(#2228) 2012. augusztus 31., péntek, 05:26

59130

Pehl Tibi, Regős Józsi Németh Gyuri és Dóczi Lajos

Egy vagy két napja jelentkezett Gyuri, hogy jó-e a csütörtök délután – mondom igen, OK. Csütörtök hatra beszéltük meg a Bródy Caféba. Nem rossz hely, azt utáltam csak benne korábban – de azt nagyon! –, hogy lehetett ott dohányozni és ha lehetett, hát a vendégek egy része persze tette is. Kapát, pulóver olyan bagószagú volt valahányszor ott voltunk, hogy még! Most már sehol sem lehet a helyiségben dohányozni. Üres volt majdnem teljesen a hely: amikor este nyolckor eljöttünk akkor teljesen kiürült, akkorra csak mi maradtunk és előtte is csak egy két másik aszalnál voltak vendégek. Azt persze nem tudom, hogy ez a dohányzási tilalom miatt van így, a recesszió miatt vagy egészen egyszerűen szezonvége van.

Tibi már ott volt, most ő érkezett elsőnek, én hat előtt pár perccel aztán nemsokkal rá Cila is megjött. Gyurira kicsit várni kellett aztán Lajos is megjött. Nem gyakori hogy ennyien összejövünk. Sok mindenről esett szó, komoly dologról nem annyira (sőt egyáltalán nem) csak hülyeségekről. Cila munkájáról, arról hogy Tibi lánya nemsoká megérkezik Amerikából, hogy Krisztiánnak milyen a munka Schveháton. Lajos sokat nem árult el a munkájáról, ez mindig így van :) Gyuri meg igyekszik amikor lehet kötözködni de már megszoktuk :) Gyuri hiába kért Démont, a pincér szerint elfogyott, aztán mégis talált vagy öt üveget, na ebből kettőt Gyuri mindjárt lokalizált is :) Lajos tolt egy halászlét – ugrattuk is, hogy mikori a hal – aztán egy sültkrumplit, na azt egészen egyszerűen elfelejtette a pincér, a második noszogatásra aztán kapott vagy egy dupla adagot!:)

Ettünk is valamit, és vagy két óra hosszat elfecserésztünk. Nyolckor, amikor felálltunk az asztaltól, már csak mi voltunk. Öten háromfelé indultunk (Gyuri asszem ment tovább, a Várban emlegetett valami sörfesztivált) Lajos szokás szerint a Gellért (!) téren hagyta a kocsiját Tibit a határ útnál vette fel az asszony ezért a Pöttyösig együtt jöttünk. Hja, és megbeszéltük a tizenharmadikát, aztán majd meglátjuk, ráér-e mindenki...