(#2266) 2012. október 20., vasárnap 15 óra 18.

Csütörtökön, tizennyolcadikán tartotta a Fenntartónk az ötvenhatos megemlékezést a Rákoskeresztúri Temető háromszázegyes parcellájánál.

Csütörtökön két órám lett volna reggel az enyéimekkel... Mivel a második az angolosakkal lett volna és mert ők egyébként az első órára nem jöttek be (beteg a tanárnőjük), a második órájukat áttettem a hetedikbe – ennek olyan nagyon nem örültek – így, kis kapkodással ugyen de kilenc után valamivel el tudtunk indulni. Persze hogy ilyenkor kell jelentkeznie a TISzK-es munkavédelmisnek, persze hogy ilyenkor akar esetleírást ahhoz hogy valami elektronikus rendszeren lejelentse (a csuda érti ezt, szerintem ő sem), de végül is csak elindultunk időben.

A legényekkel nyakkendőt köttettem, nem árt ha szokták... Kikerestem a net-et a pontos címet, a GPS szépen elvitt oda. Korábban a feladatelrendelő levél szerint leadtam a rendszámot és láss csodát, a temetőkapuban tényleg beengedtek. Jó is: a temetőkaputól azt hiszem a legmesszebb van a 301-es parcella, akik gyalogoltak, hát szerintem legalább fél óra...

Egészen közel tudtam parkolni. A Puskás szervezte, az igazgatójuk jött-ment intézkedett... Nem midnig értettem mit miért, de mindegy. (Nem ismert meg, pedig „rendszeresen” találkozunk, évente pár napot mindig amikor a feladatokat átvesszük érettségi napok reggelén.)

Egy koszorút kapott egy diák, egy másik mellette a szalaggal, ez volt a rend. Egyik legénynek sem akaródzott – nagyon nem találták fel magukat – erre kijelöltem az egyiküket. A másik két legénnyel végig álldogáltuk az ünnepséget. Ami egyébként olyan volt mint mindig az ünnepségek... Előbb a főpolgármester-helyettes beszélt, eléggé didaktikusan, lekezelően (miért kell ezt – csak azért mert diákokhoz szól?) utána egy énekkar, aztán egy diák színész csoport adott elő egy alkalomhoz készített perfomranszt (nem volt rossz) majd a Recski Szövetség vezetője beszélt, aztán az Ötvenhatos Szabadságharcos lovagrend Nagymestere és végül az Osztrák Prioriátus Nagypriorja (nem értem az elnevezéseket, de végül is mindegy). Az utóbbi három beszéd nem volt olyan kioktatós mint a legelső – de az egész ünnepély nagyon-nagyon hosszú volt, elég néhéz volt már a végén...

Utána vissza a kocsiba... Nagyon lassan araszolva tudtam csak kijutni a temetőből mert az ünnepségre egyes iskolák rengeteg diákkal jelentek meg (szerintem mi voltunk a legkisebb csoport), gondolom egyik iskola sem merte magát nem képviselni (kicsit mókás volt hogy az egyik beszédben felbukkant, miszerint a beszélő örül hogy ilyen sokan eljöttünk – na persze...). Szóval rengetegen voltak, lassan tudtam kievickélni a temetőből. Két srácok a KöKi-nél tettem ki, a harmadikat a sulinál, ő koleszos és onnan jut el oda legegyeszerűbben...

59421

Három srácot vittem magammal, a képen balról jobbra: Sponga Dániel, Radványi Dávid és Szabó Dávid. Háttérben a 301-es parcella emlékműve.

59435

Közelkép az ünnepélyről. Bal szélen, éppen beszél Csomós Miklós, ha jól tudom az oktatási és kulturális ügyekért felelős főpolgármester-helyettes. Mellette, Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnőke. Odébb, ha jól értettem, a Magyar Honvédség vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár – ezt gördülékenyen a műsort vezető sem tudta elmondani – parancsnoka, a nevére nem emlékszem és a neten nem is találom. Még odébb az érdekes öltözetben Sinkovics Gyula az '56-os Szabadságharcos Lovagrend Nagymestere.