(#2902) 2017. február 23., csütörtök

Tegnap este kilencig tanítottam, utána átöltöztem, negyed tíz tájban indultam.

Volna…

Az iskola udvaron már éreztem, a hátsó kerék nem úgy forog mint szokott. Amint megálltam megnézni miért, már látszott: defektes!

Na tessék!

Nem így terveztem, de hát a tervezés az egy dolog… Mondjuk ha valahol hazafelé félúton csinálja ezt, az nagyobb szopás lett volna. Mivel már amúgy is késő volt és mert a portást nem akarom hergelni, nem öltöztem vissza, hanem ahogy voltam biciklizésnek öltözve indultam haza metróval és sárga busszal.

A metróra majdnem kilenc percet kellett várni. OK, ne panaszkodjak, már este fél tíz volt, egy ilyen apró településen mint Budapest miért járna gyakrabban. Hja, és le sem égett, szóval semmi okom panaszra nem lehet.

22:04-re értem a sárga busz végállomásához. Hurrá: az utolsó előtti busz 22:00-kor elment, a következő 23:00-kor megy. És az az utolsó, aztán már csak hajnalban…

Tömegközlekedés, így szeretlek! (Szeret a nyavalya, tekerek inkább ha lehet…)

56 percet egy helyben várni, ez nem az amit nekem találtak ki, elindultam Óbuda felé gyalog… Az aluljáróban az egyik pizzás már éppen pakolt, de nyitva voltak, volt is a pulton egy teljes, hat szeletes pizza. Kértem egyet. A pali majdnem adott, aztán hátulról rászóltak, mire – igaz, udvariasan – sajnálkozott, hogy már zárva vannak. Akkor annak a pizzának mi lesz a sorsa? Gyorsan arrébb mentem, mert addigra roppant mérges voltam, ha meg leüvöltöm a hajat a fejéről, csak neki lesz rossz eredmény nélkül, később meg ha lehiggadok szégyelhetem magam… Szóval elindultam, találtam egy másik pizzást az aluljáróban aki hajlandó volt kiszolgálni. Még meg is melegítette a pizza szeletet, amit vettem! Eltartott majdnem a szigeti bejáróig…

Elgyalogoltam egészen a régi végállomásig, így csak pár percet kellett várni. Egy rövid busz jött, egy fiatal pasi vezette. Mondom, hogy a Csókavár utcáig kérek, adom a kétszer 200-ast: az egyiket lazán bedobja a fiókjába, a másikat visszaadja aztán várakozóan néz rám – menjek már beljebb, ott a következő utas.

Jegy sehol. Igen, ez a régi figura, közösen meglopjuk a busztársaságot (ma Volánbusznak hívják). Ő kevesebbet kér, én nem kapok jegyet. Ha nincs ellenőr, kerek a történet. Persze: annyira kerek, hogy (gondolom) emiatt tilos jegyet eladni venni a végállomáson ahol régebben pénztár, ma meg automata van… Nem rendes dolog ez a sumákolás :(

Fél tizenkettő után értem ki… OK, tekerni nem kellett, de igazából hiányzik ha nem kell… Ma majd eltolom a bringát a szerelőhöz javítani, remélem ma este már nem kell lekésnem percekkel a sárga buszt, nem kell átgyalogolni az Árpád hídon, nem hajt el egy senki, ha pizzát akarok venni, nem von be a saját lopásába egy buszvezető.

Remélem...