(#2757) 2015. március 12., csütörtök

Hát ilyet még nem hallottam… Tegnap este, nyolc tájt hazafelé ahogy tekerek át az aluljárón, a Népligetnél, megállít egy pasi. Fiatalabb mint én, legfeljebb a húszas évei végén járhat, nem magas, vékony férfi, a ruhája nem túl tiszta, olyan melósruha féle, valami felirattal (PQS talán) a láthatósági mellénye hátsó oldalán. Már akkor észrevettem, amikor kellő óvatossággal átkerekeztem a buszpályaudvarhoz vezető aluljáró folyosó elején. Ott egy kutyával szokott kutyatápot vagy mit kéregetni egy alak, egy alkalommal piszokul lehordott, hogy miért kerekezek az aluljáróban (pedig tudtommal nem tilos és isten bizony nem szoktam vagánykodni, a gyalogosokat ijesztgetni). A pasi – aki később megállított – már akkor is nagy szemeket meresztett a biciklimre (akkor azt hittem, rám), úgy gondoltam, hogy tessék, megint valaki aki ki fog akadni azon hogy itt kerekezek. Azért igyekeztem méltóságomat megőrizve, zavartalanul eltekerni a feljáróig, ott pedig hetykén lepattanni a kerékpárról (már amennyire az nekem megy) Akkor már hallottam, hogy a pasi ott caplat mögöttem – ajaj, gondoltam ebből szóváltás lesz. Nem lett: a pasi nagyon illedelmesen szólított meg, akkor meg már inkább kéregetőnek néztem. Akkor már inkább azon gondolkodtam, hogyan adjak neki aprót úgy, hogy a pénztárcámat ne kelljen elővenni, mert ahogy a szemem sarkából láttam, nem álldogált a kutyakajás kéregető mellett egyedül, hátha ez valami trükkös kirablási kísérlet. De nem, ebben sem volt igazam: a pasi kérte, had fotózza le a bringámat. Mint kiderült, gyűjtő és vagy hat ilyen Ukrajna típusú kerékpárja van, de mindegyik ütött-kopott és a matricák egyiken sem látszanak jól. A telefonját a fényviszonyokhoz igazgatta (egy nem túl korszerű, nem okost telefonnal fotózott bár az látszott, hogy tudja kezelni). Eltartott egy darabig, de minden láthat matricát lefotózott. Aztán meg csak beszélt, beszélt… Elmondta, mi ezen bringák erőssége és gyengéje, elmondta, hogy az enyémen mi nem eredeti. Előbb még megpróbáltam ellenkezni vele, de egyfelől olyan lelkesedéssel mondta, másfelől olyan meggyőzően, hogy feladtam, hátha tényleg neki van igaza. Az első kerék szerinte már nem az eredeti – ami fura mert úgy tudtam, apámék vették ezt újonnan – mert az eredetinek speciális volt az abroncs profilja, hogy a speciális első fékhez igazodjon. Az igaz, az első villán van két fül aminek nálam most semmi szerepe, állítólag az eredeti féke ide szerelték fel. Elmondta, hogy típushiba a hátsó, az agyat ellentámasztó lemez kibicsaklása, törése, amit hegesztéssel orvosolnak és meg is mutatta ezen a hegvarratot, ami tényleg ott volt. Elmesélte, hogy az első kiadásoknak volt az alsó pedáltengelynél egy zsírzószem, ezeken már nincs, a nyerget kell levenni és a váz csőelemén egy hosszú cső segítségével lehet ide kenőzsírt juttatni. Elmondta, hogy készült ez agyváltós kialakításban, hogy volt régebbi kiadáson igazi dinamó (ezen generátor van, de z sem megy, beállt sok-sok éve), szóval beszélt nagyon sokat… Többször úgy voltam, mennék már de nem hagyott, aztán olyan negyedóra, húsz perc után, miután felíratta velem a nevét és a címét, csak elköszöntem, csak otthagytam. Soha se gondoltam volna, hogy az öreg biciklim ilyen lelkessé tesz valakit…