egy lámpa (okosan a baloldalon is megismételték, a délre haladók a jobboldalit az alagút pereme takarásából nem látják), majd az újonnan épített szakasz jön. Ez jó, bár olykor keskenynek tűnik (előzni azt nem lehet) és cikk-cakkos is, de hát ez az ára, hogy fát ne vágjanak ki a bicikli út miatt, erre szerintem szava senkinek nem lehet. Jobbra elmarad a Bem tér a Külügyminisztériummal, aztán a Batthyány tér a Vásárcsarnokkal és a Szent Anna templommal. Itt, ezen a tájékon a kerékpáros út nyomvonalvezetése egyetlen idiótasága van (azt hiszem ez elég idióta dolog bár jobb megoldásra nem lenne tippem), egy merőleges jobb- és mindjárt egy balkanyarral a bicikli út átvezet villamos síneken! Még nincs villamosforgalom, de ha lesz ez nem csak zavaró de veszélyes is, habár ki van lámpázva, túlságosan is (nem értem, melyik lámpa mit véd).

Azután ha jól emlékszem, itt van az Insitut Françai és utána már nem sokkal a Lánchíd következik. Itt is alagútban megy a kerékpáros út, ez a szakasz még nincs meg, még aszfalt burkolat hiányzik az alapozó betonról ami persze ennek megfelelően (hogy alapozó), hepehupás is.

Miután kikapaszkodott az ember a másik oldalon, ott már jó az út, széles is – korábban az építés idején a kerítés, az építési terület elkerítése miatt ez annyira összeszűkölt, hogy egy kerékpár is nehezen fért el, nem hogy a szembejövő, a gyalogosokról nem is beszélve, pedig itt délután, kora este rengeteg a bámészkodó, a fényképező turista, a Lánchíd kivilágítása tényleg képre illő.

Jobbra elmarad a Várkert bazár, egy egy ideig valamiért szépen ki volt világítva, díszítve. Itt már nincs külön kerékpárút, a gyalogosokkal kell osztozni, reggel befelé ez nem gond mert majdnem üres, délután kifelé viszont nem. Az Erzsébet híd alatt áthaladva (addig Friedrich Born rakpart ami a kőfal mögött, bal kézről fut, onnan Roul Wallenberg rakpart) megint építési területet kell kerülgetni. Még egy ideig, gondolom…

Itt jön jobbra a Gellért hegy, előtte a Rudas, itt már emelkedik mert magasabban van kissé a Gellért tér és a Szabadság híd bejárata. A híd előtt egy kerékpáros lámpa, itt érdemes balra kukkantani ha az ember balra a hídra igyekszik, volt már hogy hasító kerekező akart ilyenkor elcsapni. OK, nekem is figyelni kell de mi a rákért itt akar sebességi csúcsot állítani (a villamos sínek is közbeszólhatnak bár szerencsére itt ezeken merőlegesen mehet át az ember).

A híd sima ügy, a közepéig kaptató felfelé, utána lehet hasítani lefelé. Rengeteg, itt kimondottan rengeteg a turista a délutáni, esti órákban és ha jó az idő, csütörtökön kora reggel viszont üres volt. Nagyjából ekkorra köszöntött be a kék óra, a pirkadat. A hídról a pesti oldalon lefelé figyelni kell a lámpára, a Közgazdasági egyetem elől troli áll ki és bazi kőkoloncokat is kell kerülni úgy, hogy a sima aszfaltról átokverése rázós kiskockakőre kell ráfordulni és le a Fővám térnél. A Vámház körúton van kerékpár út bár jobb az óvatosság mert akik a bekötő utcákból kihajtanak, gyakorta csak a gépkocsi forgalomra figyelnek.

A suliba menet nem megyek el a Kálvin térig, hanem a Lónyain, aztán a Török Pál utcán (a lányok ezt Sétinek hívták) a Ráday-ne egészen a körútig és azon át a Ferencváros kevésbé forgalmas részén a Márton utcáig, ott jobbra és már a suli hátsó bejáratánál is vagyok. Csütörtökön azonban nem ez volt az útvonal. A Kálvin térig mentem, ott jobbra az Üllői útra. És ezen végig, egészen végig… Itt sehol sincs kerékpár út – nem tudom, hogy lenne –, így marad a jobb sáv széle. Ez nem valami világbajnok, de még mindig jobb, mint a járda az állandó huppanókkal a kereszteződésekben és a gyalogosokkal – ekkorra kivilágosodott, és megerősödött a forgalom is.

Az Üllői út nem teljesen sík, egészen határozott emelkedői és lejtői vannak. Nem túl izgalmas útvonal, viszont esély sincs eltévedésre! Előbb a Ferenc körút a nagyobb csomópont: éppen a zöldet elkapva lehet kerékpárral a zöld végéig átérni, bár ez itt annyira nem kritikus mint a nagyobb kiterjedésű Nagyvárad téren. A többi lámpa szóra sem érdemes, eddigre már vagy húsz kilométert tekertem, kimondottan jólesett az, hogy olykor meg lehet állni. A Nagyvárad tér után, a Vágóhíd utca becsatlakozásánál, valami Munkaegészségügyi Intézetnél, szabályos vagy nem, felmentem a járdára, az itt elég széles és gyalogos forgalom sem sok van. Az Üllői és a Könyves Kálmán kereszteződésénél lehet választani, tekereg az ember a kerékpáros út nyomvonalán, átmegy a felüljáró alatt, lámpás szintbeli kereszteződéssel át a Könyves Kálmánon és a népliget peremén teker tovább, ekkor bár lámákra kell várni de nem kell cipelni a biciklit – most nem ezt választottam ezért sem, meg azért sem mivel ott, a Népligetben nagyon elhanyagolt az aszfalt és kissé kerülő is Most a Groupama Arénánál lecipeltem majd a másik oldalon felcipeltem a bringát az aluljáróban és a régi, katonai főiskola telke melletti járdán folytattam. Ott mindig sok a várakozó taxi meg a buszpályaudvarról érkezettek nagy bőröndökkel, itt nem lehet hasítani, utána azonban a régi laktanyakerítés mellett igen.

Egészen a benzinkútig sima ügy – itt azonban érdemes figyelni, mert van, hogy aki beáll, nem figyel a kerekezőkre, gyalogosokra – majd a templom előtt lámpás átjáró az Ecseri útnál. Nem tudom miért, a kerékpáros lámpa alig fél percre ad zöldet, sokkal később vált szabadra mint a vele pontosan párhuzamos gyalogos lámpa és sokkal hamarabb vált is vissza, gyakorlatilag itt a gyalogos lámpa számít ha kerekezik az ember (ami egy idiótaság megint).

Csütörtökön itt kikerekeztem az Üllői útra (ha Pöttyösbe jövök, maradok a járdán és a Pöttyösnél jobbra szintén járda, csak a ház előtt kell kigurulni a kocsik közzé az útra). A Határ útnál ronda villamosvágányokon kell áttekerni – csúszik is, rossz a szöge, széles is a nyomvályú. Utána egyesen, se balra a reptéri útra se jobbra az Ady Endre útra, csak az Üllői úton kifelé a városból. Elmarad jobbra az EuroPark, egy benzinkút, régebben egy Obi is volt itt. Balra, az út másik oldalán azt hiszem az ötvenes villamos megy kifelé… Jobbra előbb panelek vannak aztán már csak földszintes házak. Balra valószínűleg régebben gyártelepek lehettek, egy részük gazdátlan, más részük mindenféle kereskedelmi izével van tele (és kitáblázva). Akkor sem jókedvű környék, ha szikrázóan süt a nap, de csütörtökön mg ekkor is szemerkélt valami, borult és ködös volt.

Balra elmarad a Kossuth tér, erre emlékszem de a részletekre utána nem, arra csak hogy egy darabig nem nagyon de hosszan emelkedett, utána meg lejtett, a környék itt már inkább kert- vagy kisvárosias (utóbbinak a méret ellentmond). Egészében nem valami gazdag(nak kinéző) vidék… Jobbra azután elmaradnak a házak, beépítetlen gazos telkek, meg ipari épületek követik egymást.

Ez már Budapest határa, közel a repülőtér (is). A négyes út, a vasút és az Üllői út egy pontban fut össze – itt nem kellett átmennem a síneken hanem jobbra majdnem kilencven fokban elkanyarodni. Na ez az út elhagyott, elhanyagolt nagyon… Ez már Vecsés. Széchenyi útnak hívják, a település legszéle. Jó hosszan, majd' egy kilométert kellett délnyugatnak menni, aztán egy kilencven fokos fordulattal délkeletnek és hasonlóan kieső, kültelki úton másfél, két kilométert egy körforgalomig. Onnan ugyanez az irány, de mát Budai Nagy Antal utca. Itt is a település határáig kell elmenni, ott ahol balra kellett fordulni – úgy jegyeztem meg hogy egy magában álló ezért hatalmasra terebélyesedő fa áll ott, mögötte semmi, a nagy magyar síkság – már csak bal kéz felől vannak, mind-mind új építésű kertes házak és ikerházak.

Az útvonalterv szerint ez olyan negyvenkettő kilométer volt – persze az cikkcakkban a város közepén javasolt átjönni – és három óra harminc perc körüli idő. Nekem kettő óra negyven alatt ment, pedig nem is tepertem nagyon.

Az út visszafelé már a kitartásról szólt, nem is a távolság miatt: a terep nem nagyon emelkedős, a bringa meg ráz amennyire ráz (egy lengéscsillapítós kerékpár biztos számottevően jobb ebből a szempontból), hanem a bicikli nyereg! Na az komoly kihívás. Ahány a lámpa ami piros, mind egy öröm, hogy ha kicsit is, de le lehet szállni… A visszaút Vecsésen át egyszerű volt (korábban elkeveredtem itt, most pont arra jöttem amerre mentem), az Üllői úton ekkorra már igencsak nagy lett a forgalom.

Amikor első alkalommal tettem meg ezt (akkor „csak” Pöttyös és Vecsés között), visszafelé nagyon gyötört, hogy annyit és annyit kell tekerni, most nem – biztos számít az is, hogy mostanában napi rutin a kétszer tizennyolc kilométer… Pöttyösig eljöttem, vetem lottót (rengetegen voltak a lottózóba, igaz: délben bezárt, lehet azért, sorba kellett állni), utána még eltekertem a suliba. Ennyi biciklizés után meg se kottyant!

Körülbelül hatvanhét kilométer volt – ennyit a cím helyesbítéséről. Nem megállások nélkül, de reggel hattól fél tizenkettőig… Éreztem is a lábaim utána rendesen…

Régiség

(#2439) 2013. augusztus 24., szombat

Az Arcanum lapján találtam (pontosabban a Híradó lapjáról mutatott ide egy link) azt a helyet, ahonnan a lentebbi két képernyőkép való. Egy XIX. századi katonai térképészeti felmérés képei párhuzamba állítva a Google térkép alkalmazásával, a célkereszt alá vonszolva egérrel a jobb oldalon a mai térkép adott részét, a másik a jobb oldali ablakban létszik, hogy a majd' másfél évszázaddal ezelőtti térképész az adott területen mit rögzített. Több mint érdekes: izgalmas...

2439--regiseg-pottyos

A ferencvárosi Pöttyös utca és környéke régen és ma

Ilyen volt és ilyen ma térképészetileg a Pöttyös utca és környéke, Budapesten a Ferencvárosban. A bal oldalon egészen jól látszik, hogy másfél évszázada is megvolt az Üllői út. A Pöttyös utca helyéről sokat nem lehet elmondani, a korabeli térképész szerint semmi sincs ezen a helyen. Talán valami út északkelet-délnyugat irányában, de összevetve a jobb oldallal ma már ennek semmi sem feleltethető meg.

2439--regiseg-urom

Üröm régen és ma

Ilyen volt térképészetileg Üröm a XIX. században és ilyen ma. Részletgazdagabb sokkal, mint a fenti két térképrészlet, hiszen Üröm régi település, a Ferencváros fentebb vizsgált része nem. Üröm régi térképét nézve pár dolog szembeötlik. Mindenekelőtt az – ezen sok meglepő nincs –, hogy az a terület, ahol az Ady utca most van, akkor teljesen üres volt, feltehetően még mezőgazdasági művelésbe sem vonták be (bár ez a térképből nem derül számomra egyértelműen ki). Aztán: a ma Budapestről, Óbudáról Ürömre vezető Dózsa György út nyomvonala látszik a régi térképen is, amint a Cigányárkot végigkövető ma Gábor Áron sétánynak nevezett út is. (Fölfelé, balra kanyarodik a bal oldali térképrészleten, a célkeresztet éppen elkerüli) Érdekes, hogy a régi térképen ez mennyire hangsúlyos: tudva, hogy a térképész katona volt és katonai szempontok szerint rangsorolt, nem tudni, hogy az út volt forgalmasabb, szélesebb vagy a Cigányárok mint katonai szempontból nehezebben leküzdhető tereptárgy teszi ezt a nyomvonalat a térképen markánsabbá. Továbbá: a Fő utca nyomvonala egészen világos és határozott a régi térképen is, gyakorlatilag ez a Falu, északra és délre erre néznek a porták (felteszem azt jelölte a térképész). Aztán: a Fő utcán ma levő park, az tca dupla nyomvonala ezen a térképen is látható, ez ezek szerint ennyire régi (mivel a ma már nem látható, lefedett, gyerekkoromban még meglevő árok szelte ketté, efelett van ma a park meg a szökőkút). Aztán: Keletre, délkeletre az út inkább a mai Köbánya, semmint a Rókahegyi út nyomvonalát követi. Aztán: majdnem északra a falu központjától majdnem pontosan megegyezik az utcák nyomvonala, vonalvezetése: ez ma a Budakalászi út, a régi térképen úgy tűnik, hogy a ma Rákóczi utcának nevezett, északnak futó út volt a hangsúlyosabb, keletre majd északra fordult – egészen jl megfeleltethetőek egymásnak a nyomvonalak, bár a hangsúlyok változtak. A végére hagytam: a baloldali térkép közepén, majdnem pontosan a célkereszt közepén épület sejlik fel. Ez a korszerű térképen nincs feltüntetve. Talán nem tévedek nagyot, ha ezt az Alexandra Pavlovna ortodox sírkápolnájával azonosítom, a mai térképen nem tudok ezen a környéken más olyan objektumot ami másfél évszázada is ott lehetett. Feltehetően szakrális jellege és nem mérete miatt lett a régi térképész szerint annyira fontos – bár az is lehet, hogy a mérettel a ma is látható ortodox temetőt is feltüntette a kápolna mellett.

Ördög veri feleségét...

(#2400) 2013. július 6., szombat

Egyszerre esett és sütött a nap...

62416

 

div>

Tél, remélem utoljára

(#2352) 2013. március 27., szerda

Remélem, ezév végéig ilyen képeket már nem tudok csinálni. Az azért nem semmi, hogy március végén Budapest kellős közepén lehet igazi téli képeket csinálni.

A meteorológia ígérte, és sajnos mostanában elég jól bejön: ha nam is pont akkor, ha nem is 100%-osan, de amit ígérnek általában megvalósul. Most havazást ígértek, sok havat megint: a képek szerint megkaptuk. Szerdán iskolába menet csináltam a képeket, a hó friss, az olvadás és a forgalom nem tette még szutyokká...

61026

A házunk hátsó kijárata, a lépcsőn nem járnak, így reggel amikor mentem még érintetlen volt a hó.

61029

A Zöld Kakas Líceum, a képen a baloldali épület (vagy valami hasonló a neve), ez a házunk mögött levő parkban áll. Most: behavazva...

61032

A házunk előtti parkoló

61039

A szemben levő házsor, a Pöttyös utca páros fele a Napfény utca felé nézve. Az ottani, régebbi építésű négyemeletesek kicsit alacsonyabban vannak, ezért sem közvetlen az út mentén és kis zöldterület, fákkal szegélyezve előttük. Most mindent vastagon belep a hó...

61044

A mára megmaradt nagyon kevés kétütemű Trabantok egyke (ez konkrétan asszem egy Hycomat), reggelente – csak hétvégén – nyolc magasságában szoktam hallani indulni... Mert hallani azt lehet,olyan fordulattal „melegíti” a gazdája... Most ezen is vastagon áll a hó, még az ezt megelőzőből is, ez a kocsi nem moccant innen elég régóta...

61050

Nem valami eredeti ötlet: a Pöttyös utcai metrómegálló épületének peremére ilyen pöttyöket kreáltak...

61051

A 24-es villamos megállója, a Haller utcában, a Soroksári út felé nézve

61053

A képen balra az Iskola, jobbra az előtérben pedig a Páli Szent Vince temlop a Haller utca, Mester utca kereszteződésében a Haller téren. A kép az iskolával szemben levő bolt elől készült.

Hétvége

(#2246) 2012. szeptember 30., vasárnap, 05:36

59209

A SZÁMALK, GDF épülete... Szombaton itt, pontosabban a mellette levő (nekem) új épületszárnyban volt délután órám

59204

A 39-es terem, itt volt szombaton órám. Pechemre a tanári gép az egyetlen amint nem ment teljes értékűen az Access – ezzel majd csinálni kell valamit...

Szeptember utolsó napja, vasárnap... Üröm, reggel... Nincs hideg, egy hete ilyenkor 16 °C volt a szobában csupán, most azt hiszem 20 °C körül lehet. Mindkét szoba ablaka nyitva, kicsit jár csak a levegő, de éppen jó... Nagy a csend, itt ilyenkor, az utca kihalt és sötét, a házak csendesek – más mint Pest...

Pénteken a suli után kijöttem Ürömre. Busszal – egy óra a sulitól a buszmegállóig, igaz ebben benne van az hogy semmire sem kellett várni főleg a sárga busz az, ami ha az orrom előtt megy el akkor hosszabb az út időben. Pénteken annyira nem így volt, hogy indulni készült már, amikor a jegyet vettem – kissé aggódtam is mert a pénztáros a másikkal fecsegett valamit, még a kérdésemre, miszerint a nem ma (pénteken) jövök vissza az oda-vissza jegy másik felével gond-e, még erre is késve válaszolt. Éppen elértem, így jött ki a hatvan perc amiben a gyaloglás persze nincs benne. Letettem a cuccost, kimentem a temetőbe locsolni... A vinka szép nagyra nőtt, kár hogy egynyári – a muskátli viszont semmit sem gyarapodott. Ez van...

Szombat, munkás szombat... Most kettő dolog is. A főiskolásoknak, a másodéveseknek a Fáy-ban és SzÁMALK is... A hét közepén keresett meg Olajos Zsolt telefonon, december elejétől kellene egy XML, HTML modult letanítani (négy-öt háromórás alkalom) és multimédiát is. (Sajátos, hogy nem is nagyon érdeklődnek aziránt, van-e gyakorlatom a multimédia tanításában... Amikor nem régen a távozó műszaki tanár helyére másik kollégát kerestünk, arra azért mindig rákérdeztünk, hogy a kérdéses tantárgyakat tanította-e és mikor. Itt most nem kérdezték, gyakorlatom van-e ebben. Nem, nincs – majd erre erősen kell gyúrnom.) Aztán bővült a paletta, és szombati és szerdai órákat is kaptam: ez viszont ismert, ilyet viszont csinálok másutt is: adatbázis-kezelés tanítása.

Pénteken busszal jöttem ki (a kocsi a suliban maradt), szombaton melósba Ürömről busszal mentem. A megállóba baktatva jutott eszembe, hogy legutóbb hasonló valamikor 1984-ben volt – szóval nem tegnap... Az út úgy látszik tényleg egy óra, a 6:45-össel indultam Ürömről és nyolc előtt már a suliban voltam. A főiskolás foglalkozás csak kilenckor kezdődött, de kellett ez az egy óra. A főiskolás foglalkozás bevett gyakorlat szerint megy: elmélet (pl. normál formák) és gyakorlat is. Az időbe csak egy kicsi, egytáblás adatbázis-kezelő feladat fér bele. Volt év amikor sokkal nehezebbet is feldolgoztam velük de az semmi másra mint a feszültség növelésére nem volt jó... A kevesebb több. Most viszont, szombaton, a főiskolás foglalkozás után a SzÁMALK-ban is kellett hasonló foglalkozást levezetni. Az is adatbázis-kezelés, az is alapozó, de ott Office2007-tel kell dolgozni amit nem ismerek annyira, na ezt kellett átnézni, kipróbálni abban a szűk egy órában ami kilencig rendelkezésre állt.

A főiskolás foglalkozás símén lement. Nagyjából az első felében elmélet volt, a prezentációt még tavaly, szokás szrint, PDF-fé alakítva kitettem a lapomra, láttam többeknél is hogy kinyomtatták. Jegyzetelni viszont nem mindenki jegyzetelt, hát majd meglátom – a kiadott anyag sok helyen (nem minden cél nélkül) vázlatos csupán. A foglalkozás második fele a gyakorlat. Egy egyszerű, egy táblás adatbázis-kezelő feladat közös megoldása, ennyi fért bele. Kevesebb mint szerettem volna, de hát ennyi fért bele.

Kora délután kocsival átmentem a Mérnök utcába – ott öt percet késtem, de ennyi talán még belefér. Az új épületben volt az óra, nekem legalábbis új: amikor legutóbb volt foglalkozásom a Mérnök utcai tömbben, akkor még csak épült a másik szárny. A recepción a kislány tudta a nevem – biztos leadták vagy még inkább a hallgatók kerestek. Ez utóbbi valószínűbb, mint kiderült az első foglalkozást valaki beugró tartotta meg, ezek szerint erre a modulra, kurzusra egyszerűen nem találtak előadót időben? Végül is midegy... A csoport csupa férfi – általános rendszergazda, egy éves képzés. Ebben a szakmában valóban ritka a nő. A legfiatalabb csoporttag olyan korú mint a sulinkban a érettségizők, a legidősebb olyan velem egykorú. Az adatbázis kezelés nem főtárgy nekik (mint a hálózati operációs rendszerek, a hálózati szolgáltatások), de azért a hét, most már csak hat, illetve jövő időben csak öt alkalom arra kell, hogy az SQL tárgyat előkészítsük. (Nem értem minek nekik ebből kettő modul, de mindegy, ez nem az én dolgom). Itt is elővezettem az elméletet – a kolléga aki az elmúlt szombaton beugróként tartotta, nem sokat tanított neki – nem is tudhatott, feltehetően tényleg beugrás lehetett, sokat nem tudhatott készülni erre – majd az elmélet után azt a feladatot amit délelőtt, itt is megoldottuk. (Később majd szétválik majd ez, a SzÁMALK-osoknak más kell, a főiskolásoknak viszont sajnos több nem lehet, a másik adatbázisos tárgyat nem én tarthatom...)

Este elmentem még vásárolni, azt elvittem Pöttyös utcába, aztán megint Üröm... Még betettem egy adagot mostani, azt még kiteregettem de hosszú nap volt, másra már nem volt erőm, elfáradtam...