Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Egészségház

(#2674) 2014. október 10., péntek

Korábban írtam arról, hogy Ürömön a Mészégetőnél, a CBA mellett elkezdtek a nyáron egy egészségházat építeni. Az ellenzéki (a kormánypárti polgármester-jelölt lapjában vagy a „civilek” szóróanyagában?) olvastam, hogy irgum-burgum, magas a négyzetméterár, a falu a tartaléka felét ebbe öli és hogy nem a falu központjában van. Persze, ezek feltehetően mind helyénvalóak (a csuda tudja), másfelől a mostani (eddigi, hiszen vasárnap választások) polgármester facebook profilján megjelenő képek alatti komment sorozatban mások meg elismerőleg üdvözlik, hogy végre kellett ez mert a régit kinőtte a fali – tényleg brutálisan megnőtt a falu mérete is, pl. a CBA parkolóban a kocsikat elnézve a lakosok összetétele is – azaz tudja csuda, helyénvaló beruházás-e, és hogy így helyénvaló-e. Ezt azt hiszem senki eldönteni nem fogja, a véleményeket alapvetően nem a tények hanem a pártpreferenciák határozzák meg. Az biztos, hogy lett valami új dolog. Az is, hogy a transzparensre nyáron még augusztus 31 volt írva ami az átadás dátuma lett volna, de erre most már ki emlékezne, mindegy is, a választások előtt átadták. Pont előtte, tegnap délután. Azt nem tudom, itt mennyire működik vajon a Várkert-bazár szindróma, azaz mindegy mit, mindegy milyen készültségen, csak adjunk át ha jön az idő – azt viszont igen hogy fantasztikus véghajrát nyomhattak le a munkások. Persze, a szívás mindig nekik jut... Vasárnap még az épület környéke egy szántóföld volt. A képeket szerdán csináltam délután: egyfelől rendesen dolgoztak rajta – akkor már alig 24 óra maradt a gondolom szép vastag nemzetiszín szalag átvágására (biztosan lesz kép, érdekes még egyet sem láttam róla a polgármester facebook profilján) - és amint látszik, Dózsa György utca felől a tereprendezés is késznek mondható. Fogalmam sincs, hogy a gyepszőnyeg mit fog kibírni, mennyire lesz tartós, azt sem hogy az épület mögötti még mindig külszíni fejtésre hasonlító terep (a második képen látszik valami belőle) mikor lesz olyan mint a homlokzat felőli, de biztosan olyan lesz. Akár hogyan is, az biztos, hogy valami megint lett a falunak... Persze, mint mindig, az ördög ezesetben is a részletekben lakozik. Amit aztán vagy megtudunk, vagy nem...

65748

 

65749

 

Járda

(#2663) 2014. szeptember 24., szerda

Pár naponta vagyok Ürömön – nyáron hosszabban is ott voltam – ezért a napi változások is feltűnnek. A kisebb változások is. Ez pedig nem is kicsi: korábban elkezdték építeni az egészségházat a CBA mellett. Ez nem a falu közepe – ezt az eddig nem regnáló, ellenzéki és civil vagy talán csak „civil” (itt, Abszurdisztánban soha sem lehet tudni, melyik civil szervezet a Trójai Ló), szóval ezt szórólapon észrevételezték is hogy miért a falu szélén építik fel.

Mindegy, most nem erről akarok írni, arról sem hogy sokáig kint volt a tábla, hogy augusztus 31 az átadás időpontja – amikor kitették már akkor látható volt, ez nem tartható – és még most is készül, arról sem, hogy az eddigi polgármester facebook profilján persze ott a látványterv és persze ott sorakoznak az elismerő, dicsérő kommentek. Nem fotó, látványterv, és a kommentből nagyon sok és a legtöbb elragadtatott. Nincs ezzel semmi gond, véleménye mindenkinek van és a túlnyomó többsége, többségünk ennek hangot is ad. Ez alapjog. Szóval nem erről akarok írni...

Bringával járok mostanában, de mert a bringa egy őskövület: sem váltója nincs, sem nem könnyű és magam sem vagyok egy friss kiadás, az ürömi kálvária domb több mint kihívás. Egészen egyszerűen feltolom a biciklit (asszem egyetlen egyszer sikerült keréken a CBA-tól az Ady utcáig egy lendületből, azaz inkább csak „lendületből”” feljutni.

Így aztán nagyon is észrevettem, hogy az egészségház építésével párhuzamosan egyéb terepmunkákat is csináltak, például a Kálvária domb oldalán fitó szépen kikövezett gyalogjárdát szétszedték. Azt hittem elsőre, hogy valami közművezetéket tesznek alá, de ennek nincs nyoma. Felszedték a régi kövezést, szépen bestócolták, majd – egy újabbat tettek le, bár ez még nem múlt idő, még sok helyütt csak a marsbéli hepe-hupa van meg és ahol az új kövezet a helyén, ott is az illesztések még kialakításra várnak.

Fogalmam sincs az okokról – okok mindig vannak akár ismerjük akár nem – és azok biztosan megalapozottak. Ezzel együtt nem értem, mi volt a régi kövezet felszedésének az oka. Nem voltak a kövek töröttek, nem volt hepe-hupás, nem volt felázott vagy gyomos, semmi baj nem látszott vele, úgy tűn sőt évig, évtizedig el lesz az ott. Annyi változás látszik csak hogy más a kövek alakja.

Fogalmam sincs, miért kellett ezt felbontani, feltúrni és megint lerakni. (Az eddigi polgármester facebook profilján kérdeztem – majd jól megkapom a gyalázkodást a rajongóktól, jártam már hasonlóan egy „újságíró”-t dicsőitő bejegyzés kapcsán tett kétkedő megjegyzésemmel – úgy kell nekem, minek írogatok ilyeneket... Pláne hogy október 12-én önkormányzati választások, és az ürömi polgármesteri szék annyira értékes lett, hogy az egyik párt, eszem ágában sincs a neve megemlítésével reklámozni azt, hogy melyik, a Bécsi úton óriásplakáton – gondolom rengeteg pénzért – nem átallja a jelöltjét reklámozni...)

65628

Ilyen volt a régi burkolat, a kép a sportpálya melletti résztől, lefelé a CBA felé nézve készült...

65633

Ilyen lesz az új burkolat, ha elkészül. Haladnak vele, persze gondolom az egészségház építése is elég sok kapacitást leköt... Így az alsóbb szakasz elég redesen fel van túrva (a kép az elmúlt hétvégén készült)

GyIÖK

(#2287) 2012. december 05., szerda reggel 4 óra 09 perc

59995

A nézőtér az Úttörőházban a GyIÖK ünnepélyes megalakulására hirdetett összejövetelen

59997

Dr. Bácskai János, Budapest IX kerülete, Ferencváros polgármestere, országgyűlési képviselő megnyitja az ünnepséget

60011

Németh Imre Dávid, Iskolánk 13.E tanulója, a Ferencvárosi Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzat Polgármestere beköszöntő beszédét tartja

A Ferencvárosi Önkormányzat hetekkel ezelőtt meghirdette, hogy Gyerek és Ifjúsági Önkormányzatot (GyIÖK) hoz létre, komolyan vették magukat és aprólékosan végig is vitték a feladatot. Minden kerületi iskolában volt képviselőjelölt, voltak választások.

Attila, aki pár éve Zsil helyett a diákönkormányzatos segítő tanár, baromira be is rágott, hogy dolgoznia kellett vele! Utóbb láttam, Edinának CC-zte vagy FW-olta? a levelet amit írt ennek kapcsán a kerületi önkormányzat ügyintézőjének. Na ezt nagyon nem kellett volna! Ebben elpanaszolja, hogy az órái meg nem tartása miatt még anyagi veszteség is érte ami egészen egyszerűen nem igaz mert beírta azokat! Szóval megfeküdte a gyomrát rendesen – OK, volt vele dolga de hát ez a dolga...

Volt tehát választás, volt a megválasztott képviselőknek – iskolánként egy-egy, ahol általános- és középiskola is működik ott kettő – és azok saját körükből megválasztottak egy polgármestert és egy általános iskolai meg egy középiskolai alpolgármestert... A mi iskolánkból lett a polgármester, Németh Imre Dávid.

Tegnap ennek a folyamatnak a zárása volt az Úttörőházban, még maga Bácskai János polgármester (és országgyűlési képviselő is?) is ott volt, beszédet is mondott. Erre invitáltak minket levélben, mentem én és Edina azaz Edina csak később mert akkor szedte ráncba Robi valamelyik, sok tíz órát hiányzó diákját.

Én egy után öt perccel értem oda (villamossal egy perc), szerencsére mert késve kezdték nem késtem el. Elől a szélen ültem le: elől hogy fotózhassak és szélen, hogy eljöhessek hamarabb mint a kultúrműsor vége. Az ünnepély olyan volt amilyen: szabályos, meglepetésektől ment, kissé unalma és magasröptű...

A Polgármester úr tartotta az első beszédet. Nem olvasta a beszédét, bár a papír a kezében volt: szépen tisztán és érthetően beszél, az már persze más kérdés, hogy amit mond, mennyire helyénvaló... Elmondta, hogy másutt is van ilyen hát itt is, elmondta, hogy mennyire fontos hogy a fiatalok tanulják a demokráciát – ez disszonáns volt egy olyan párt színeiben regnáló politikustól amely erővel kormányoz, amely a többsége birtokában esélyt sem hagy semmi más elképzelésnek ami nem az övé de hát talán éppen ez a duplagondol: ezt tesszük és amazt hirdetjük – szóval elmondta, milyen fontos hogy egy szabad és demokratikus, csak a törvények és a jogelvek által irányított ország fiataljai egészen fiatal kortól ezt a politikai környezetet szokták majd minden jót kívánt a megválasztottaknak.

Ezután az aljegyző asszony (annyira nem volt az esemény fontos, hogy a jegyző legyen itt?) sorra felszólította a színpadra a 10 általános iskolai és a 16 középiskolai képviselőt, a két alpolgármestert és a polgármestert (az ifjúságit), majd az eskütétel következett. Ez mókásan komoly lett, Magyarország Alaptörvényre tettek esküt (arra amibe a sajtó és a média szerint állítólag folyamatosan hegeszt bele mindenféléket a legfelsőbb törvényhozás nyilván, mert ennek ez a rendje módja, lassan a BKV jegyek ára is Alaptörvényben szabályozott lesz [a csudának kellett ezt másként nevezni mint alkotmány]).

Aztán az alpolgármesterekkel és a polgármesterrel majd' ugyanezt az esküszöveget elmondatták, ez fokozott sutaság volt a rendezvény szervezői részéről. Azután a Polgármester úr átadta a képviselőknek és az alpolgármestereknek a megbízólevelüket, ez volt a második fokozott sutaság, hiszen egyszer a színpadra szólításkor elsorolták a nevüket aztán megint itt, még egyszer. A polgármester az esti, az Iparművészeti Múzeumbeli ünnepélyen kapja meg, hangzott el, ez volt a következő sutaság.

Ezt Németh Imre Dávid beszéde követte. Ő remek srác, azonban a beszéd felolvasása nem ment egyszerűen: szerintem egy sokkal egyszerűbb, életszerűbb beszéd helyénvalóbb lett volna, de végül is mindegy! A posztot, akármi is jár vele, a lehető legjobb személy kapta!

Ezt a kultúrműsor követte, egy hegedűszámot meg egy rap mutatványt még megvártam aztán a sötét nézőtéren kiodalogtam,. Kifelé a hátsó sor egy szélső székén megláttam Edinát, megegyeztünk, hogy ő még marad. Visszafelé gyalog mentem, ennyi mozgás kell, meg a BKV ellenőröket sem kell folyton megkísérteni :)

ESHA

(#2243) 2012. szeptember 25., kedd, 06:00

Pénteken délután és szombaton délelőtt volt a Budai Középiskolában az ESHA Hungary egy értekezlete, konferenciája: „Az igazgatók szerepe a köznevelési törvény tükrében” címmel. Edina nem tudott elmenni, Laci iskolában volt (Győrben) pénteken és azt hiszem szombaton is, maradtam én, péntek délutánra... (Szombaton én sem tudtam menni mert tanítottam a főiskolásaimmal). Megérte elmenni, habár releváns újdonságokat nem tudtam meg, érdekes – pontosabban talán inkább ijesztő – volt azonban látni és hallani, hogy a magyar közoktatást az elmúlt évtizedeket tekintve legjobban érintő változás előtt alig három hónappal mennyi a bizonytalanság. És nem csak itt a béka feneke alatt mélyen, pár száz kilométerre, de azon a szinten is, amelyiken levőknek ehhez, a törvények megcsinálása, összebuherálása, gányolása, toldozása-foldozása (ők ezt nem kevés eufemizmussal törvényalkotásnak nevezik) útján keretet lenne kötelességük adniuk. Hiszen ezért választottuk meg őket és ezért élhetnek kimagaslóan jó körülmények között. Vagy valami ilyesmi... :(

Szépen sorjában...

Egy rohanás volt a nap, Saját óra, aztán a szakrajz páros órára készülés, aztán maga az óra – ez tetszett, erről teszek is ki majd írást – aztán egyik diákom szülei (Siófokiak, csak most tudtak jönni) a szülői helyett bejelentkeztek mostanra, velük beszélni... És utána lóhalálában a Budaiba, mert nem illik késni... Éppen sikerült is nem késni, három előtt pár perccel voltam ott..

A középiskola könyvtártermében volt a megbeszélés (konferencia), ami elég kicsi terem ehhez – habár az első szünetig volt csak tele, az illusztris vendég és/vagy a péntek délután előrehaladtával fogyott a létszám..

dr. Ács Katalin nyitotta meg a konferenciát. Ő az ESHA Hungary elnöke, régebben a Budai igazgatója, most azt hiszem már nyugdíjas. Üdvözölte a jelenlevőket. Ezután a hely, a Budai Középiskola igazgatójának adta át a szót. Banusné Molnár Zsuzsanna nem sokat beszélt, „csak” üdvözölte a jelenlevőket.

Ezután megint Ács Kati vette át a szót, ismertette a programot. Majd Pokorni Zoltán, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének (MKOGy) Oktatási, Tudományos és Kulturális Bizottság elnöke, bár itt inkább mint a Hegyvidék polgármestere volt jelen (mindkét minőségében szólt) kapta meg a lehetőséget és a szót. Ács Kati elég barátkozósan, joviálisan üdvözölte, felemlegetve, hogy mindketten tizenkettedik kerületiek... (Hja, meg budapestiek... Bár lehet, hogy valóban régebbi és alapozottabb kettejük ismeretsége, Pokorni mindenesetre nem nagyon viszonozta a barátkozó nyitányt.) A terem tele volt fotósokkal, már amikor gyülekeztünk is orrba-szájba Pokornit fotózták, fura volt látni ahogyan tűri, mint ha nem is látná. Hja, politikus...

Pokorni az udvarias üdvözlés során is zavartnak mutatkozott (vagy ez az ifjonti szerény zavartság az imázsa része?), mint ha nem lenne egészen képben azzal kapcsolatban, miért is van itt és miről is kell majd beszélnie. Láthatólag ezért (is) másról beszélt az elején, levette a zakóját, szabadkozott ennek kapcsán, ahogyan úriembertől illik (vagy ahogyan ő hitte, hogy illik.)... Lassan lendült bele, de profi retorikát művelőkét (és ebben semmi pejoratív nincs), amikor felvette az üzemi fordulatot, akkor már folyékonyan, jól elgondolva logikusan szerkezetbe foglalva fejtette ki a mondanivalóját...

Mindjárt részletezem is, de előtte azt, ami konkrétan nem hangzott el, de az elbeszéléséről egészében a véleményem. Tisztességes beszéd volt, nem politikusi, nem vagy nem észrevehetően :) volt benne csúsztatás, kajlaság, orvul célirányos ferdítés meg más mocskosság amit a semmire sem tisztelt politikusaink oly sokan, oly sokszor és oly profin űznek. A tárgyról, a közoktatási intézmények állami kézbevételéről beszélt, olyan emberként aki egyfelől benne volt a törvény előkészítésben és -alkotásban, aki a folyamat egészével egyetért és, de akit a folyamat során úgy tűnik, hogy félretettek, akinek a véleménye nem vagy alig érvényesült, akinek ellenvetései vannak a folyamat egyes, olykor nem is lényegtelen elemeivel kapcsolatban de aki, mert egyazon pártállás tevékenységéről mond véleményt, okos és higgadt emberként észrevételeket sorol, nem kifogásokat és főleg pedig semmiképpen sem kritikákat.

És akkor a részletek... (Nem tudok gyorsírni, ahogy lejegyzeteltem úgy adom vissza, ez természetesen nem kritikai pontosság, de a lényeg azt hiszem nem torzult!)

A kezdeti bizonytalanság után hamar rátalált a témára. Kifejti, hogy az új típusú működtetéssel nem egészen ért egyet. Az oktatási rendszer eddigi formája nem esélyteremtő, ennek egyik oka az iskolafenntartás eddigi rendszere is lehet. Jó, hogy ehhez hozzányúlt a Kormány. Az eddig oktatási rendszer szétaprózott. Adott a szabad iskolaválasztás rendszere és ezzel élnek is a szülők. Más rétegek gyermekei jutnak mondjuk a Hegyvidék jó középiskoláiban és mások maradnak mondjuk a Főváros környéki kistelepülések olyan iskoláiban, ahonnan a jobbak például jó fővárosi iskolát választottak. Olykor az iskolák gettósodnak. Az iskolafenntartó pedig erről nem tud, ezt nem látja, ezt nem érzékeli. Ez nem szándékos szegregáció hanem spontán – de tetten érhető! A nagyobb iskolafenntartó ezt felismerheti. Ezért feltételezhető, hogy a nagyobb tankerület jól működhet (ezt kezelni tudja). Pokorni szerint most a ló túlsó oldalára esünk át: A Klebelsberg Kuno Iskolafenntartó Központ gigászi a maga 120 ezer alkalmazottjával. Pl. a MÁV „csak” 30 alkalmazottat foglalkoztat – és az sem működik jól! [Derültség a hallgatóság soraiból] Az optimális méret kultúrális hagyományokon múlik. A Klebelsberg Központ túl nagy a mai magyar viszonyokhoz. Probléma még az is, hogy uniformizál, ezen túl pedig felülről akar dolgokat meghatározni. Ma a helyi tanügyigazgatás sok napi döntést hoz. Minél közelebb van a döntés a problémához, annál intelligensebb lehet. További probléma, hogy hivatalnokok hoznak fontos döntéseket. A választott politikus probléma-orientált, konfliktusvállaló. A választókat soha sem érdekli az, hogy mi miért nem sikerült, csak az, mi került megoldásra. Az apparátusnak ezzel ellentétben nem a választó a „főnöke”, az aparátcsik a konfliktust nem megoldani akarja hanem elkerülni. Konzervatív attitűd: ami jól működik azt nem kell átalakítani. Csak ott kellett volna az állami szerepvállalás, ahol baj van: a kistelepülések esetében. Orbán Viktor eredeti elképzelése a teljes állami kézbevétel, ez 900 milliárd forintba került volna közelítőleg. A probléma az, hogy a mai oktatásfinanszírozás több forrásra épít. Nagyjából fele az állami normatíva. Másik felét a fenntartó adja. Önkormányzat esetében ennek a forrása az SzJA helyben maradó része, a gépkocsi adó, az iparűzési adó, az egyes bérleti díjak. Sajnos, sok esetből az önkormányzatok a napi működést is hitelből finanszírozták és finanszírozzák, ez a csőd iránya. A helyi adók, kiemeltem az iparűzési adó kürölbelül 250 milliárd. Ez helyi adó, ezeket az önkormányzatok nem adták át. Ezeket központosítani nem lehet. Ez ugyanis felvetné a kettős adóztatás kérdését, problémáját ami az Európai Bíróság előtt nem védhető, erre ott az Olasz példa. Mivel ez a forrás nem áll az állami kézbe vétel során az állami intézményfenntartó részére, ezért az a megoldás született, miszerint az önkormányzatoké maradt az intézményfenntartás azon része, ami például a gáz- és a villanyszámla. A béreket és a taneszközöket az állam finanszírozza. Kivétel a 2000 fő alatti kistelepülések, valamint a szakképzés: ott minden az államé. Jobb lett volna, ha a fenntartó az önkormányzat lett volna, az irányító az állam. Most zavarosak a fogalmak. Mi lesz ebből? Most semmi: hamarosan repedések és két év múlva azok szakadékká fognak nyílni. Eddig az iskolában mindent mi intéztünk, ezután körülbelül bérlőként fogunk az iskolánkban tanítani.

Az iskolaigazgatók eddig maguk szervezték meg például a takarítást, két év múlva ezt, a festetést is az önkormányzaton kérhetik számon. Ez az öntudatos igazgatói magatartás akár jó is lehet. A valóságvan a hazai, most még zömében önkormányzati fenntartású iskolák anyagi színvonala vegyes. 1998-as a taneszközjegyzék: annak a precíz lajstromba foglalása, hogy a tanítás milyen eszközöket kíván meg. Ez precíz, de eléggé „mesés”, messze esik a mai magyar valóságtól és eddig senki sem merte életbe léptetni. Két év múlva például az igazgató ezt kérheti számon az önkorményzattól. A titkárnő vagy a rendszergazda főnöke ezután nem az iksolaigazgató hanem a polgármester. [Pokorni itt viccelődött kicsit ezen a szerinte abszurd szituáción] Ma még az sem tudható, hogy a hát-nyolc -féle TISzK miként fog a rendszerbe integrálódni. A Főváros kicsit más. Itt 8..10 intézményenként lettek az iskolát TISzK-be szervezve, emiatt egyszerűbb az állami kézbe vétel. Pölöskeinéék szorosan egyesítettek [Pokorni itt többször is becézett keresztnévvel említi a Fővárosi Önkormányzat oktatásért felelős főosztálya vezetőjét :)], most pedig folyik a harc, hogy az államosítás ne legyen ennyire szoros egyesítés. A fenntartás ettől kezdve nem az igazgató dolga. Az állam pedagógusai csak tőle függjenek, ez az államosítás egyik tettenérhető törekvése. Ez azonban felvet kérdéseket. Az önkormányzat finanszírozta órakeretekkel mi lesz? A szakkőröket, felzárküztató vagy éppen tehetséggondozó foglalkozásokat az állami fenntartó nem fogja finanszírozni, de ha ezeket az önkormányzat fizeti, akkor a edagógussal erre szerződést köt? Azzal a pedagógussal aki a kötelező órakretét az állam által folyósított fizetésért tartja és akinek a függősége ekkor már nem csak az állam irányában áll fenn? A gazdasági szervezetek létesítése során felfedezték ismét akik erről döntöttek a kései Kádár-korszak GAMESz-eit! Probléma a nagy egyesítés. Feltehetően e legjobb szándék vezette a rendszer kigondolóját, a cél a különbségek csökkentése iskola és iskola között, kérdés azonban hogy ez a gyakorlatban megvalósul-e és mennyi idő kell ehhez? Lesz-e erre plusz forrás ami nem kevés? Körülbelül 300 milliárdra lenne pluszban szükség, erre pedig a jelenlegi körülmények között esély nincs. A kiegyenlítő szerepp rövid és hosszab távon milyen eredménnyel jár majd? Feltehető, hogy ahol eddig a fenntartó az oktatásra az átlagnál többet költött, onnan az egységesített állami fenntartó elvesz majd. Ez persze rokonszenves, amolyan fobinhúdi dolog, ehhez meg lehet nyerni a közvélemény támogatását! Az elvonás azonban az oktatás színvonálát csökkenteni fogja, mégpedig azonnal. Például mos a Hegyvidék önkormányzata megtoldja az állami finanszírozást úgy, hogy 20%-kal nagyobb az órakeret, ez csoportbontásokat, tehetséggondozást tesz lehetővé. Ez az állami fenntartással megszűnik, nincs több órabontás, nincs szakkör. Ez gyor minőségromlást eredményez tehát ott, ahol eddig az átlag feletti volt az oktatás színvonala. Az így elvont pénz feltehetően oda kerül majd, ahol eddig az átlagosnál kevesebbet tudtak az oktatásra fordítani. Ez ott minőségjavulást eredményezhet, ám ha ez be is következik, ehhez idő kell. Mindenképpen több, mit ami ahhoz kell hogy az átlagnál jobb oktatás színvonalcsökkenése jelentkezzen. Hamar lesz minőségromlás és több idő kell másutt a minőségjavuláshoz legoptimistább előrejelzés szerint is. Államtitkárasszony [az elmondottakból világos volt, Pokorni itt Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárra gondol] erre azt mondta, adjanak többet az önkormányzatok. De miből? Ha az oktatás elvonásával elvonják a hozzárendelhető forrást is, akkor miből? Ha „ágazat-soviniszta” módon, egyéb feladataik finanszírozásának elhanyagolásával az önkormányzatok meg is tenné az önkormányzat, miként juttatja el, hogyan adja oda? Például: az állami alkalmazott tanárt fizesse mondjuk a szakkőrök megtartásáért az önkormányzat? Ezt nem fogja az állami fenntartó engedni.

Itt kérdések következtek, de ezek egyike másika inkább hozzászólás volt, kiegészítés vagy a „kérdező” megszólalási lehetősége amivel ő is elmondta a véleményét, illetve amikor tételes konkrét kérdés – pl. hogy a bevezetni tervezett kötelező 32 órában benne lesznek-e a szakkőri foglalkozások – azokra természetesen Pokorni válaszolni nem tudott. Elhangzott a – szerintem teljesen költői – kérdés, miszerint miért kell elvenni az oktatásbarát önkormányzatoktól az oktatás: erre Pokorni ismét belelendült és egy hosszabb lélegzetű gondolatsor megfogalmazásával válaszolt, „válaszolt”...

Pokorni nem tudja a választ, de találgat. [Szubjektív megjegyzés: ez a találgatósdni volt az összejövetel visszatérő motívuma! :(] Kiegyenlíteni akar a kormány. Magához húz feladatot (és persze pénzt) és ezzel szándékozik kiegyenlíteni. Egységesítés és kiegyenlítés, ez a koncepció. Ez azonban a jobbak visszavágását jelenti. Pokorni szerint olyan 200 milliárdot kellene a rendszerbe tenni. Hangsúlyozza, nem érvel semmi mellett, csak magyarázni igyekszik. Felvetik olykor az átalakítás bevezetésének elhalasztása – ez azonban teljesen kizárt! Bevezetik – aztán majd sok-sok ponton módosítják, akár azonnal is, az elképzeléseket. Sok esetben például eredetileg kormányrendelettel találtak szabályozhatónak dolgokat de az már most látszik hogy, ez nem fog menni és sok dologhoz törvényi szabályzás kell, a kormáynrendelet nem elegendő. A pedagógusok pedig természetesen félnek a racionalizálástól hiszen az létszámcsökkentést jelent. A iks intézmények most sokan vannak. A járási szint jó lehet ezek racionálisabb működtetésére. A pedagógus szakszervezetek félnek. A közgazdászok viszont sokat várnak az álórák finanszírozásának megszűntetésétől. [A hallgatóság mukkanás nélkül hallgatta ezt – fogalmam sincs miért, nem tudom Pokorni úr mit értett álórán. Semmire jobban nem ügyelünk, mint hogy a dokumentált óra mögött tmegtartott óra legyen – lehet hogy ez ritkaság? Vagy csak Pokroni úr látott régen iskolát?] Kérdés az időzítés is. Mikor lehet a létszámot racionalizálni? Januári a rendszer váltása, ekkor azonban javában tart a tanév, tehát feltehetően 2013-ban lehet legelőszőr a létszámokhoz hozzányúlni. Ez azonban nagyjából a következő választási időszak kezdete. Ezzel választási kampányt nyitni elég nagy politikai hiba lenne. Az is kérdés persze hogy mennyire van alapja au ilyen számolgatásoknak más szóval hogy van-e egyáltalán erre az elhalasztásra lehetőség. Az ország el van adósodva, a 3%-os hiánycél kell, kellene tartani 2004 óta, de ezt folyamatosan túllépjük, talán csak au idán először nem. [A hallgatóság itt is pisszenéstelenül tűrte Pokorni úr csúf politikusi csúsztatását, amikor is a a maastrichti hiánycél megtartására történt magánnyugdijpénztár-kifosztás felett ilyen simán elröppent és hiánycéltartásként emlegeti a rablást] Kérdés ehát bárha nem is célszerű a racionalizálást 2013 őszén meglépni, lehet-e nem meglépni. Ott a (negatív) görög példa, kérdés tehát hogy a hamarosan végrehajtandó látszám-ésszerűsítést Nem fogja-e a gazdasági kényszer hamarabb megcsináltatni?

Itt megint olyan rész jött, amikor kérdésnek álcázva a jelenlevők mondták el az elhangzottakról a véleményüket... Valaki a bányászattal példálózott... Másvalaki a minőségügyet kérte számon az új renszeren. [Magánvélemény hogy de mennyire okafogyottá válik januártól az ilyesmi...] Pokorni jó politikusként ez utóbbira, a minőségügyre gyakorolt hatásra nem válaszol érdemben, igaz: mit is lehetne...?Kifejti, hogy az iskola működtetésénekmegítélése nagyon más társadalmi távlatból és életközelből. Gyakori kritika a jelenlegi oktatási rendszerrel szemben, hogy tiritarka, vibráló, sok benne a lehetőség. Az iskola környzeteének, mindenekelőtt a szülőnek az élménye mondjuk a nyolcvanas évekből a statikusság, ami az iskolarendszert illeti, megállapodott, kiszámítható volt. Ezt kéri most számon a nosztalgia, ezt is célozza az egységesítés, államosítás. Nem az a hibás, aki nosztalgiából építkezik, hanem mi akik nem tudtuk elég érzékelhetővé tenni a sokszínűség, a tarkaság erejét. [Nekem a „mi” volt e mondat legérdekesebb része... :)] A régi rendszernek volt egy önkorrekciós ereje, az újnak nem látszik ez. Az oktatás legnagyobb problémája a tanári minőség. Finnországban például nyolcszoros a pedagógus-képzésre való túljelentkezés. Sok szó esik róla: igen, fontos a bér de nem csodaszer! Kevesebb, de jobban képzett és persze jobban megfizetett tanár kellene! Jövőre 70 milliárd van a bérre az egyes rovatokon. 2014-re ennek a négyszerese kell (12 hónap), ez azonban most még nincs meg! Nagyon nehéz lesz előteremteni de még nehezebb lesz azt eldönteni, hogy ha meglesz ez a pénz, akkor hogyan és kiknek adjuk! Közkeletű tévedés, hogy a jó fizetés automatikusan minőségjavulást eredményez! [Itt is néma maradt a hallgatóság, pedig annyira kilátszott az ellentmondás... Alig egy óra választotta ez ezt a pillanatot, ahol Pokorni kifejti, a pedagógusokra költött pénz nem okoz automatikusan minőségjavulást attól a Pokoritól aki kifejtette, hogy nem azonnal ugyan, de a gazdagabb iskoláktól elvett és a szegényebbeknek juttatott pénz ott minőségjavulást okozhat. Ott igen, emitt nem...? Tartok tőle hogy az utóbbi volt az előbbire is igaz, de hát nem kommunikálhat akármit]

(A post még nincs készen, még folytatom!)