Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Fényben

(#2833) 2016. január 9., szombat

 

70063

A Sárga Ház… Valószínűleg a legszebb a világon, csak ne fájna ez nekünk annyiba'

Országház

(#2730) 2014. december 24., szerda

Michael Portillo mondta a Bradshaw's Guide alapú sorozata Budapestet (is) bemutató részében, hogy ez talán a világ legszebb parlamenti épülete és hogy a magyarok megérdemelnek országgyűlésüknek (ő azt hiszem a „parlament” szót használta, a fordításban mindenképpen) egy ilyen mutatós patinás épületet. (A Viasat History-n láttam a filmet). Portillo úriember, meg hát britt, gondolom sokat a mi viszonyainkról nem tud... Azért elcserélnám, ha nem is az épületükre, de a parlamentjükre biztosan. És azt hiszem, vagyunk ezzel így néhányan...

66228

Magyarország, ami ugye már nem Magyar Köztársaság, szóval Magyarország parlamentjének épülete a Duna másik partjáról fotózva kora délután...

Választások

(#2558) 2014. április 7., hétfő

Ott kezdődött, hogy későn keltem, ott folytatódott, hogy későn álltam neki a marhapörkölt készítésének, aztán a füvet is lenyírtam (na azt csak félig), locsoltam is (csak locsolóval a borsót, salátát, hagymákat, slaggal a krumplit nem), aztán rendesen beebédeltem, és bár beállítottam a telefont ébresztőre de a konyhában felejtettem, feltehetően ezért nem hallottam, hogy délután négyre beállított ébresztő rendesen felébreszt. Majdnem negyed hat volt, amikor felébredtem...

Húha

Hétig lehet szavazni, én a Ferencvárosban kell szavazzak és negyed hatkor még Ürömön vagyok! Egy kapkodás volt ami a busz indulásáig volt, aztán meg kis aggódás hogy lekésem... Mert hogy akkor már a busz is ritka, öt óra ötkor ment egy – amikor felébredtem – és öt óra ötvenötkor, semmi más, ahogyan megnéztem a menetrendet, onnan már csak félóránként.

A buszt elértem és bár a metró az orrom előtt ment el és öt percet kellett várni a következőre – mi ez ahhoz képest hogy a sárga busz ilyen napszakokban van hogy óránként jár – de két, kettő (!) perccel hét előtt ott voltam az Ifjúmunkás tizenháromban a Kőrösi Csoma Általános iskolában. Az már apróság, hogy fogalmam sem volt merre kell menni, a recepción levő srácnak asszem az aznapi utolsó tennivalója az én eligazításom volt.

A szavazóhelyiségben erősen szedelőzködtek már azok, akiknek ott volt dolguk (ők a szavazatszámláló bizottság?). Köszönés – majd egy középkorú mosolygós asszony visszaköszön: jó estét igazgatóheylettes úr!

Hoppá!

Igen igen – ezért volt elsőre is ismerős, a Mester utca tizenkilencben levő azt hiszem Molnár Ferencről elnevezett általános iskola iskolafogászatán dolgozik asszisztensként, minden (tan)év elején szoktunk egyezkedni, hogy melyik osztályokat szűri a főnöke nálunk, a Fáy-ban és melyikekkel megy az osztályfőnök (vagy aki éppen órát tart nekik) oda, hozzájuk...

Szóval kicsi a világ...

Kikerestek a listából, aláírtam – érdekes de praktikus, hogy fejjel lefelé van, azaz a lista elemeit az olvassa aki az asztal mögött ül, a vonal alatt a nevemet meg én. Hja, kérték a személyit is, a lakcímkártyát is, szóval korrekt...

Kaptam egy bazi nagy lapot meg egy kisebbet, betolattam – hátzsák meg CBA-s papírszatyor – a függönyke mögé, előkotortam a tollat. Amíg ikszelgettem, hallom, hogy odakint szedik le az asztalról a terítőket, pakolnak össze, miközben valaki megjegyzi, hogy az egyik szavazófülképen még van egy szavazó, mire a mosolygós asszony, a fogorvos asszisztens megjegyzi, hogy biztosan fog sietni... OK OK értettem, nem kocsma ez hogy ittfeledkezzem: a nagyobbik papírt éppen négyrét hajtva befért a borítékba a kisebbik azonban csak olyan faramucin. Hja, még egy utolsó pillantást vetettem az állam irányításba való egyetlen beleszólásomba, nevezetesen azt néztem még meg, hogy le van-e pecsételve a szavazólap de ez is rendben volt...

Ahogy kiértem a suli elé hallom, hogy elharangozza a hetet a közeli, Ecseri úti templom harangja, és a recepción befelé segítő fiatalember cseverészik egy nagyon fiatal lánykával, neki is valami dolga volt a választás környékén mert neki is volt a nyakba akasztva pecsétes biléta, beszélgettek, hogy ennyi volt, a templom is elütötte a hetet...

Igen, ennyi volt...