Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Palánta

(#2875) 2016. április 26., kedd

Csütörtökön egy szórólapot találtam a postaládámban. Ebben nincs semmi különleges, majdnem minden nap van benne ilyesmi, a többségét olvasatlanul szoktam összegyűrni és kidobni. Ez azonban nem ilyen volt: nagyon egyszerű és a lényeg volt rajta kiemelve: „palántavásár”. Ez kapóra jött: ebben az esztendőben lusta voltam – más mentségem nincs – és nem tettem el magvakat tejfölös poharakban, hogy saját palántáim legyenek. Így, mivel igencsak itt az idő erre, a palántázásra nem soká', hát készen vettem… A Coop előtt volt az árus, egy harmincas pasi. Rengeteg mindenféle virágja volt – ez hidegen hagyott – és palántái is. Paprika sokféle, paradicsom kétféle, és azt hiszem káposzta, karfiol és zeller. Érdekes, rajtam kívül csupa öreglány vásárolt, ami eléggé időigényessé tette a dolgot, mert a mamókák szükségesnek tartották megosztani a pasassal meg egymással is sok olyasmit, ami persze nekik lehet, fontos, de viszi az időt. Mert ugye fontos hoyg hova fogja elültetni, hogy a családja mit szeret és mit nem meg még mit tudom én mi minden (nem is nagyon figyeltem, csak vártam a soromra – elég sokat kellett). Öt paradicsom palántát vettem: szép méretesek, ami nem lenne baj, de kérdésre a pasi körülírta (nem mondta ki), hogy ezek nem determináltak azaz baromi nagyra meg fognak nőni. Hát, ez van! Vettem három paprika palántát is, és öt zeller palántát, utóbbira a pasi letette a nagyesküt hogy gumós zeller. Remélem is, tavaly szárzeller sikerült, akkora gumókkal mint egy galambtojás… Igaz, zöldjük az rengeteg volt, az most mint a fagyasztóban figyel. A palántákat sem aznap sem másnap nem tettem földbe – ha a zellert ez komolyan megviselte. Hátfőn viszont már nem mertem este, mert mára, holnapra és holnaputánra is talajmenti fagyokat ígérnek. Erkélyládákba kerültek és a szoba abak párkányára tettem őket. Itt a nap éri, itt nincs hideg, locsolgatom is. Sokat nem akarom itt tartani, de azt sem, hoyg a fagy lealázza őket (mint két éve a már majdnem készre érett kanadai sütőtököt).

Paprika

(#2426) 2013. augusztus 13., kedd

Tavaly is volt, most is ültettem: paprika...

Két fajtát tudok elkülöníteni, ez a kettő van a lentebbi képeken. A hosszúkásabb hegyesebb palánta alakjában érkeztek, szép magad palánta alakban. Már virág kezdemény is volt rajtuk. Most már termés is. A másikat magról vetettem el, palánta formájában kerültek ki a földbe. Idén elég sűrűn tettem le a földbe ilyeneket (paradicsomot és paprikát), ez nem volt jó ötlet. Ott fordult termőre ahol volt helye, azaz megint csak: a kevesebb több. A jó helyre helyközökkel tett, kapált és locsolt tövek most kezdenek termést hozni.

62389

Ez a fajta itt kelt ki magból, palántaként került ki a szabadföldbe. Ebbe az ágyásba február végén borsó került, annak a kiszedését követően került ide a paprika, ezért kicsit később fordult termőre, de mert nincs zsúfolva, talán majd terem szépen is, sokat is.

62390

Ez a példány palántaként lett elültetve, egészen későn, a nyár közepén, viszont úgy látszik, megfelelőek a körülmények és a kezelés, mert a már meglevő virágkezdeményei úgy tűnik, terméssé tudnak alakulni, lesz mit szedni róla.

Kert

(#2405) 2013. július 21., vasárnap

Pénteken reggel esett, ez sem gyakori, mostanában. Reggel teljesen borult volt Ürömön és kicsit esett is az eső. Ahhoz képest, hogy a meteorológia szerint fényes napos meleg kánikulai idő lesz – hát nem így lett. A reggel borult, meleg sincs, bár igazából nem bántam, erről a következőkben...

Reggel locsoltam Ürömön, elsőre a gyepet: borzasztóan néz ki a Pöttyösben a házak közötti füves terület, teljesen kiégett a fű a forróság és a víz hiánya miatt. Semmi zöld, csak a homoksárga szín, teljesen elszáradt a fű. Nem szeretném, ha a gyep Ürömön is erre a sorsra jutna. Majd' egy óra ment rá, amíg a füves területet alaposan meglocsoltam. Mivel pénteken reggel nem tűzött a nap (borult volt az idő, szél sem volt és meleg se nagyon), a kilocsolt víz nem párolgott talán el feleslegesen. Remélem, hogy hasznára válik a fűnek, a gyepnek ez a gondozás és üde zöld lesz. Eredetileg füvet is akartam nyírni, de azt lehet akkor is amikor a forróság miatt locsolni nem, ma a locsolás kapott elsőbbséget.

62492

Az első termések egyike...

A paradicsom szépen fejlődött, de sok ága földet ért, ezért a következő ennek felkötözése volt. Az eredeti karók messze alulbecsülték a paradicsomtövek magasságát, ezért jóval sudárabb, magasabb rudakat kellett leverjek és ehhez kötöztem a bokor ágait. Most nagyon jól jött, hogy tavaly ősszel, a kertben levő bokor kivágásakor, valami sövény bokor (puszpáng) kivágásakor, az egyenes ágakat legallyazva, éppen ilyen célra, karónak eltettem, „Csak” az aljukat kellett baltával rézsút levágni, ezzel „kihegyezni”, hogy a balta fokával a puha talajba (erre is jó a folyamatos kapálás és öntözés!) jól lehajthatóak legyenek, aztán már lehetett is kötözni. Remélem, meghálálják a paradicsombokrok ezt azzal, hogy a most zöld formában nagyon is dúsnak ígérkező termést szépen be fogja érlelni... Sűrűn vannak, ezt a következő év elején kell majd megint eszembe kell idéznem, akár mennyire is kicsi a hely és sokat szeretnék ezen a kis darab földecskén termeszteni, a ritkábbnál is ritkásabbra – a mostaninál mindenképpen – kell majd palántázni, hogy a közét rendesen lehessen kapálni, gyomlálni és locsolni. Most ez elég macerás a kis tőtávolság miatt.

Mostam, de miután kiteregettem – eleredt az első. Ilyen sem volt még. Uccu, erre beszedtem a ruhákat, persze hogy mire végeztem ezzel, elállt az eső. Ekkor meg teregethettem ismét ki! Mondjuk esőnek talán nem is nevezném azt, ami volt; éppen csak eleredt, a csapadék ígérete csak ígéret maradt, a földet alig nedvesítette meg. A délelőtt első fele ilyen volt, aztán a felhők szétoszlottak és onnan kezdve már ahogyan ígérte a meteorológia, forróság lett.

Sok idő elment a paradicsom felkötésével... Aprólékos vacakolós munka és sajnos egy-egy hajtás le is törött közben. Imádom a paradicsomtövek illatát, nyers, erős, semmi mással össze nem téveszthető illat, maga a kerti termesztés, a nyár illata... Szóval sokat bíbelődtem a felkötözéssel. Ezt követte a talán még macerásabb munka, kapával meglazítani a tövek között a földet, a felkötözés, karózás miatt ez most kicsit egyszerűbb volt mint enélkül mert egészen egyszerűen volt erre hely (bár ha nem kötözöm fel valószínűleg egyszerűen nem férek közéjük a kapával). Utána locsolóval, rátéve a locsolórózsát azért, hogy a vízsugár ne mossa ki a földet, a tövek alját, közét, azaz csakis a földet alaposan meglocsoltam, ahogy olvastam a paradicsom hetente vagy két-három naponta kedveli a locsolást bár a vízigénye nem tartozik a legnagyobbak közzé. Mondjuk ez a mostani paradicsomágyáson látszik, igyekszem, hogy kapjon elég vizet, gyom ne legyen benne, a talajt kapálgatással lazítsam. Talán csak a tőtávolság kicsi, mást azt hiszem jól csináltam. Majd meglátjuk, a termés mennyiségében ezt visszaigazolja-e. A minőséggel talán nincs is baj, az első pár szem amit leszedtem – igaz: ezeket még nem a saját magról nevelt paradicsomjaimról hanem a piacon, már palénta formájában vett tövekről – finom, ízletes, ezzel tehát nincs baj!

Egy tekercs nem vastag spárga volt az, amivel kötöztem, teljesen el is fogyott. Többre is lett volna szükség, a kisboltban érdeklődtem de nekik sajnos nincs. Nem tudom, miért nem tartanak, mert bár igaz, hogy mostanra nem az a falusi vegyesbolt hanem élelmiszerbolt, de akad azért háztartási cucc is, szerintem ilyen is lehetne... Persze akik ott laknak, a többsége már nem vacakol a kertjével vagy ha igen, inkább kertcsinosítás, vagy testmozgás csupán (mint például mindkét szembeszomszéd számára az előkertje és az utca frontja), nem termesztés... Na mindegy, madzag, spárga tehát a kisboltban nincs. Az idősebb eladónő még vicceskedett is, hogy ha elmegyek a Mészégető alatt levő barkácsboltba és hozok onnan, hozzak már neki is mert ezt meg azt összekötni neki is kellene. Na köszönöm!

Kerestem itt-ott Ürömön, hátha – persze madzagot nem találtam, de a kisházban megtaláltam olyan fényképeket, falra tehető keretben, amikre emlékszem gyerekkoromban. Ezek a hajdúdorogi házban voltak, feltehetően nagyszüleim halála után, a ház romlása előtt onnan mentették szüleim ide. Az fura, hogy a kisházban, egy kiöregedett szekrény fiókjában találtam meg, na mindegy – de legalább meglett. Az egyiken egy bajszos, igen mord férfiú néz szembe a fényképezőgéppel – anyai nagyapám! A másikon ugyanő lovon, katonakori képe... Ezeket előrehoztam, majd körülnézek még, mi minden van ottan egyszerűen letéve, eltéve, félretéve ami kincs lehet!

Elég sokáig, majdnem háromig elvacakoltam a kerttel, más ágyásokat kapálni is kellett, a kapálás után locsolni. Mivel közvetlen kútvízzel locsoltam ami hideg, ezzel óvatosan, csak a földet igyekeztem vízzel ellátni, a növények fentebbi részét nem. Ehhez nem is lehet emiatt a slagot használni, a nagyobbik, felfelé bővülő szájú, az ereszcsatorna kifolyó alá tett hordót töltöttem meg slagról és onnan kannával locsoltam. Utóbb olvastam kertészkedős lapokon, hogy ez a legkorrektebb eljárás, ha ilyen napszakban akar/tud az ember locsolni. Remek! :)

Hosszú csütörtök

(#2255) 2012. október 5., péntek, 04:31

59218

A Kormányhivatal Budafoki úti épülete, itt valami gyár volt régebben, az enteriőr belépve a nagykapun ilyesmire hajaz...

Nem tudom, mi lesz az írás címe – tipikusan olyan, ami majd megírja magát, és majd kialakul...

Csütörtök reggel kocsival mentem (délután kell majd Ürömre), és sikerült elsőnek érkeznem, ez nem gyakori... Egy nappal utána, amikor ezeket írom, már fogalmam sincs mivel, de elment reggel a nyolcig tartó idő – ha jól emlékszem a statisztika megcsinálás előkészítésével ment el: erről majd más írásban bővebben, mert most ez az egyik meghatározó meló, ér egy külön cikket.

Aztán óra az enyéimekkel. A két csoport egészen külön két csoport. Erről is bővebben külön írásban, mert olyan témát kísérelek meg velük feldolgozni amit szerintem kellene, de amit eddig nem.

Aztán két lyukasóra, ezalatt a jövőheti szakmai vizsga írásbeli feladatait kellett elhozni a Budafoki útról. Gyönyörű az idő, a legszebb vénasszonyok nyara... Szerencsére nincs tumultus Pályiéknál. Utóbb az átvételhez titokvédelmit kell aláírni ehhez kellett a személyi szám, és most először kellett, lehetett a plasztikkártya alakúról kiírnom (eddig nekem a régi, könyv alakú volt...) Pecsétet viszont nem vittem de szerencsére elegendő volt a megbízólevél.

Aztán három óra helyettesítés a suliban: két 10-es foglalkozás Petra helyett az ő termében, azzal fűszerezve hogy mindeközben az enyéimeket is kordában kell tartani, szünetenként kiterelni az osztályból, mivel a legutóbbi eset óta ezzel próbálom az azt kiváltó helyzetet elkerülni. (Azt nem tudom, hogy sikerrel-e, mert minden nap van valami apróbb történés... :() A három órából kettő tehát 10-es, erre Petra körlevélkészítést rendelt. Az első fázis megy, fér bele egy órába úgy, hogy nem hallgatja a diák amit a tanár mond, nem végignézi amit a tanár csinál hanem a diák dolgozik! Én magam „semmit” sem csináltam, csak a diák munkáját egyenként sorra végignézve ami többeknél felbukkant, azt és csak azt szóban javíttattam... A tabuláció nem nagyon ment, bár dícséretes, hogy a másodiknak jött csapat majdnem fele szépen meg is csinálta az elmondottak alapján. Azt hiszem ez a lényeg, a diáknak kell dolgoznia mert azzal szed fel ismereteket és szerez gyakorlatot, tapasztalatot ami a legnagyobb érték ebben a tárgyban. Szóval az alapdokumentum megszerkesztése, ennyire jutott idő. (Petra elég nagy lépésben halad, a srácok szerint a Word menüit tekintették még csak az előző órán át. Nem tudom azt minek, meggyőződésem hogy gyakorolva azaz feladatot megoldva lehet akármilyen programot megismerni, Mink sorolni a menüpontokat – de mindegy.)

A harmadik óra (sorban a harmadik, a napon ez már a hetedik) a 09.E-vel, ők lehet nem kedvelnek engem mert kérdezte az egyik kislegény, hogy mikor kapják vissza a régi tanárnőt! Nem volt a kérdésben sértő, inkább megmosolyogtató – mondtam is hogy hamarosan :) Velük megcsináltam a kiszínezős feladatot korábban a nyelvlaborban és mára a kristálygömb következett. Sajnos a Gimp használatában nincs rutinom, igaz: sok programéban van és ez segített amikor kérdeznek, illetve Petra nagyon remek feladatot csinált, szépen kidolgozott feladatlappal, úgyhogy az óra nem telt haszontalanul. Sokan szépen haladtak és ami fontos (szerintem nagyon fontos), hogy sokan mosolyogva éreztek rá a tevékenységsor hasznára és arra, milyen szép dolgokat lehet a programmal megcsinálni. Ilyen értelemben telitalálat, hogy Petra a Gimp-pel dolgoztatja őket mert megteremti a tárgyhoz való pozitív hozzáállást, ami alig túlbecsülhetően fontos!

Sajnos nem lehettem ott végig, mert tegnapi történésnek ma volt folytatása, anyuka jött be és vele nehezebb volt mint tegnap a diák apukájával. Szerdán csak létszámnak, de csütörtökön aktív szeplőnek kellettem, nem volt egyszerű de talán egyenesbe jut a dolog, nem a jó de remélem az optimális megoldás megszületett úgy, hogy legyőzöttnek, vesztesnek senki sem érzi magát még ha győztesnek sem...

Utána kimentem Ürömre, mert a pénteki bográcsozáshoz én ígértem paradicsomot paprikát meg műanyag tányérokat, villákat. Ezek utóbbiak még a temetésből maradtam odakint meg. A kert csupa sár a sok esőtől, a paradicsom bővel elérett, nem tudtam annyit szedni mint akartam de remélem elég lesz ez is. Ettem kint valamit, olyan másfél órát voltam kint és jöttem is vissza. Csodaszép idő volt, az udvar a kert csendes ilyenkor, jó ott.

Viszont ellentétben azzal amikor este, sötétedés után jövök vissza és mindannyiszor meg kell állapítsam milyen kihalt is este a falu, tegnap délután akkora volt ott a nyüzsgés mint itt bent a városban! Az utcák tele járókelőkkel és a kocsival jönni menni legalább annyi figyelmet igényel mint itt Pesten, akkora a forgalom! (De mennyire más volt ez harminc, negyven éve!) Mire beértem a suliba vissza, majdnem teljesen bealkonyodott, már csak Edina volt bent de csütörtökön ő sem sokáig.

Két dolgot mindenképpen este meg kellett csináljak akármilyen fáradt is voltam. Az egyik akkor szakadt a nyakamba, este böngészve a postaládámat akadtam a feladatelrendelő levélre: a következő, már a 2013-2014 tanév beiskolázáshoz annak lejelentése milyen osztályokat akarunk indítani. Erről van elképzelésem, erről beszéltünk, de azért odatettem a kész(nek hiszem :)) táblázatot Edina asztalára, készre akkor csinálom ha rábólint. A másik a távollét lejelentése, ezt tavaly (és azelőtt) nem én csináltam, ez annak a listázása ki miért és mikor volt távol. Egyiket sem tudom pontosan milyenre kell csinálni, de meg kell csinálni, az utóbbi ma az előbbi hétfőn határidő. Azt hiszem mindkettő megvan elfogadható hadrafoghatósági szinten :) a többit meg majd ma pénteken meglátjuk.

Kilenc is elmúlt mire ideértem Pöttyösbe, Orsit még felhívtam előtte – nem szeretem Nóri előtt, ez elég abszurd de hát ez van. Attila vette fel, aztán Orsival jó 20 percet csacsogtunk, úgy tűnik lesz meója, sőt lehet hogy nem egy de másfél! :) Hétvégén mennem Marácra, remélem jó idejük lesz.

Hosszú nap lett ez is

Első nap az iskolában

(#2232) 2012. szeptember 03., hétfő

Korán keltem mert még akadt a sulikezdés előtt megcsinálni való. Petra az első héten suliban van, a helyettesítését ki kellett írjam, az órarend jelzeteihez (a tantárgyak és a tanárok rövidítése) szoktak kérni feloldást, egyfajta jelmagyarázatot, ezt is meg kellett csináljam. Az évnyitón az én feladatom lett a tavalyi évvel kapcsolatos dijak (nálunk: Kecskeméthy-dij és Udvarhelyi-díj) átadása. Utánanéztem a névadóknak és pár sort – de tényleg csak pár sort – összeírtam, amit majd elmondok... A legfontosab azonban talán annak kiírása, hogy ki hol legyen. Az első napon minden osztály a suliban van ellentétben a tanév másik 180 napjával, amikor is a szakképzősök egy része külső gyakorlaton van.

Fél hét tájt értem be, elvileg másfél órával korábban mint az évnyitó, elvileg ez alatt ezt-azt meg lehetett volna csinálni de hát nem: egyik kolléga a másik után jött órarendet kérni (már előző naptól kint volt a WEB lapon és onnan is lehet nyomtati) aztán a tanulónévsorokat kitenni, aztán – ilyen emelkedett feladatokkal is kell foglalkozni – éppen mert sokan vagyunk és az enyéimek a legkissebb „tanterembe” szorultak be, annak utánajárni hogy lesz-e nekik elég szék... :)

Az évnyitó a szokásos volt, most Csaba állította össze, szellemes apróságokkal tette nem-sablonossá. Két legényem szerepelt benne, jól. Ezután szokás szerint, az első nap szokása szerint három osztályfőnöki óra. Ez rémes volt: az osztályom amúgy sem egy visszafogott halk szavú csapat, de most beszorulva a 09/A terembe egészen egyszerűen nem lehetett bírni velük! Nagy nehezen elvégeztem amit el kell: névsor egyeztetés, ellenőrzők kiosztása és megíratása, a baleset- és tűzvédelem ismertetése és aláíratása, a tanév rendje főbb pontjai (a szünetekre, a tanítás nélküli munkanapokra meg a szülői értekezletekre különös tekintettel :)) lediktálása – úgyis elfelejtik – aztán a munkaruha adatlapok megbeszélése (idén lesz nekik gyakorlat!) - csupa izgalmas pedagógiai feladat :):)

Az első igazi óra szakrajz volt az enyéimeknek, már a saját teremben ami nem nagyterem de a 09/A majd' duplája, na itt már egyszerűbb volt velük. Még nem rajzoltunk, csak a felszerelésről meg a tantárgyról esett szó.

Ennyi tanórai munkám volt hétfőre, az enyéimeknek volt még egy földrajz és mert nagyon rendetlenek, nem hagytam őket szabadon hazamenni, lementem rájuk nézni hogy rendben hagyják-e ott a termet. Nem tudom számít-e ez valamit, hogy lesz-e ennek valami pozitív hozadéka, de remélni remélem, hogy igen és kevesebb baj lesz velük év közben mint előző évben volt.

Az órarenddel kapcsolatban nagyon sok és sokféle észrevétel volt. Ezeket fel- és beodolgozni szép feladat ráadásul már az e-Naplót is konfigolni kell és péntekre a végleges tantárgyfelsoztás it az F2-ben – szóval nem lesz uncsi...

Négyig voltam, akkor busszal Pöttyös, majd kocsival ki Ürömre. Szerencsére ott minden rendben van, majd ki a temetőbe locsolni. Alig esett, a föld kemény és száraz. A kertben kapálásra nem maradt már idő, de locsolásra igen. Kell is, a paradicsom kezd száradni: ez lehet persze a vegetációs idősuakának a természetes vége is de lehet a szárazság is, nem értek eléggé hozzá sajnos, nem tudom. Teremni viszont nagyon terem, hétfőn este is egy nagy tálra valót szedtem le. Ezt átvittem Marikának, ő is szokott hozni ezt-azt. Mindjárt meg is szedte szilvával a tálad; kissé kapkodósan mert percei voltak a hatog, a torna kezdetéig – apám is de mennyit morgolódott, hogy Marika mindig elkésik :) Mindegy – jó ötlet volt átvinni a paradicsomot, és aranyos volt tőle, hogy erre a tálat teleszedte gyümölccsel.

Olyan nagyon tipikus koraőszi este: az utca tele gyerekkel, az úttesten játszanak és jó hangosak is, már hamar alkonyodik, de met még meleg az időjárás, melegek az esték is... A faluban nem mint itt bent a városban, a falu közepétől távol meg csendesek is...

Ahogy hazaértem, vettem észre hogy a szemüvegem meg otthagytam, ez nagy gáz, mert sem este sem kedden reggel, délelőtt nem vagy csak nagyon macerásan tudok akármit is csinálni, dolgozni, kell sajnos nagyon az az (olvasó) szemüveg... Visszamenni érte idő és pénz, ezért inkább elmentem az Europark-beli InterSparba. Aggódva, hogy egyfelől nyitva van-e még (ez már este nyolc volt) és tartanak-e ilyet de szerencsére igen és igen. Most majd meg van egy tartalék, feltéve hogy nem feledem el majd magamhoz venni amit Ürömön hagytam...

Termés

(#2219) 2012. szeptember 02., vasárnap, 07 óra 05 perc

59139

A paradicsom- és paprikatermés egy része

Tavasszal az ürömi kert veteményes részébe többek között paradicsom- és paprikapalántákat is ültettem. (Erről például itt esik szó...)

Mindkettő jól sikerült, bizonyság rá a kép itt a szöveg mellett: ez már a sokadik szedés, ennyi egyszerre még nem volt mert most érik igazán... Szombaton miután megkapáltam, szedtem amennyi a tálba fért, talán valamennyi még volt rajta de nem baj ha még érik...

Jövőre, ha még lehet majd ilyet, akkor a paradicsomot ritkábban kell ültetni és a karózást, a felkötést komolyabban kell venni illetve az alsó leveleket ritkítani kell, a paradicsom most olyan mit az őserdő. A paprika rendezett, viszont azon (ez a képen is látszik) igazán nagy termések, nagy paprikák nincsenek. Ez vagy a fajta jellemzője vagy annak a következménye hogy egy tő több mint egy tucat virágot hozott, paprikát nevel.

Nyáridő

(#2218) 2012. augusztus 04., szombat 05. óra 33 perc

Korán akartam indulni, de aztán valamiért nem lett az olyan nagyon korai... Persze nincs nagyon sietni sehova sem, pont ezt szeretem ebben az évszakban. Kocsival megyek ki: ahogyan számolgatom, mivel nincs BKV bérletem, nem lenne sokkal olcsóbb metróval, sárga busszal sem.

A műanyag locsolót a teraszon hagyom mindig, a kocsival csak a kertkapu előtti kocsifeljárón állok meg, éppen csak belépek a locsolóért, bedobom hátra és megyek tovább, fel az Ady utcán, aztán balra majd az út végén nagyon meredeken fel, jobbra. A temető előtti parkolóban állok meg, ritkán a temetőkapuba a kocsifeljáróra (ezt azt hiszem nem lenne szabad, de nem vagyok ott annyi ideig hogy útba lennék és nem i szólt még senki). A síron most nincs rajta a kő, de sok az ültetett virág. Ennek egy részét, a muskátlit és a vinkát én ültettem, a többit Marika. Ő szórta meg a földet hánccsal is, ez biztosan jót tesz a locsolás után annak, hogy a forróságban a víz nem párolog el. Locsolás: három vagy négy locsolónyi víz kell, ehhez arrább kell gyalogolni a hordókig amit a keresztút nagy fái alá állítottak fel, ritkán viszont még feljebb, a vízcsapig. A másik sír is kap vizet...

Reggel még árnyékban van a kiskert, mire visszaérek a temetőből. A kocsit behozom az udvarra, de nem állok fel vele a terasz elé mert ott süti nemsoká' a nap. Játszóruha (ami ilyen kánikulában csak egy másik rövidnadrág), majd megyek kapálni, gyomlálni. Apám betegsége idején, a tanév végén nagyon elhanyagoltam ezt, a kiskert egyik felét teljesen elborítja a gaz, az esők utáni puha földből viszonylag könnyen jön ki gyökerestől, de még így sem egyszerű... A paradicsom hatalmasra terebélyesedett, a paprika nagyon szépen hajt, onnan minden gyomot kiszedtem (de ott a korábbi folyamatos kapálás miatt nem is tudott megfakadni komolyabban semmi) Egy korábbi vihar megdöntötte a paprikákat, szerencsére kárt a tövekben amúgy nem tett de össze-vissza állnak, ezért földet rátöltve azon egyengetni kell... Meg földet lazítani, kapálni is bár a vizes sáros földben ez nem egyszerű. A korábban palántázott paradicsom (egy része nálam nevelkedett, a másik fele Marikánál) hatalmasra hajtott mostanra, ezt fel kell kötözni: ehhez karókat keresek, madzagot, ollót. Aztán jön az ügyeskedés, melyik hajtást mennyire emeljem meg... Marikától kaptam még pár tő paradicsomot később is, ezeket elpalántáztam de sok jóra nem számítok, mert erősen sárgulnak, talán ha egy vagy kettő meg fog fakadni. A többi reménytelen, de ami megfakadt, az életrevalónak látszik, abból, igaz későőszre, de még paradicsom is lehet mert virágokat találok rajtuk.

Majdnem délre jár már, amikorra a nap már a kiskertre süt, a forróság még erősebb lesz, ez az amikor abba kell az ottani munkát hagyni... Megkeresem a spejzban a hosszabbítót, a teraszra kipakolom a gépet és kiülök oda... Az aktuális munka az iskolai órarend. Erről írtam jó hosszan és unalmasan korábban – lassan vége az adatdeffinícós résznek és jön a leginkább heurisztikus rész, a berendezés. Ez az amikor kiderül kinek kivel mikor lesz, lehet órája és az ez ahol a legtöbb kompromisszum kell, kellene. Ez az a rész, amikor a lehetetlent kell megtenni. Olyan ez, mint egy túlméretes csomagot a csomagtartóba, a keretek közzé begyömöszölni. És ez az a rész, amit nem nagyon lehet megjósolni, meddig is tart tehát igyekeznem kell, mert fogy a nyár...

Egy másfél óra és megéhezem, keresek valami kaját. Maradt előző napról egy literes sólet konzerv fele, na az éppen meg is teszi... Mostanra kissé unalmas kaja, de mindegy, jól lehet ezzel lakni. Egy a baj, hogy sok nappal ezelőtt vett kenyér, hiába is tettem a nylon tasakjába és zártam le, penészedik :( Nincs mese, el kell sétálni a kisboltig... Közel van, forgalma sincs (mi a csudának tartják fenn nem tudom, pedig áru is van bőven) kenyeret megvettem, visszaballagok. A megmelegített sólettel, kenyérrel beülök a TV elé... Érdekes – és ilyenkor mindig eszembe jut – hogy voltak egyszerű szabályok Ürömön a családi házban, amikkel szemben menni soha eszembe sem jutott. Ilyen volt, hogy gyerekkoromban mindig a konyhában ettünk, alig pár alkalmat leszámítva, de az már azután volt hogy elköltöztem, hogy gyerekek (unokák) lettek: a nagycsaládi ebédeket leszámítva soha másként nem is volt ez... Étkezés mindig a konyhában... Ezt még apám is tartotta. Én viszont megszoktam az elmúlt majdnem három évtized alatt, hogy evés közben TV-t nézzek, hát beviszem, leülök a TV elé és evés közben nézek valami hülyeséget a TV-ben... (Szerintem nem hülyeség, de Pöttyösben annak tartják. :)) Kaja után a tányérok a mosogatóba ki, mosogatás van hogy csak két három naponta...

Ebéd után a TV előtt alszom valamennyit, a telefont azért biztonságnak okáért beállítom, egy, másfél óra – amiből aztán kettő is lesz. Előbb utóbb csak felébredek, jöhet a kávé. Ehhez, emiatt van a hűtőben tej mert fele-fele szoktam, ehhez kellett egy nagyobb bögrét keressek, olyat, amibe bele is fér.

A kávé után visszaviszem a gépet a teraszra – mostanra már fullasztó itt is a hőség bár a nap már egy ideje nem süt ide, de ha nincs szél, ha nem jár a levegő akkor a meleg rendesen itt reked. Nehezen indul a munka, a kávé lassan hat de aztán már igen... Óránként, másfél óránként fel kell állni, járni kicsit, megnézni a postaládát (az igazit, a hagyományosat, ami a kertkapun van), akármit, egészen egyszerűen nem bírok ennyit ülni... Ahogy alkonyodik, szelidül kicsit a hőség... Keresek a hűtőben valami kaját vacsorára, megint beülök a TV elé, de a gépet most már elpakolom mert kaja után indulok vissza. Most mosogatás is lesz, nem akarom a pár napos, nem sok de azért mégis csak meglevő mosatlant otthagyni. Vágok pár szál rózsát is: folyamatosan van éppen nyíló és talán az is számít, hogy ezeket a messze elkalandozó hajtásokat levágom. Ez nem egyszerű, mert rettentően tövises, a szárát le kell az előtt hogy összekötözöm, tisztítani, ezzel mindig elvacakolok kicsit.

Alkonyodik... Pakolok, zárok, indulok...

Nyáridő...