Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Huszonegyedikszázad

(#2814) 2015. december 18., péntek

Kedden jutott ez eszembe… Az első két minősítés lezajlott nálunk, a szakértők délután szkenneltették be a korábban az OH lapjáról letöltött PDF-eket, amiket kézírással töltöttek ki, aláírtak.. A szkennelt anyag is PDF-ben volt (bár ha jól gondolom ez ettől kezdve nem szöveg hanem kép!), majd ez utóbbi PDF-eket töltötték fel. Nem az jutott eszembe, hogy miért nem tudnak PDF-et több darabra vágni, több PDF-et egyesíteni, miért kell több fizikailag is különálló PDF-et a Hivatal lapjára egyetlen PDF-ben feltölteni, ezek (szerintem) apróságok. De az, hogy kell a papír és a kézi aláírás, na ez az ami szerintem avítt! A PDF nagyon szépen kitölthető elektronikusan. Aláírható – bár az egyetlen mód amit korábban próbáltam sajnos nem volt ingyenes – de hát a huszonegyedik században egy ekkora projekt, mint a pedagógus minősítés, nem bírta volna el hogy a szakértőknek kötelező elektronikus aláírást használni?

Plágium

(#2807) 2015. november 28., szombat

20151128_092509

A két könyvrészlet egymás mellett...

Furcsa egyezés… A baloldali részlet Biszterszky Elemér – Szatmáry Béla: Műszaki rajz a gép- és villamosipari szakközépiskola II. osztálya számára, (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979) könyve 365. oldalán szerepel, a jobb oldali pedig Seres Ferenc: Gépszerelő- és karbantartó szakrajz (Műszaki Könyvkiadó, 1984) munkája 39. oldalán. A géprajzi helytelenségektől eltekintve, az egyezés roppant figyelemre méltó. Nem azonosság – ezért a címet inkább kérdőjellel illett volna leírni – hanem a roppant nagyfokú hasonlóság. Hogy bukkantam most erre? A portfólió készítés kapcsán nagyon-nagyon markáns utasítás az útmutató szerint a plágium gyanújának is az elkerülése, azaz mindent, amit máshonnan vett át az ember, forrásmegjelöléssel kell ellátni. (Alapvetően helyes dolog, vitám ezzel nincs.) Ennek kapcsán ezt a korábban oktatásban használt ábrát kerestem meg eredetiben is és meglepve tapasztaltam hogy nem csak hoyg megtaláltam -restellem, de a napi gyakorlat szinten oktatáshoz használva nem rögzítettem a forrást – de mindjárt kettő példányban is felbukkant. Érdekes… A különbség időben hat év, a szerző sem, a kiadó sem ugyanaz… Maradjunk abban, hogy vannak véletlenek…

Idézetes_szöveg Linkelt_szövegSzöveg_tovább

Csúcstámadás

(#2806) 2015. november 28., szombat

Nem, nem hegyet akarok mászni bár amíg ezzel a dologgal idáig eljutottam, volt hogy úgy éreztem, ez egy véget nem érő felfelé kaptató… Igen, megint a portfólióról van szó. Majdnem kész: két szabadon választott dokumentum hiányzik még, ebből az egyikre konkrét ötletem van (azaz „csak” meg kell írni, formába kell önteni), a másikkal kapcsolatban még nagyon homályosak az elképzeléseim… Ha ez a kettő megvan, megy fel ez is az OH felületére. Mindent, amit megcsináltam, azonnal feltöltöttem, soha sem lehet tudni mikor lesz tolongás, mikor lesz a szerver túlterhelt. (Ráadásul így, ellentétnem a kollégáimmal akik sorstársaim is ebben a szakaszban ami a portfólió készítést és feltöltést illeti, velük ellentétben van sejtésem arról, miként kell és arról is, mik ezzel kapcsolatban a nehézségek.) Biztosan lesz ilyen, mivel nagyon közeleg a határidő. Még az óratervekhez oda akarok ODP anyagot JPG-ben illeszteni (erre tegnap Hegedűs Judit portfóliójának szerkesztésére remek gyakorlás volt) és szeretném átnézni valamennyi szöveget, elhinteni benne itt-ott (sok helyen!) a kompetenciák neveit, az indikátorok neveit. A feltöltött dokumentumokat állítólag szoftver ellenőrzi, kötve hiszem, hogy egy heurisztukus algoritmust alkottak volna erre (vagy meg- illetve bérbe vettek valami titkos szolgálattól, ugyanis tutira létezik ilyen), ami körülbelüli előfordulásuk, értelem szerinti (és nem karakterhelyes) felidézése esetén is találatnak jelzi ezeket (kompetencia, indikátor). Dehogy akarok én 100%-ot (nem ilyen értelemben csúcs a mára tervezett csúcstámadás), csak éppen hogy 75%-ot, ennyi kell hogy megfeleljen az ember. Ha ez megvan, kész vagyok – szerencsére nem úgy –, akkor megvagyok ezzel, akkor már semmi olyat ezzel csinálni nem fogok és nem is lenne értelme, ahol és amiben a ráfordított energia nem haladná messze meg a várható hozadékot. Akkor azt mondhatom kész, ezzel több dolog nincs, akkor már csak várni kell hogy értesítsenek, mikor is jön (és ki is jön) órát látogatni, portfólió védést meghallgatni. Ez a mai feladat, ma ezzel meg kell legyek – a suliba megyek, ott elég nagy a sávszélesség, a gép is gyors, és mivel szombat van, csend is lesz meg nyugalom. (Meg hideg, de hát a csúcstámadás már csak ilyen :))

Szalagavató

(#2805) 2015. november 28., szombat

00069457

A tanári kórus...

Tegnap ez is megvolt. Mint tavaly is, csupán annyi volt a dolgom, hogy felolvassam/elmondjam Szalai Jóska beszédét a Féner díj kapcsán (évről évre pontosan ugyanazt mondom, jó az, nem akarok azon szemernyit sem változtatni), átadjam a díjakat, és persze hogy ott legyek.

Ez megvolt idén is, maradéktalanul.

Fél négykor indultam az iskolából. Nem voltam benne biztos, hogy sikerül: Hegedűs Judit kért meg segítségre, ő is portfóliót csinál. Gondja volt a PDF készítéssel, és gondja volt azzal is, hogy a (diákok által készített) prezentációt (PPT és PPTX) hogyan tegye bele az óratervbe. A mostani konfiguráció szerint ugyanis nem lehet külön ilyen anyagokat (még PDF-fé alakítva sem) feltölteni – állítólag az előző időszakban még lehetett.

Egyik sem volt nehéz feladat. LibreOffice szépen olvassa a DOC, DOCX állományokat. OK, ha agyonformázottak lennének, lehet, lenne velük gond, de hát a portfólió az nem műszaki anyag: sehol egy képlet, egy diagram, egy metszeti rajz, egy robbantott szerkezeti ábra (mondjuk a CAD program saját formátumában [nem, nem AutoCAD, rendesebb program formátuma]), szóval az ilyen szövegben már az is összetett formázás, ha egy beillesztett kép úszó keretben van és bal vagy jobb margó tartozik hozzá. :) Judit dokumentumaiba oldalszámot kellett tenni, aztán mehetett PDF-fé. A PPT/PPTX átalakítása JPGvé és képként beillesztése is inkább volt időigényes, semmint technikailag kihívást jelentő feladat.

Negyed négyre meglettem, átöltöztem, összepakoltam – lehet, egy öltönynek nem ideális egy hátizsákban kuksolnia, de hát szerencsére ez nem Armani, mondjuk ha az lenne lehet, az Audi A8-as hátsó ülésén figyelne :) – szóval bemálháztam és indultam. Az udvarról úgy gurultam ki hogy Zsilka Pista éppen csak megelőzött: legalább 10 perccel hamarabb ott voltam a Kertészeti Egyetem (ma Corvinus Egyetem Kertészettudományi kar, már persze ha még megvannak, a sajtóban mintha hallottam, olvastam volna rumliról körülöttük) parkolójában kerékpárral, mint ő a Suzuval. Ekkora volt a csúcsforgalom tegnap, péntek délután.

Szokás szerint az emeleten egy kisteremben (tárgyaló vagy kiselőadó) van a tanári terem, most azonban valami védés volt ott. Háromnegyed négy sem volt, mire odaértem, voltunk már páran - de a helységben valami védés volt, várni kellett arra, hogy birtokba vehessük, elég sokat. Még így is időben elfoglalhattuk, közben a földszinten – a küzdőtéren – Edina vezényletével a tizenegyedikesek már rendezték be a helyet, székek sorát állították fel.

Negyed öt is elmúlt, amikor a tanári kórus próbálni kezdett, ezt négyre tervezték. A szülőket és hozzátartozókat fél öt magasságában, talán kicsit később kezdték beengedni. Öt után pár perccel kezdődött a buli. A műsor? Mint eddig mindig: elég hosszú és (szerintem) sok olyan elem volt benne ami a jelen levő végzősöket, szülőket rokonokat (barátokat barátnőket) nagyon nem érdekelte. A korábbi évekhez képest most viszont talán kicsit rövidebb volt, ez erőssége volt mindenképpen. Persze voltak beszédek is… Mindegyik a lehető legjobb szándékkal íródott és hangzott el, azt persze, hogy mennyire talált nyitott fülekre és megértő lelkekre az a sok-sok veretes okosság, ami ilyenkor verbalizálódik, na az már más kérdés... (Én, azaz Szalai Jóska tartózkodott ettől, ezért is ragaszkodom ahhoz a beszédhez, abban semmi léleknemesítő útravaló nincs!) A szalagtűzés most nem a négy osztálynak párhuzamosan volt, hanem egyenként. Ez sokat lassított rajta (még akkor is ha a bések és az esek nagyon kevesen vannak), de azt hiszem megérte, mivel ez (a táncok után talán) ez az, ami a jelenlevőket leginkább érdekli, így megfelelő figyelmet, súlyt kap. A táncokról nem tudok sokat: a szalagtűzés után felmentem a tanáriba és ott beszélgettünk kollégákkal, persze leginkább sorstársakkal, olyanokkal, akik nemrégen csinálták meg, vagy mint én, éppen most készülnek befejezni, lezárni és véglegesíteni a portfóliójukat.

Hamarabb lett vége, mint mondták, már fél kilenckor erősen ritkult a tömeg. Mire átöltöztem, mire az öltöny megint vissza szuszakolódott a hátizsákba, mire elindultam, megint olyan üres lett a küzdőtér, mint amilyen akkor volt, amikor megérkeztem.

Ez is megvolt. Egy esztendő megint letelt...

Bemutató óra

A bejegyzést csak a szerzők láthatják!