Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

(#2595) 2014. június 7., szombat

64855

Ez a „gyönyörű” szoborkompozíció áll – nem egymagában – a Pataky környékén...

64858

A Pataky, itt voltam emelt szintem gépészeti alapismeretkből vizsgáztatni

Írtam róla valahol, pár hete közvetlen az Oktatási Hivataltól keresett meg, kereste az iskolát meg Pályi Pál, miszerint kellene nekik vizsgáztató... A telefont én vettem fel, így nekem jutott végül is a munka. Nem sok, kevesebb annál jóval mint ami kapcsán számít, hogy mennyit fizetnek érte, de jó hogy lehet ilyennel foglalkozni mert (ha nem is emelt szinten) de a szakmai alapismeretek (nálunk közlekedési) 2016-tól kötelezően választandó érettségi tárgy lesz.

Az emelt szintű vizsga a Pataky-ban volt. Ismerős, voltam már ott sokszor emelt szintű informatika érettségi javítással kapcsolatosan, ismerem is azt az igazgatóhelyettes kollégát, aki most a kormánymegbízott, aki – egyszerűbben fogalmazva – szervezi és lebonyolítja ott ezeket a vizsgákat. (Nem irigylem, roppant sok munka lehet ezzel.)

Korbban indultam pénteken a Fáy-ba, ott van bent az öltöny, fehár ing nyakkendő: átöltöztem és indultam is a Patakyba. 24-essel mentem és a Magdolna utcától egy másik villamossal (a számára nem emlékszem, talán 31-es? 37-es?) Emlékeztem, ez a legjobb a Fáy-ból a Pataky-ba, a másik lehetőség az egyes villamos a Hungárián, de egyrészt ahhol ki kell odaáig gyalogolni mert az 51-es roppant ritkán jár, másfelől két megálló gyaloglás a Hidegkúti stadiontól a Pataky – vagy várni kell villamosra. A Teleki térnél kell a 24-esről átszállni (az a Magdolna utca), hihetetlen milyen lepusztult az a környék. Mind az épített környezet, mind azok, akik jönnek-mennek... Ez régen is ilyen volt? Én erre jártam iskolába 14 és 18 éves koromban és vagy akkor voltam sokkal rosszabb megfigyelő vagy akkor ez a lerobbantság, ez a kopottság, ez a romosság, ez a koszosság, midnen értelemben, nem volt ennyire szembeötlő avagy nem is volt...? Az egy dolog hogy a Teleki teret átépítik, de a közönséget nem fogják átépíteni! Visszafelé például felszállt a villamosra egy 20 körüli alacsony, tagbaszakadt roma srác, kezében egy energiaitalos dobozzal, de a tekintete annyira zavart és homályos volt, annyira részegnek és/vagy belőttnek tűnt, hogy az energiaitalos dobozt a szájához emelni kihívás volt neki... Szóval nem valami fényes környék...

Erősen tűzött a nap mire kiértem a Pongrácz úti lakótelep megállóhoz, ez a vasúti töltés tetején van ez a megálló. A sulit megtaláltam, egy régi-régi, ószocialista lakótelep kellős közepén van. Mivel időm volt, körbejártam az épületet, eddig nem, csak most vettem észre egy felirat maradékát, árnyékát, helyét a homlokzaton, valami népiskolának épült annak idején. Ezek szerint az épületegyüttes, a lakótelep még a szocialista időknék is régebbi, ezek szerint a két világháború között építhették, hiszen a szocialista időkben nem nevezték az általános iskolát népiskolának...

Egy főre emlékeztem, amikor megérkeztem – az épület üres volt és csendes, nem volt ma tanítás náluk – megnéztem a kiírásokat, és kettő fő szerepelt a listán. A teremben, ahol a vizsgáztatók egybegyűjtése volt, egy fő várakozott, pont ő volt a tantárgyi bizottság másik kérdezőtanára. Nemsoká' jött az igazgatóhelyettes kolléga, felkísért minket a vizsgaterembe. Kitettük összekészítettük, előkészítettük a papírokat és vártunk, még bő fél óra volt ekkor a kezdésre. Az előírás ezt az időt ara szánja, hogy a kérdezők átnézzék a tételeket. A és B tétel van a szóbelin ebből a tárgyból, mindkettő 25-25 pontot ér, ha jól emlékszem az írásbeli 100 pontja mellé így jön 50 a szóbelivel. (Emelt szinten nem javítottam gépészeti ismereteket). Egészében a szóbeli tételek nem nehezek, szép kérdések, klasszul kifejthető válaszlehetőségek, bár mondjuk a két munkavédelem nekem olyan szövegelősnek, halandzsázósnak tűnik, de hát olyannak is kell lenni.

Sokat cseverésztünk a kollégákkal, bár inkább csak ők ketten egymással, a bizottság elnöke és a másik kérdező tanár, engem egyikük sem ismert, a Fáy nevét is csak hallomásból, egymást viszont ismerték. Nem baj, érdekes volt hallgatni amiket beszéltek. A másik kérdező tanár kolléga iskolája Tatabányán egy sokszoros összevonással kialakult intézmény, sokkal nehezebb helyzetben vannak mint mi ráadásul a tankerületük is kekeckedőbb mint a mienk – szóval áldhatjuk a szerencsénket, hogy a mi körülményeink olyanok, amilyenek, bárha olykor nehéznek is érezzük. A másik kolléga egy magániskolában tanít, érdekes volt tőle hallani, hogy mi a KIK fenntartásúak hozzájuk képest gazdagok vagyunk (ezt azért nem hiszem, de az elgondolkodtató, hogy neki, nekik ez a véleményük).

Nyolc tájt megjött az első vizsgázó, mint kiderült az egyetlen (a másik egyszerűen nem jött el). A srác roppant ideges volt, nem tudom sikerült-e lenyugtatni – én húzattam vele tételt és igyekeztem, hogy ne görcsöljön, hiszen akkor biztosan a saját színvonala alatt teljesít. Mondjuk jellemző, hogy a srác nem hozott ceruzát, ezt tőlem kérte el, hogy a tolla amit hozott, az egy szem töltőtolla is szétesett, semmi rajzeszköze számológépe nem volt... Persze, ez csak az eszközellátottság – a felkészültsége sajnos szintén ezen a szinten volt. Nem is molyolt sokáig, a törvény előírta fél óra után nekiállt felelni. Nem mondott el mindent, volt amit igen de rosszul és nagyon nem lehetett vezetni, segíteni neki – ez a vizsgázóknál tipikus, azt tapasztaltam, hogy a stressz és a drukk miatt ilyenkor szinte felesleges is a segítő kérdés mert még az sem jut eszükbe ami nyugodt légkörben feltehetően beugrana, ilyenkor a segítő kérdés inkább megijeszti őket. A srác végül is olyan 50%-os teljesítményt nyújtott. Szépen szabályosan: külön pontoztunk és átlagoltunk – de nem volt nagy szórás, az egyes elemek között alig pár pont eltérés volt a három pontozólapon.

Kicsit vártunk a másik vizsgázóra – de hiába. Azután a papírmunka jött, na ez az elnök feladata, a kolléga elég lazán kezelte, persze egy műszaki, egy gépész nem fog soha lelkesedni az adminisztrációért :) Utána a paksamétát levittük a helyettes kollégának, és nagyjából ennyi volt az egész, negyed tíz magasságában jöttünk ki az épületből. Ennyi volt a gépészeti alapismeretek szóbeliztetés...

Szép

(#2307) 2013. január 10., csütörtök

Tegnap hazahoztam az osztályom rajzfüzeteinek a felét, azt a felét ahol még nem adtam jegyeket. Bátor vállalkozás volt, egyfelől mert cipelhettem a Pataky-ba meg haza, másfelől meg mivel a Pataky-ból is hoztam munkát, hát az látszott hogy nagyon nem fog rá sor kerülni. Nem is került, pár füzetbe kerültek be jegyek de nem végeztem még mindig, pedig ma kellene: a szaktanároknak ma kell zárni és holnap az osztályfőnököknek – mondjuk ha a kettő ugyanaz akkor az adott tárgyból van egy nap lauf, esetemben ez igaz a szakrajzra de akkor is... Ma a helyettesítések miatt napközben nem fogok a füzetekre ráérni ráadásul ma H.J. Óracseréje – de utálom az óracserét!! Kusza, követhetetlen, látens, nem látom ki mivel van elfoglalva, azaz ha párhuzamosan helyettesítést is kell kiírni amint hogy kell is, a csuda tudja csak ki az akit igénybe lehet venni és ki az aki ezen informális cserebere miatt elfoglalt – szóval ilyen cserebere miatt ma is lesz rajzóra, ezért ezmiatt csak délután érek erre rá...

Tálán bele fog férni az időbe, hogy délutánra, koraestére a szakrajz jegyek is meglegyenek.

Ahogy javítgatom a rajzokat – brutális, hogy egyesek szakrajz címén mit követnek el – jutott eszembe az a sok-sok évvel ezelőtti emlék, ami még az általános iskolához kapcsolódik,. 1966 vagy 1967 évhez... (Azaz nem tegnap volt!) Azt nem tudom, hogy első és másodikban annakidején tiltott volt-e az osztályzat mint manapság volt egyszer-egyszer, de arra emlékszem, hogy Klári néni – Ürömön olykor látom amint jön-megy, nagyon megöregedett – aki engem írni és olvasni megtanított, az írás, számolás feladatot értékelte. Akinek az ötös felett, mellett is jó lett, annak ráírta a maga arányos, kerek szép betűvel: „Szép!” Ennyi... Nem ragozta, nem cizellálta, ennyi... Az ember erősen igyekezett hogy ne csak ötös legyen, de „Szép!” is...

Bár a szakrajzfeladatok legtöbbikére tudnám ezt ráírni (nem tudom).