Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Osztályozó vizsga

(#2356) 2013. április 11., csütörtök

adatbk

Az adatbázis kezelő feladat

tablkez

A táblázatkezelő feladat

Az enyéimeknek még négy (befejezetlen) évük van érettségiig. Akik ebben a tanévben akarnak informatikából előrehozott érettségit tenni, így az osztályozó vizsgát négy részben teszik le.

Ehhez négy, az érettségit nagyjából lefedő feladatot csináltam nekik, az első két vizsgarész meg is volt. Az eredmények elgondolkodtatóak, sajnos adnak okot némi aggodalomra.

Az első feladat volt a számukra legnehezebb, az adatbázis-kezelés. Ettől féltek, félnek és tartottam én is. Egy WEB-es tematiku slap adta az ötletet, diáktanítókat szerveznek rajta. A részleteket nem ismerem, ettől kezdve az ötlet önnálósult! :) Egyedi készítésű, ezt nem oldottuk még meg soha velük és ennek a megoldását sem lelhetik fel sehol (mint a korábbi érettségi feladatoknak). A feladat azzal együtt, hogy az érettségi szokásos mintákat követi, igyekeztem, hogy sem elijesztően nehéz ne legyen, se hibás magabiztosságra alapot adóan könnyű. Az adatbázis létrehozatala mellett UTF-8 állományokból importálás, kapcsolat létrehozatala (ami semmire se való de legalább látják, hogy melyik tábla melyikkel kapcsolódik), azután lekérdezések. Természetesen SQL-ben... A pontozás során még így is olyan elemekért is pontot kellett adni amiért az érettségin nem szokás, hogy ne legyenek az eredmények nagyon gyengék.

szovszerk

A szövegszerkesztő feladat, ez még csak az órai gyakorló...

prez

A prezentációkezelő feladat még kérdőjeles...

A második feladatot tegnap dolgozták fel, ez táblázatkezelő volt. Itt is az érettségit modelleztük, de sajnos ez is nagyon komoly kihívás nekik. A hibák egy részét a gyakorlás orvosolná, akármit is mondanak, meg lehet jegyezni azt, hogy például mire való a SZUMHA(), a DARABTELI(), az INDEX() vagy a HOL.VAN() függvény... Mondjuk meg sem kíséreltem azt, hogy FKERES() vagy VKERES(), esetleg valami AB függvény legyen benne... Itt is kellett viszont az értékelés során olyanokra pontot adni – a cellatartalom igazítása, betűméret, keretezés – és ezeknek egészen apró elemeiért, ami érettségin összefogva ér pontot, azaz ha egy részt nem csinál meg bukja a pontot és a többi fogást, amit amúgy megcsinált, sem értékelik. Osztályozón megtehető, annyi a pont ahány az item, a fogás, ezt kellene érettségin is és a feladatpontokat aztán egy lineáris skálával átkonvertálni értékelőpontokká, így semmi tevékenység nem veszne el. Mindegy, mára ez okafogyott, lásd utolsó bekezdést...

A harmadik feladat jelenleg csak formálódik. Az idő szorít, áprilissal elfogy, a következő feladat a szövegszerkesztés lesz. Ettől nem tartanak, a baj csak az hogy ez viszont érettségin időre is mennyiségre is nagy feladat rengeteg apró itemmel, és a figyelmetlenségük miatt ebből emiatt szoktak sokat elhagyni, nem vagy nem jól megcsinálni. Ez is egy most kreált feladat, egy index.hu-n olvasott cikkről jutott eszembe... Szöveg importálása, lapformázás, betűformázás (beleértve a kiskapitálist, ami nem természetes nekik), a bekezdés formázása (sulykolva hogy barbárság entereket ütögetni), kép beillesztése, illesztése és formázása, keretes bekezdés, lábjegyzet, oldalszámozás... Azt hiszem ez a legfontosabbakat lefedi. Nem mindet: táblázat nincs benne, sorszámozás, esetleg többszintű... Nincs tabulálás, pedig ezzel rengeteget szenvednek (olvastam olyat is, hogy ezt tanítani sem kéne mert elavult, az írógépre jellemző dolog).

A negyedik feladat még kérdőjeles... Még nem tudom, prezentációkezelésből kellene egy nehezebet adni, vagy WEB lap készítőset... Utóbbi ellen szól, hogy az érettségi feladatkészítők nem kedvelik ezt a típust, ritka. Persze okkal nem kedvelik: nem szerepelhet a középiskolai tananyagban a CSS, ezért elavult módon lehet csak tanítani, műveltetni azaz nem biztos, hogy kell az elavultat erőltetni (ha már a korszerűt nem lehet). Valószínű emiatt, hogy egy összetetteb powerpoint-os feladat lesz... Hamarosan el kell dönteni, meg kell csinálni...

Sajnos azt hiszem ezek már nem többek utóvédharcoknál, az informatikának a közismereti középfokú oktatásban leáldozóban van... Hamarabb lesz népitánc, és relaxáció a középiskolában mint az IT eszközökkel és módszerekkel foglalkozó tantárgy – és persze ez bizonnyal így van jól hiszen akik erről döntenek, azt hiszem nagyon sokat keresnek tehát bizonnyal ezzel arányosan okosak is. Ettől még sajnálja az ember, hogy aminek ilyen szépen kialakult az elmúlt szűk évtizedben a módszertana, eltűnik a sűlyesztőben...

Péntek, iskola

(#2325) 2013. január 27. vasárnap

A péntek nem volt egyszerű – bár rosszabb is volt már. Petra nem volt, kettő óra az ő pénteki óráiból rám maradt. Az első a 09.E osztály egyik felének. Velük volt foglalkozásom csütörtökön is (és lesz hétfőn is). Mókás, jókedvű csapat, értelmesek is és Petra jól megtanította őket arra, ami most a tanagyag. Alapvetően nincs velük baj, bár kell a keménység, a határozottság, kell hogy érezzék, akár ha helyettesítés is van, azért az nem 45 perc jópofizás hanem pont olyan munka mint ha Petrával lenne óra (remélem nem rosszabb) Folytattuk amit korábban megkezdtünk. Persze lehetne továbbmenni de azt most nem akartam velük. Egy eléggé összetett feladatot, a malomról szóló prezentációt csináltuk meg. Ez nem ment egy óra alatt: csütörtökön kezdtük, aztán pénteken a nyelvlaborban folytattuk.

Nagyon hiányzott csütörtökön is a kettesben a projektor – a csuda tudja hova lett, erősködtem korábban hogy legyen ott, de se Petra nem használja se Gyuszi, amit nagyon nem értek Miért kell mesélni arról, hogy mit hol hogyan csináljon a gyerek a képernyőn, ahogyan Petra teszi és miért kell a tanári gép köré gyűjteni a gyereket ha meg akarja mutatni mi a teendő, ahogyan Gyuszi teszi. Na mindegy: ez van. Persze hogy ha az ott tanítók nem használják, és ha pusztulunk lefelé hála a körülményeknek és a folyamatos forráskivonásnak, hála annak hogy nem csak a pénz kevesebb de ráteszi a kezét ez meg az – a korábbi fenntartó például leemelt a nekünk szánt szakképzési támogatásból a hatalmas nagy semmiért! – meg hála annak hogy a fene nagy sikertörténet kapcsán a mostani fenntartó valahol a holdban vagy egy másik galaxisban van és semmihez sem lehet egyszerűen sem engedélyt de meg sem pénz kapni, (ami régebben a GSz volt, ott most telefonon senki sem elérhető, már, még ma meg az isten tudja milyen okokkal éppen nincs bent), szóval sikertörténet a javából hála a sok körülménynek csak éppen eszköz egyre kevesebb. Ami van romlik, ami romlik annak a javíttatására meg egészen egyszerűen nincs pénz. Ez az igazi sikertörténet! Például ugrott az a projektor, mert a műszaki vonal érdekérvényesítése erősebb, egy ott megpurcant projektor helyett persze hogy ezt vitték el. Ha nem használják a kollégák, itt akkor persze jól tették, hogy elvitték oda (nem tudom hova) – csak persze nekem meg nagyon hiányzott csütörtökön.

Meg lehet az órát így is tartani, de nagyon kell tudni mit csinál a gyerek, nagyon kell ismerni a feladatot is, meg a programot is amivel elkészítik. Sokszor jut eszembe, amikor ha kérdez a gyerek és nekem fejből, emlékezve a program megfelelő ablakára kell mondanom, hogy hol mit csináljon, hogy ami ez kicsiben, az lehet nagyban – a vakon sakkozás! Pénteken a nyelvi laborban esély sincs kivetítőre mert ott régen valami analóg rendszerrel tanították a nyelvtanár kollégák és kolléganők a diákokat, mostanra azt hiszem „csak” neteznek nyelvoktatási céllal... A 09.E-sekkel elvoltunk, a feladattal végeztünk is. Feszes óra volt, senki sem maradt le és nem volt olyan, akinél nem készült el: ritka az ilyen sajnos. Pedig mindegyiknek ilyennek kellene lennie.

Előtte is, ezután is is a szakrajzra készültem. Kora reggel amint megjöttek, beszedtem a srácaimtól a feladatot, a házi feladatot. Hát mit mondjak... Nem egy nyelvet beszélünk? Hiába mondom nekik, nem dolgoznak szépen, áttekinthetően, tisztábban kellene. Volt aki éppen hogy nem összegyűrve, de kétrét hajtva és koszosan adta be a rajzlapot, a másik valami cikkcakkos tépett szélű lapon adta be, a harmadik valami újrahasznosított barna csomagolópapíron. Házi feladatot! Szakrajzból! Volt aki, egy kilencedikesben jó tanuló, ott akarta megcsinálni, egy üres rajzlapot hozott – beszedtem, nevét ráírva megkapta érte az elégtelent! 15..17 évesek: mikor hiszik el hogy a kiadott feladat, házi feladat, nem kajla vigyorral a suliba, a beadás napja reggelén megcsinálandó, mikor hiszik el hogy a házi feladatot odahaza kell megcsinálni. Nem tudom ez mikorra javul valamit...

A harmadik óra egy másik kilencedikes csapattal volt, de mert a hely rendelkezésre állt, mert nem volt ott óta, bevittem őket a 37-esbe. Persze hogy pont akkor kellett Gábornak a szervert újraindítani, ami azt jelenti, hogy a 37-es tanári monitorja kell neki ehhez, így nem hogy a srácoknak net, de még kivetítő sem volt. Hát... Ez van, ebből kell valamit kihozni. Mivel mindezeket a rossz körülményeket persze csak az utolsó pillanatban tudtam meg. Rögtönözni kellett – nem szeretem az ilyeneket mert ezek nem mindig sikerülnek... Most is prezentáció kezelés volt, de kis elmélet is (nem nagyon kedvelem, az informatika gyakorlati tárgy), egy kis fecsej arról, mi is a prezentációkezelés, aztán hogy fenntartsam az érdeklődést: mindenki saját magáról írt pár sort és készített ebből prezentációt. Az animálásig már nem jutottunk el. Majdnem semmi eszközzel kellett értelmeset csinálni, talán ez az lett, értelmesen kitöltött, nem haszontalan óra...

A hatodik óráig levő időt arra (is) felhasználtam, hogy konzultáltam Zsil-lel. Szombaton a három háromórás blokkból az utolsó a multimédia foglalkozás sorozat utolsó foglalkozása. Most mozgókép és hang szerkesztése a feladat. Zsil-től kaptam egy Adobe Premier-t, azt amit annak idején nem kevés pénzért megvette a suli. Egy iskolai ünnepély felvételén bemutatott pár fogást, amiért nagyon hálás vagyok neki. A filmet három részre darabolva az utolsó két részt megcserélte, majd a film elejére egy fekete képernyőt tett, majd feliratot. Elejére is, a végére is. Utána effekttel megcsinálta, hogy a vágásoknál ne ugorjon... Aztán renderelt... Nekem ezek ismeretlenek voltak, de nagyon hálás vagyok, hogy megmutatta, enélkül a szombati harmadik foglalkozással nagy bajban lettem volna... Nagyon féltem ettől a foglalkozástól, de mostanra egészen tetszik, ezt érdemes lenne akár a középiskolai tanításba is bevinni, ha lenne ingyenes program és a dolog nem lenne gépigényes. A gyerekeknek egészen biztosan igen nagyon tetszene.

A hatodikban szakrajz volt az enyéimekkel. A vetületi ábrázolás témakőr végénél tartunk. A csapat nagy része nem veszi a dolgot komolyan – lásd fentebb, amit a házi feladatról írtam – és ami még rettentően zavar: állandóan, szünet nélkül beszélnek! Nem tudom mi a fenét lehet ezzel kezdeni: a pénteki óra után kétharmadának semmi dolga, a harmadik harmada meg műhelybe megy utána. Így vagy úgy, a lényeg, hogy ha fecsegéssel meg fegyelmezetlenkedéssel elvacakolják nekem az időt, hát tovább ott tartom őket. Erre nagyon-nagyon szoktak neheztelni. A szülőin is szóba kell majd ezt hozzam... Megmondtam nekik, hogy sok mindent lehet csak azt nem hogy a feladatot nem végezzük el! Most a kúp mindenféle ferde síkokkal való metszését csináljuk. Sajnos hogy nem nagyon tudom a többség érdeklődését felkelteni – pedig nagyon érdekes dolog. (Nem tudom, mennyi bajom lesz a hétfőn elkezdeni szándékozott axonometrikus ábrázolással...)

Pénteken volt egy hetedik óra is. Edina osztályában vagy hatan érettségizni szeretnének, kértek korrepet... A hetedik óra neki is nekem is jó, a 37-s rendelkezésre áll. Most már ment a szerver, most már rendelkezésre állt a kivetítő. Évával nem sok adatbázisos feladatot csinálnak (tavaly Erika tanította őket de az év majdnem felét, többet is talán én dolgoztam velük mert Erika tartósan betegállományban volt), szóval nem sok adatbázisos feladat volti ebben az évben, hát mondjuk ezen lehet segíteni. Azzal foglalkoztunk, persze SQL-lel (a QBE rács csal lúzereknek való bohóckodás). Azt viszont nem értem, hogy Éva az érettségiről miért nem mesélt el neki, minél többet. Vagy megtette, csak a diákok letagadják? Nem tudom. A srácokkal tehát, mind a hárommal :) SQL-ben egyszerű lekérdezésekkel adatbázist kezeltünk, nem nagyon reagáltak, nem tudom miért voltak annyira megszeppenve, de remélem majd később feloldódnak.

Délután hamar elcsendesült az iskola... Kicsit a naplóellenőrzőssel bíbelődtem, aztán a szombati foglalkozásra készültem. HTML, XML... Sajnos eléggé kevés időm maradt rá, de hát ebből kellett valamit kihozni. Nem maradtam sokáig... Este Pöttyösben feltettem az asztali gépre a Premier-t, a filmet kipróbáltam vágni szerkeszteni, nagyjából meglenni éreztem vele. Az AudaCity egyszerűbb történet, ingyenes program, nem is annyira gépigényes. Nagyon fáradt voltam, el-elaludtam az asztali gép előtt, a kis gépen a másik foglalkozásra készülni már nem is volt energiám