Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Nyomás alatt

(#2896) 2016. október 17., hétfő

Ebben a tanévben elég sok az órám. Négy lehetne, tizenhárom van. Ráadásul nem is egy tárgy hanem három, ráadásul ebből kettőt soha sem tanítottam (egy pedig soha sem létezett a szakgimnáziumi rendszer előtt).

Persze ettől még mindent megteszek, hogy felkészülten kezdjem az órát. Ha én megkövetelem a legényektől, hogy felkészültek legyenek, az a legkevesebb, hogy én is ugyanígy tegyek. (Az más kérdés, hogy nem kevesen közülük fütyülnek erre)

A 09.D-vel volt órám a múlt héten hétfőn. Az egyik legjobb tanterem az övék, ez az oldalszárny 31-es: 70 fős terem, lépcsős elrendezés, hatalmas vászon és remek kivetítő. A tananyag készen volt z órára, még dolgozatot is terveztem (ehhez is kell a kivetítő), így eléggé rosszul érintett, hogy a projektor bekapcsolásakor azt láttam, hogy a szöveg majd' harmada lelóg a vászonról.

Pech…

Ekkor jött a neheze. A projektor saját menüjében megkeresni azt, amivel vissza lehet állítani. Mindez a srácok vizslató tekintete előtt, és persze – nem volt abban rosszindulat – elég sokaknak volt elég szép számmal elég remek ötlete.

Hihetetlen idegesítő tud lenni!

Jobb hijján reset-eltem a projektort – na ez lett csak mókás igazán! A kép szépen megjelent, a vászon széleihez igazítva, de – fejjel lefelé… Egy kis ideig próbálgattam, hogy a menü melyik pontja fordítja meg, közben a srácok – jól nevelt kis csapat, nem harsánykodva de persze magukat visszafogni nem tudva – egyik ötlettel a másik után szolgáltak… Nagyon-nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne kezdjek el dühösködni… Nem kezdtem. Miután pár perc keresgélés után sem lett meg a megoldás, lemondtam róla. A projektrt kikapcsoltam, a dolgozat ugrott, az órát táblai munkával abszolváltam.

Szünetben ebben a teremben nem maradhatnak bent a tanulók. Kitereltem őket, és az üres teremben megint nekiálltam azt a nyüves projektort beállítani.

A projection menüpontban volt, percek alatt meglett.

Ez van.

Impress

(#2712) 2014. november 27., csütörtök

Ennek a fájl-nak az írásában remekül bevált a Writer, igaz: nagyon sok szolgáltatását nem használom ki de azt hiszem az irodai programok amúgy is sok-sok olyan szolgáltatást tudnak amit az ember átlagos alkalmazóként nem használ ki. Amit viszont igen, az tetszik, az kézre esik, nem térnék át (vissza) semmiképpen a Word-re (OK, ebben van szubjektív mozzanat is, de mindegy). Ez sima szöveg: pár stílus kell csak hozzá, a stíluskezelés tetszik a LibreOffice-ban (a Microsoft Office-ban nem esik olyan jól kézre), tetszik az elgépelt szavak kicserélésének megadása is (ez is kissé jobban el van dugva a Word-ben) és az is, hogy ingyen letölthetek akármilyen speller-t hozzá (OK, lenyelt nem találtam, de latint igen). Ennél többet ehhez a feladathoz nem is használok. Nem tetszik viszont, hogy lassú, bár a gépem lassú és öreg, lehet, hogy egy korszerű gépennem észrevehető az, hogy a LibreOffice lassabban indul, olykor komótosabb, mint a Microsoft Office-sza...

Az e tanévi óráim mindegyikét projektoros terembe tettem, minden órához csináltam és csinálok, a jövőben is csinálni tervezek prezentációt. Ennek kivetítése az óra gerince, ezt kell a diáknak leírnia (közlekedési alapismeretek) illetve az ezen levő, fázisokban megjelenített rajzot elkészítenie a füzetébe. (Műszaki rajzból ez nem a leggyorsabb mód de csak ígí tudom elérni, hogy ne összecsapott ronda vacak legyen a diák saját rajza hanem szabályos esztétikus fegyelmezett műszaki rajz.) Szóval minden órához kell prezentáció... Ezt a tanév első három hónapjában Microsoft Office PowerPoint-tal csináltam. Ez olyan, amilyen, mivel prezentáció kezelésre nem használtam soha sem mást, ezért érdemben összehasonlítani és így megalapozottan értékelni, erősségeit és gyengeségeit megfogalmazni sem tudom.

Na majd talán most... Megpróbálom a következő prezentációkat nem PPT-ben hanem ODP-ben csinálni. Ha csak a stíluskezelés kapcsán a formázás annyira gyors és egyszerű, mint itt a Writer-ben, már megéri!

[Update]: egy foglalkozásra való anyagot, ez egy, másfél tucat dia, megcsináltam. Persze hogy messze nem használtam ki az Impress lehetőségeit, az viszont elgondolkodtató, hogy ha az ember alaposan ismeri az egyiket (PowerPoint), akkor egészen gyorsan használatba lehet venni a másikat (Impress). Persze sok dolog nem világos még, miért úgy van ahogyan az Impress-ben illetve egyszer egy rondaságot csinált: simán elszállt a vetítés indításakor, akkora hátast dobott, hogy csak úgy zúgott. Illetlen dolog ez, kissé javít a képen, hogy újraindításkor szépen helyreállította azaz adatvesztés nem volt (persze hogy Ctrl+S az ember fia barátja!), szóval volt egy zakó, de ezt betudom annak, hogy PPT alapanyaggal használtam... Olyan ez is mint a pia ezek szerint: keverni nem egészséges :) Szóval remek program – azt hiszem, PowerPoint-os bemutatót órára nem is csinálok többet.

Közlekedési alapismeretek, teszt

(#2666) 2014. október 4., szombat

Kilencedikeseknek, az ötből négy osztálynak taníthatom a „Közlekedési alapismeretek” c. tantárgyat. Ilyet korábban mi nem tanítottunk. Autószerelőket képzünk azaz gépészeket, persze sok villamos ismerettel. Két év múlva, a 2016-os nyári érettségin azonban a tanulóink már nem választhatják meg szabadon az ötödik érettségi tantárgyukat, hanem a „Közlekedési alapismeretek (közlekedéstechnika)” c. tárgy lesz számukra a kötelező. Korábban is volt „Közlekedési alapismeretek” tárgy, ez azonban alapvetően a közlekedés szervezési dolgokkal foglalkozott, na ilyet mi soha sem tanítottunk. Azután ketté vált a tárgy – nem is olyan régen – és lett egy közlekedés üzemvitel – ez tartotta meg a szervezési dolgokat – és egy közlekedés technika, ez az amivel, vagy amivel majdnem egészében a mieink foglalkoznak, amit tanítunk. Ennek része a szakrajz, az anyagismeret, a mechanika, az elektronika-elektrotechnika. És persze az a tárgy, ami a gyűjtőt tárgy nevét is viseli: közlekedési alapismeretek...

Na ezt az utóbbit taníthatom most kicsiknek... Fura tárgy, de mindegy – ezt kell tanítani tehát felesleges értelmezni, kritizálni meg ilyesmi, Könyv van hozzá és Gál Zolinak köszönet érte, remek tanmenet is, az óráimat projektoros terembe tettem, szóval a körülmények adottak, biztatóak...

Tegnapelőtt és tegnap volt az első számonkérés. Nem csináltam még ilyet soha sem, de a tapasztalatok jók: tesztet csináltak, méghozzá ütemezve. A számonkérés nem vesz el így sok időt, sok papír sem kell hozzá, igaz: a kivetítő igen. Egy diára leírtam a feltételeket. Elolvastatom. Nem elmondom. Ha elmondom, visszakérdez, lazul a fegyelem. Olvasni mindenki tud (nem jól, nem mindenki értve, de tud). Hagyok rá időt, amíg a kicsi, A7-es (!) papírszeletkéket megkapja, elolvassa amit a kivetítőn lát. Csend is volt rendesen :) Utána felírja a nevét a papírra. A dolgozat „megírása” annyi, hogy elolvassa, ki a dia bal-, ki a jobboldalán a kérdést (A és B csoport), amihez 3...4 válaszlehetőséget lát, és le kell a kérdés számát és a helyes(nek vélt) válasz betűjelét írnia... Csak ennyit! A PowerPoint lehetőségét kihasználva, a jobb- és baloldalon felbukkanó első kérdést, ha már látom, nem mocorognak tehát megválaszolták, egy kattintás eltünteti és a dia alján tűnik fel a következő kérdés. Nem érdemi változtatás, ha diánként nem négy – két A és két B – hanem csak kettő – A és B – csoportos kérdés van (ilyen most még nem volt, nem akartam elsőre sok kérdést), ekkor majd lehet hosszabb a kérdés, lehet több a válaszlehetőség, sőt horribile dictu akár olyan is, ahol nem csak egy a jó válasz. Majd meglátjuk...

A dolog nem olyan könnyű mint látszik. Úgy értem, az így feltett kérdéseket megválaszolni nem is annyira könnyű. A válaszok hasonlóak, a két csoport olykor – nem azonos sorszámmal – ugyanazt a kérdést kapja de ekkor meg megcserélem a válaszok sorrendjét. És: a kérdés megválaszolására véges az idő, ha továbblépünk, a kérdés már nem látszik.

A tapasztalat jó. A számonkérés gyors (persze nincsenek illúzióim, a jó válaszok egy része véletlen beletalálás is lehet). Gyors, de azért nem nagyon átfogó. Gyors, de nem kívánja a diáktól, hogy fogalmazzon. Viszont, és ezért döntöttem, hogy ilyet csinálok, az érettségi feladatsorban az első kérdések pontosan ilyenek. Kilencedikesek, messze még az érettségi, de az talán számít, ha a számonkérés az időközi is olyan, mint a záróvizsga.

Az eredmények vegyesek. Négy osztály írta meg, az első elég gyenge lett, a másik három elég jó, az E-sek viszont nem lettek kimagaslóan jók (persze lehet, nem is kell). Az átlag nem e és pí közötti – ezt tanította nekünk egyetemen a matektanár, hogy akkor jó a doli, akkor az osztály tudásszintjéhez igazított, ha az eredmények eloszlása normál (Gauss), és e valamit pí közzé esik, az átlag. Itt most a haranggörbe felfelé tolódik, ami persze egy új tárgy első számonkérése esetén, kilencedikeseknél talán nem is olyan nagy baj. Nem a közepes az eredmények közepe, de úgy nagyjából rendben levőnek látszik.

A módszerrel tehát érdemes foglalkozni :)

Információs rendszerek

(#2296) 2012. december 20., csütörtök reggel hat óra

Nem jó idők jönnek...

Eddig sem volt nagyon sok eszközünk, de most rohamosan szűkölnek a lehetőségeink. Ami megvan, folyamatosan amortizálódik, ami felújításra, javításra szorulna, úgy marad és használjuk ahogy tudjuk... Van, hogy nem tudjuk...

A régi számtechben mindig is volt projektor, most nincs. Az oldalszárny műszaki nagy előadóban tönkrement az ottani és azt ami itt volt, oda tettük át. Az ottani képzés stratégiailag fontosabb, infót meg maholnap senki sem fog tanulni hiszen a mostani oktatásirányítás abban a formában ahogyan eddig volt, feleslegesnek minősítette (abban a formában meg ahogyan elképzelik, egészen egyszerűen nem tanítható). Mindegy, ez van nem érdemes ezen rugózni, a véleményünket senki sem kéri, a fenti döntéseket itt lent a béka segge alatt 100 km-re egészen egyszerűen végre kell hajtani.

60141

Bal oldalon fenn hagytam a szerkesztés fordítás futtatás vázlatát, jobb oldalora éppen elfértek az apró programok kódjai, egyik a másik után...

Szóval nincs projektor az egyesben... Szombaton volt foglalkozásom, ebben a félévben az utolsó az EJF-esekkel. Mivel elmélet is meg gyakorlat is volt, előbbit az egyik emeleti tanteremben tartottam meg ahol még van projektor. (Ha az utolsó projektor ízzó is ellobban majd, az lesz a nap amikor a prezentációkezelőt mint a régi gazdagabb világ fényűzését, egészen egyszerűen elfeledhetjük...) Aztán lementünk a tanterembe a foglalkozás gyakorlati részére...

A programozási tételek hangsúlyos részt kapnak ebben a tárgyban, hát a program készítésével foglalkoztunk. Mivel az idő igen kevés, az egyik, ha nem a legnehezebb résztémára kevesebb az idő mint mondjuk a hálózati ismeretekre – amire szerintem feleslegesen van kettő alkalom amikor egy fél elegendő lenne – ezért éppen csak az alapfogásokat tudtuk átvenni, azt is (és éppen ezért) csak egy mára valóban nem korszerű környezetben, Pascal nyelven...

Azért amit lehet, kihoztunk belőele, azt hiszem. Projektor hijján a táblára kellett dolgozzak, elmaradt a lehetőség amit a projektoros munkában leginkább kedvelek, miszerint a munkát szépen fokozatosan építjük fel: egy apró kódot nem az elejétől a végéig írunk meg, hanem előbb a vázát, majd egyik kiegészítést a másik után eszközölve, a forrást nem lineárisan építve hanem egyik-másik részéhez visszatérve és funkcionálisan bővítve alakul az ki. Mindegy, ez van! Amit megcsináltunk, messze alatta van annak, amit meg szerettem volna (és amit szerintem meg is kellene könyvtár-informatikusokkal), de hát ne zúgolódjon az ember mert ha majd ez sem lesz, akkor még erre a kevéskére is nosztalgiával gondolunk majd... Kevesebbet dolgoztunk fel mint szerettem volna de remélem amit lehetett azt elvégeztük. Ennyit, ilyen komplexitású programocskákat tudtunk megcsinálni, elmondtam amit nulláról indulva az adott nyelvi környezetről el kell – minimum – és az adott keretek között egyáltalán lehetséges – maximum – az megvolt... A csoport kicsi, a hangulat barátságos, majdnem családias, mi kell még? :)

Angolosok és németesek: CSS

(#2257) 2012. október 7., vasárnap, 05:58

css1.jpg

Csak HTML – ebben még nincs semmi ami stílus

css2.jpg

Ebben viszont csak CSS-sel formázunk...

Csütörtökön egymás után van órám a sajátjaimakkal. A harminchetesben lehettünk, ahol van elég gép is és a projektor is használható. Nem úgy mint a nyelvlaborban ahol jók ugyan a gépek (a legutóbbi beszerzéskor ide telepítettük az újakat), de sajnos nincs projektor vagy a kettesben ahol nincs már projektor (az izzó majdnem teljesen tönkrement és nem lehet pótolni) bár elegendő a működőképes gép, vagy a degemben ahol se projektor se elegendő üzemképes gép nincs.

A CSS fogalmát használatát akarom nekik megtanítani. Őknekik nem lehet már ez a tantárgy ötödik tárgy, tehát csak a legelszántabbak választják majd érettségi tárgynak (egyelőre öten vagy hatan vannak ilyenek ami nagyon szép szám!). A HTML ismétlése után egy kisebb mintafeladat – értelme nincs csak bemutatja miként formázunk szöveget – az, amit megcsináltunk csak HTML-lel formázva és csak CSS-sel. (A feladat a kettő évvel ezelőtti SzÁMALK-os kurzus anyagaiból való, legutóbb akkor lehetett egyetlen csoportom öt foglalkozásra ilyesmikkel készülni. Sajnos azóta semmi, bár idén most igen aminek kimondhatatanul örülök még ha problémás is lesz az ő és a főiskolások foglalkozásait egyeztetni. De pl. erre is jó az ilyen meló, nem csak hakni és pénzkeresés, erre is jó hogy ilyesmit, mint a CSS is kellett, lehetett tanítani, van tehát most honnan venni mintafeladatot.

A németesek szerintem semmit nem értettek az egészből csak csinálták amit mondtam, már amikor sikerült a hülyéskedésről a feladatra terelni a figyelmüket., Ez még első órán sem egyszerű pedig az elsők a legjobbak az órákból, még és már lehet a gyerek figyelmére építeni. A következő a második óra az angolosokkal volt (szerencsére ugyanott, lehetett a projektorra építeni), az ő kérdéseik, a feladat megoldása során feltett érdeklődő kérdéseik arra mutattak, hogy többen értik is azt hogy miről van szó, értik a kétféle formázás összevetését, ha azt nem is, hogy mi szükség a egyáltalán a CSS-re. Ez persze ennyi mintából és felvezetésből nem is hiszem, hogy érthető (hogy átérezhető az, miért is kell a dolgot bonyolítani).

Félreértés elkerülése végett: mind az angolos, mind a németes csapat, minden tagja szimpatikus és olykor rendes kis fickó, de egészen mást lehet elérni egyik és másik csoporttal. Ez van! Ettől még mindkettőnél küzdeni kell – bár nem ugyanazokkal az eszközökkel és reálisan nézve nem ugyanazokkal a célkitűzésekkel...