Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Továbbképzés

(#2669) 2014. október 8., szerda

Szeptember elején jött feladatelrendelő levél, persze nagyjából azonnali határidővel, miszerint jelöljünk meg valakit, aki egy később közölt időpontban és helyszínen részt vesz egy öt órás mérés-értékelési továbbképzésen aminek tárgya a kompetencia mérés és annak eredményeinek értékelése. Persze hogy én lettem a kiválasztott :)

Múlt héten pénteken pontosították – már el is felejtettem, hogy én lettem a jelölt, nem is értettem miért direktben nekem ír a referens – hogy kedden és hogy a Petrikben lesz a képzés. Ha kell hát kell: egy hatodik órám volt, de azt a matek tanárnővel lebeszéltem: ezen a héten kedden ő duplázik, a jövő héten meg én.

A Petrik a Thököly út elején van. Az útvonaltervben megnéztem, a Mester utcát, a körutat a Rákóczi utat, majd a Keletinél balra tartva a Thököly utat javasolta. Csupa nagy forgalmú út, bringával kihívás lesz, gondoltam...

Nem volt az. Az útvonalterv valami 11 percet adott, na ez erős alá becslése a forgalomnak. Majdnem végig a járdán lehet menni (kerékpár út az persze nincs), amivel csak az a baj, hogy a gyalogosokat kell (illik!) kerülgetni. Ez sokat lassít, de így is ott voltam szűk 20 perc alatt. És inkább ezt, mint az úttestet, az a forgalom és a magyar mentalitás egyszerűen életveszélyes. Biciklivel azt hiszem, az...

A suli, ahova mennem kellett, hatalmas (TISzK központ), nagyon szépen kiépített. Biztosan rengeteg pénzt elköltöttek rá, nem véletlenül hogy/hiszen TISzK központ. Megtaláltam nem sok idő alatt a megfelelő épületet és még bicikli tároló is volt előtte :)

A képzésről sokat nem tudok mondani. Egy jó magas, nem túl széles de hosszú teremben volt, a kivetítő – gondolom ez abban a suliban alapkellék minden teremben, bár a mi iskolánkban így lehetne – fényereje megfelelő, a vászon szép nagy, szóval hátulról is lehetett volna mindent látni. Sajna konnektor csak kettő volt a teremben olyan, ami mellé le is ülhettem volna, az egyik elől azon asztal mellett, amire a pogácsát süteményt kávét és kristályvizet tették – pozitív, hogy volt ilyen. Az előadó egy idősebb hölgy, kissé halkan beszélt, persze így legalább csend volt hogy halljuk. Több diasort magyarázott végig az előadó, aki szemmel láthatóan értette a dolgát, és aki őszintén elmondta, a képzést azért ilyen hirtelen rántották össze és azért most, amikor amúgy ie erősen sok tennivalója akad az érintetteknek, általában helyettesek számára, mert október 15. a lejelentés időpontja, akkorra a képzés dokumentumai is meg kell legyenek máskülönben nem hívható le az EU-s pénz.

Ez őszinte beszéd, nincs ezzel gond...

A képzés egyébként nem mondott sok újat ahhoz képest, amit az FPI-ben hallgathattam meg korábban, az aszt hiszem háromszor két óra volt. Igaz, az kissé más volt. Ott a hangsúly az OKM-FIT program használatán volt (ez érdekes és hasznos volt benne), azon hogy hogyan lehet a mérésbe hivatalból be nem vontak vagy más miatt (pl. hiányzás) távollevők által megírt és helyben kiértékelt kérdőívek adatait feldolgozni és ebből következtetéseket levonni (akár úgy is, hogy mit kell fejleszteni a sulinak ahhoz hogy jobb eredményeket tudjon a kompetencia mérés során produkálni, ez meg kimondottam hasznos lehet), szóval az és ott a program alkalmazhatóságáról szólt, ez most itt inkább a mérés mibenlétéről... Az FPI-ben nem esett szó statisztikai, matematikai alapokról, ezt kissé hiányoltam de itt most igen. Az idő rövidsége miatt ez nem volt elég részletes, de hát ez nem is arról szólt. (Pedig ha egyszer kell ezzel foglalkozni, ha egyszer majd ahogyan az előadó is ígérte, öt (!) évre visszamenőleg kell majd az intézmény ilyen méréseit kiértékelni, kell ilyeneket tudnom majd hogy percentilis, szignifikáns meg hasonló varázslatok...) Volt egy imázsfilm is, az nem tudom mi a csudának, de hát a képzést az OH állította össze, eltérni attól – ezt az előadó is megmondta – nem lehet. Az előadó értette a dolgát, világosan és érthetően felépítette amit mondott, a végén kitöltött véleméynező kérdőívben nem csak azért írtam csupa dplapuszjó-t mert úgy illik...

Egyig tartott az a rész, ami előre tervezett ütemezett volt, azt követte kettőig a kérdések órája, az előadó meg is mondta, aki ettől kezdve menni akar, és aláírt mindent, az mehet. (Ez is igen pozitív az előadóval kapcsolatban!) A leghátsó sorban ültem, mivel a hátsó falnál volt konnektor (ez kell a kis gépnek, az akkuja gyakorlatilag nulla) és úgy láttam, itt gyűltünk össze hárman akik lelkesedése, hogy is mondjam, kissé visszafogottabb volt. A másik sorban nekem jobb kézről a legutolsó sorban aki üt, egy pasi, hát arról lerítt, hogy a háta közepére nem kívánja az egészet (olykor nem átallt még telefonálni sem). Én azért ennyire nem voltam unott, bár be kell valljam, nem mindent követtem... Elöl voltak sokkal lelkesebbek is...

Amikor elhangzott az utolsó óra elején ami elhangzott, hárman felálltunk, szépen udvariasan elvettük az előzetes igazolást (a kapkodás miatt csak ilyet adtak ki, nekem mindegy, több is van mint 120 és már nem is kell). Egy negyedik hölgy is követte a példánkat, a többiek még lelkesen kérdeztek.

A bringát megtaláltam, visszafelé a Keletinél az aluljáróból nem elsőre sikerült kijutni (azt a lépcsőmentes lehajtót kerestem amin idefelé simán legurultam, meg is találtam de nem elsőre -persze hogy nem futotta szuszból arra, hogy feltekerjem, tolni kellett de még mindig jobb, mint pl. a Körút – Üllői kereszteződésénél lecipelni a bringát majd a másik oldalon fel – a szovjet elvtársak nem adtak sokat a súlycsökkentésre) de egyébként sima út volt és gyors is. Fél kettőre értem vissza – pont ekkor lett vége a hatodik órának, annak amit elboltoltam. Nem baj, egy hét múlva duplázok a legényeimmel...

Kikkel és hogyan?

(#2668) 2014. október 7., kedd

Mérés-értékelés továbbképzés, már a vége felé járunk, egy úgynevezett reflexiós kérdőívet kell kitölteni. Az 5. pontot nehéz intenzív mosolygás nélkül megállni, karakterhelyesen idézem: „Fogalmazza meg terveit, szándékait: a képzést követően mit fog tenni, kikkel, hogyan?”