Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

Fonódik

(#2839) 2016. január 18., hétfő

70087

Villamos a régi-új pályán

A képet szombaton csináltam a Bécsi út vége felé, az EuroCenter magasságában. Itt a gyerekkoromban a tizenegyes villamos járt, a Vörösvári út – Bécsi út találkozásától egészen a Margit híd budai hídfőjéig ment el, ott egy hurokban fordult meg. Most sokáig hadiállapot volt az építkezés miatt, ez mára majdnem teljeen kész és szombaton reggel láttam ezen a vonalon előszőr villamost. (Mondjuk ezután már arra is figyelni kell, eddig a villamossín csak azért számított hogy esőben, ha csúszik, akkor ne laposan szelje át az ember, most már jöhet rajta a nagy sárga is...)

Napkelte

(#2763) 2015. április 5., vasárnap

66760

 

Hideg

(#2733) 2014. december 29., hétfő

66328

 

A kép szombaton készült a Vörösvári út – Bécsi út elágazásánál. Szép tiszta napos idő volt, de hideg, az ot levő óra olykor a hőmérsékletet is mutatja. Amint látszik, nem csak éreztem, hogy fázom, tényleg volt is miért (a szél, ami ráadásul bringán mindig szembe fúj, a szép pedig még inkább fokozta a hideg érzetét)

Reggeli hangok

(#2620) 2014. augusztus 2., szombat

Szombat kora reggel van! Ürömön vagyok, kiültem a teraszra. Lekapcsoltam a TV-t (túl sokat megy), és kiültem a teraszra. Már virrad, már több a világosság, na jó még csak szürkület, mint a sötétség. Hűvös van (de nem hideg), a pizsama fölé jólesik az a thermo pokróc, ami rendesen és nyáron a szobai karfás szék támláján van és ami későősztől tavaszig amikor a melós mellett csak a hétvégeken van lehetőségem ide kijönni, amikor az alapon menő fűtés miatt rendesen áthűlt lakásban a felmelegedést várva nagyon jó szolgálatot tesz.

Nagy ilyenkor a csend... Tegnap esett, két zivatar is volt mindkét alkalommal rendes mennyiségű vízzel: csepeg a fák leveléről meg a szomszéd háza ereszéről (lyukas a csatorna). Katiéknál világos van, mindig nagyon korán hajnalban lesz világos, valaki tesz-vesz a konyhában. Megy a rádió is, de most nem hallom hogy mi megy benne, most nem megy ezer decibellel (gondolom a Lánchíd rádió), éppen csak azt, hogy szól. Nagy a csend, csak kakas kukorékolás töri meg – messze lehet, itt nem tartanak állatot. Kivétel talán csak a Radnóti utca és a Fő utca kereszteződésében levő hatalmas telek, a valaha nagyapai ház szomszédja, ahol a nagy, csupa sár udvaron rengeteg az állat: kecske, nagyon sok, majd' tucat disznó, csirke, talán még pulykát és birkát is láttam olykor ott. Na feltehetően a kakas ott van, nem hiszem, hogy közel's távol lenne. Ellenben kutya, na az majdnem minden portán van, és nem is csak olyanok mint a szembe-szomszéd nyolc hónapos kiskutyája, valami nagyon szőrös és nagyon fehér kis dög. Az összes kutya akik a keríts mögött vannak, majd megőrülnek, amikor a két kis srác (hét közben) vagy a két kis srác és anyjuk (hét végén, a kora reggeli futás után) sétáltatni viszik azt az apró jószágot. Szóval kutya sok van és olykor rákezdi valamelyik, jó messze és átveszi a másik, a harmadik a negyedik...

Aztán elcsendesednek mint per pillanat most is, már sem a kakas sem a kutyák nem hallatszanak csak a gerle a ház előtti diófán. Csak a víz csepegése a szomszéd ereszén meg az óra neszezése a teraszon... (Mondanám, hogy bár minden reggel ilyen lehetne – de tudom, előbb-utóbb ezt is megunnám.)

Reggeli expressz

(#2571) 2014. május 7., szerda

A hétfői napot elkezdtem lejegyzetelni de mert olyan terjengősen sikerül mindig, nem lett belőle egész napos feljegyzés. Ez van... Most sem lesz a keddről, egészen egyszerűen mert bő negyed óra múlva indulnom kell.

Tegnap is – ahogyan nemsoká' ma is – 4:45-kor indultam, gyalog megyek a Lenhossék utcai iskoláig ahol a kerületi Kormányhivatalban 5:30-tól át lehet venni az aznapi vizsgatárgy feladatlapjait. Utána a dobozzal a suli. Ott a vizsgatermekben szellőztetek, kiragasztom az egy teremben vizsgázók listáját, kiteszem a listát a zöld táblára is, eltorlaszolom a feljáratot egy paddal és kiteszem a feliratot, hogy vizsgázóknak csak háromnegyed nyolctól, aztán átnézem még egyszer a listát, amit a reggeli eligazításon a tanároknak el kell mondanom, kinyomtatom ezt is, amit aláírnak azt is meg egy vizsgaáztató, felügyelő beosztást. Végül a bontási jegyzőkönyv készítése, nyomtatása, aláírása marad. Ha kell, a vizsgatermekbe még kiteszem ami engedélyezett segédeszköz – hétfőn is, ma is helyesírási szótár – de utána tényleg nem marad már más mint a díszterembe átvinni a dossziékat és várni az eligazításra érkező kollégákat...

Ez lesz a mai menetrend is... Mindjárt...!

Vasárnap a szombatról...

(#2565) 2014. április 27., vasárnap

Vasárnap reggel van, nem korán.

Megvolt a szombat, ebben a tanévben – de lehetséges, hogy egy jó időre – az utolsó munkás szombat... Tanítottam egész nap. Most sokáig nem lesz ilyen, azt sem tudom biztosan, lesz-e még... (Lesz majd egy szigorlatozós szombat meg egy államvizsgáztatós szombat, de tanítós ebben a tanévben már biztosan nem.)

Este nagyon ki voltam fulladva: nem hittem, hogy egy egész napos tanítás ennyire kiveszi az erőmet. Igaz, a délelőtti azért nem volt könnyű mert nemszeretem tárgy volt amiről beszélni kellett -- nem szeretem, mert én nem értek hozzá, a hallgatók, egyesek bizonnyal viszont nálamnál is jobban, az meg elég blama... Könyvtárgépesítés a tantárgy neve és a tartalma pedig az integrált könyvtári rendszerek: lehet, hogy csak az én mániám a gyakorlat, de ezt a tárgyat is úgy tudnám elképzelni, hogy gépteremben történik a foglalkozás, és egy-egy minta rendszeren ki is lehetne az egyes rendszereket próbálni. Ez most ezzel szemben színtiszta elmélet... Ez volt a délelőtti foglalkozás, igaz nem az egész: az utolsó órára levittem a hallgatókat a gépterembe, és a Word egyes, szerintem érdekesebb és megint csak: szerintem majd a szakdolgozat készítése során számukra hasznos szolgáltatását mutattam meg és be nekik. Jó csapat, érdeklődőek voltak, kérdeztek...

A délutáni foglalkozás a harmadévesekkel való ezen tanévbeli egyetlen foglalkozásom volt, ez olyasmiről szólt, mint ami a SzÁMALK egyik órasorozata volt, az ahol egy foglalkozáson négy- de inkább ötféle korábbi órasorozat ismeretanyagát kellett velük gyakoroltatni. A feladatot húsvéthétfőn csináltam, a nagyszombati SzÁMALK-os foglalkozáson jelen nem levőknek házi feladatul, na ez most pont jól jött. A tantárgy neve valami olyasmi, hogy WEB lap készítés. Az első egy órában azt hiszem újat nem mondtam nekik de aztán igen. A HTML alapszekezet nem volt ismeretlen számukra, a CSS nyomokban már igen. A végén szépen belehúztunk, akkor már PHP is előkerült, ez mindhármuknak – ilyen kevesen voltak – újdonság volt. Sok volt mindez, de azt hiszem élvezték, bármi furán is hangzik (mármint az, hogyan lehet mondjuk a programozást élvezni :)), ez szabadon választott foglalkozás volt, a kredit (pontok) miatt vették fel. Nemsoká' államvizsgáznak és ehhez 180 ilyen kreditet kellett megszerezniük a három év alatt, lehetséges, hogy a három jelenlevőnek csak ezzel volt meg? Nincs ezzel baj, ott voltak és érdeklődőek voltak, én meg kifulladtam, hogy még... Fél ötig kellett volna tartani de a szívem szakadt volna meg, ha működő PHP kódot nem tudunk csinálni (az SQL alkalmazása így is kimaradt), szóval ráhúztunk, de nem türelmetlenkedtek a hallgatók.

Mire szedelőzködtünk és mentünk, már kiürült a suli. Napközben ugyanis nagyon nem volt csendes: valami rendezvény volt, sokan voltak jelen, megtelt a díszterem aztán délután szekciókban ültek össze, ehhez is kellett féltucat tanterem. Amikor szüneteket tartottak, igen csak hangosak voltak, de estére, amikor mentünk, már csak mi voltunk, én mentem utolsónak el az iskolából (ahogyan reggel meg én voltam az első, a nagykapu még nyitva sem volt).

Szóval éppen elértem az öt ötvenötös buszt. Kicsit kellett csak várni, na annak soárn meg élvezhettem milyen a nemtudommi-akcentus németből, vagy holland vag német volt az a négy velemegykorú valaki, három nő és egy férfi akik három egészen kis testű kutyával mókáztak a megállóba, és akik szintén az ürömi buszra szálltak (a kiskutyákkal, természetesen). A CBA-nál szálltam le, mert nem mertem a Halleron vásárolni (akkor elkésem a buszt), a CBA-nál leszálltam, vettem csilisbabhoz valókat, aztán felballagtam Ady utcába.

A szombati nap szemerkélő esővel, egészen masszívan beborult éggel nyitott, de olyan dél tájt, kora délután elállt az eső, kiderült az ég és a nap is kisütött (hideg egész nap nem volt). A Kálvária dombnál valami móka volt, rendezvény, vagy egyszerűen csak meccs a focipályán, sok kocsi állt ott meg hangosak is voltak. Ahogy kiértem, beraktam a mosógépet mosni, aztán este csináltam egy nagyon nagy adag csilisbabot, a felét megettem, leküldtem még utána lekváros kenyeret is hogy a csilis bab komolyan vegye, nem akárki ette meg :) utána meg roppant erőfeszítés kellet ahhoz, hogy a mosógépet kipakoljam, hogy kiteregessek. Nem mertem az udvarra, pedig szeretem ha ott szárad – egészen más az illata –, nem mertem az udvarra mert féltem, úgy járok mint húsvéthétfőn és -kedden, amikor is (kedden) a reggeli eső eláztatta a száradó ruhát. Szóval este kaja után kellett lelkierő hogy a teregetést ne hagyjam másnapra, hogy még aznap megcsináljam. De megvolt, a cucc (már vasárnap, a ragyogó napsütésben és az enyhe szélben) kiszáradt, lehet majd vasalni... (Vasárnap délután le is vasaltam.) Szóval ennyi volt... Most azon gondolkodom, kicsit melózzak-e vagy reggelizzek, meg azon mit csináljak meg elsőre... :):)

Szóval itt csend van és nyugi: vasárnap reggel...

Reggelek

(#2452) 2013. szeptember 28., szombat

A reggeli tevékenység sor szinte mindig pontosa ugyanaz. Ez jó.

5:40-kor kikapcsolom a gépet és elpakolok gépet, tápegységet, egeret a hátizsákba, aztán zsebre vágom az apróságokat (toll, szemüveg, pendrive), aztán pulóver, cipő, hátizsák fel és indulás.

Már jó ideje gyalog járok, a háztól át a lakótelepen ki az Ecseri útig. Ez még csendes, általában is de kora reggel mindig az. Napról napra sötétebb van most, így szeptember végén. Jön az ősz közepe-vége és rövidülnek a nappalok. Az Ecseri úti templomhoz nagyjából hat órakor érek ki, ekkor üti el a toronyóra a hatot.

Utána már az Üllői út mentén kell gyalogolni, előbb át a vasúti átjáró alatt, aztán a régi katonai főiskola telke mellett. Előbbi olyan zajos amilyennek csak el lehet képzelni, a felüljáró visszaveri a közúti forgalom robaját alulról, ha meg megy a vonat odafenn, akkor az visszhangzik lefelé,. ha lehet megkétszereződik ekkor a hangzavar...

A volt katonai főiskola mellett nyílegyenes a gyalogút, kicsit kevésbé zajos, egy sövény van az Üllői és a járda között, de hát az nem sokat hangszigetel semmit sem. Aztán a buszpályaudvar, a hangosbemondó jellegzetes szövege, hangszíne következik, a sok bőrönddel a járda szélen várakozó: egy taxiállomás van itt és van, hogy a taxik várnak utasra, van pedig hogy fordítva. Itt le kell menni az aluljáróba, felszínen csak kerülővel lehetne átmenni a Könyves Kálmán körúton.

Az aluljáró egyszerre változó és állandó. Változó a jövő-menő emberek: ilyenkor kora reggel inkább csak munkásemberek, kopottak, elhasználtak, álmosak és utazók nagy pakkokkal, meg a hajléktalanok akik a kartonpapíron, koszos pokróc alatt töltött éjszaka után most ébredeznek. Vannak nagyon állandó elemek is: egy kozépkorú pár ölelkezik, csókolózik minden reggel az egyik fordulóban, azaz van, hogy nagy ritkán nem, de többször vannak ott mint sem...

Aztán a feljárat a volt és leendő FTC stadion főbejáratánál, el kell menni a fapados busztársaság ott dekkoló buszai mellett, át az úttesten mert a stadionépítés miatt emezt az oldalt lezárták. Ez az átkelés visszafelé, délután hat, inkább fél hét tájt erősen bátorság-gyanús dolog, akkora a forgalom. De nem reggel... Akkor szerencsére nincs forgalom, nem életveszélyes átvágni az úttesten. Aztán végig a felüljáró „hónaljában” kialakított parkolóban, por, szanaszéjjel szemét, kutyaszar és pisiszag, parkoló kocsik, igazi külvárosi fíling. Aztán amikor már olyan alacsony lesz a felüljáró, hogy nem fér el az ember, akkor a bicikliúton kell gyalogolni.

Nyáron sok a suhanó gyilkos, a biciklisek, akik olyannyira sértettek, hogy az autósok gyalázzák, veszélyeztetik őket de akik ahol nincs járda és a gyalogos és biciklis ugyanazt kell hogy használja, akik ilyenkor veszett sebességgel tudnak elhúzni az ember mellett... Ahogy jönnek a hidegebbek, kevesebbekben van akkora kurázsim hogy biciklire üljenek, nem kell tőlük szerencsére annyira félni... Amióta párszor gyalog halálra rémítettek, már nincs bennem akkora együttérzés irántuk...

Aztán az épülő stadion mellett tovább, aztán valami egészségügyi intézmény mellett egészen a Nagyvárad térig... Jobbra, az Üllői út másik oldalán egy protestáns templom, szürke-rózsaszín vakolatát nem régen kaphatta, szépen néz ki és amikor jók a fények, tiszta az ég, szép fotótéma, sajna ahhoz hogy jól legyen a képben, bele kell gyalogolni az Üllői útba ami ha nagy a forgalom, megint csak nem veszélytelen.

Aztán tovább menve előbb egy park marad el balkézről majd az már, ahol ilyenkor vagyok, az már a Nagyvárad tér. Ott kiszélesedik a járda, egy egész nagy sétáló placc van, aztán balra el a Haller útra kell fordulni. Reggelente ott várakozik egy kis-közepes busz. Akkor kezdtem el sejteni mi a csuda is az, amikor egy huszon-harmic éves forma fiatal lányt láttam mellette kávés pohárral, cigarettával várakozni. Őt korábban a metrón szoktam látni, akkor is most is egyenruhában, büntetés-végrehajtás őrmestere. A busz feltehetően smasszerokat visz valahova – volt két nap, egy csütörtök meg egy péntek amikor nem busz, hanem egy rabszállító állt ott! Egy zárt felépítményű teherautó, a hátsó felépítményben, amennyire a nyitott ajtón be tudtam kukkantani, agy folyosó a jobb szélen és ketrec szerű részek a bal oldalon, a nagyobbik helyet ezek foglalják el. Mint a fülkés vasúti kocsi, persze itt azt hiszem kisebb a hely és minden dróthálós, rácsos. Na, nagyon nem kíváncsiskodtam csak kicsit, nem ez az az enteriőr amit nagyon meg akarna ismerni az ember.

Itt átellenben a Haller másik oldalán egy hatalmas régi építésű sarokház van, ha jól emlékszem bordó téglákkal, ez sem mutat a felkelő nap fényében rosszul, erről is csináltam képeket bér erre nem innen, hanem a 24-es villamosnak a Vágóhíd felé menő iránya megállójából nyílik igazán jó kilátás. Ennek a nagy háztömbnek a Haller felőli alagsorában egy Közterület-fenntartó munkahely van, a szemetesek szoktak hajnalonta itt gyülekezni. Nem lehet véletlen, hogy mellette egy kocsma van, egy lépcsőn kell lemenni, többet nem tudok róla mert nem jártam még ott de ami látszik róla-belőle, lehet nem is fogok, az az igazi alsó kategóriás talponálló kocsma lehet. A háztömb mellett valami kisebb méretű bevásárló, bolt, Coop talán.

Azon az oldalon tovább – reggel amikor megyek, a másikon szoktam – panelházak sorakoznak. Amikor elkezdtem a középiskolába járni, ezek még nem voltak itt: alacsony, földszintes nagyon hosszú házacskák húzódtak nagyon közel egymáshoz itt sorban, valószínűleg ez lehetett a Mária-Valéria telep utolsó maradványa. Ha jól emlékszem, akkor már lakatlanok voltak, nem sok mozgásra emlékszem, de a házikók még ott szorongtak, jobb időkre, vagy a saját végzetükre várva.

Amikor itt tartok már nincs messze a suli, a Halleren gyalogolok a szívkorház mellett, aztán valahol átmegyek mert nekem a másik oldal kell. Elmegyek a benzinkút mellett – valaha itt egy háromszögletű földdarabon bár koszlott viharvert pad látszott csak ki a nyáron, kora ősszel derékig álló gazból, aztán a terület egyik fele benzinkút lett és a maradék darabka kis területet is rendbe tették; hogy de hogy ágáltak ellene akkor a kerületi lapban...

Aztán egy hatalmas nagy, saroképületben levő földszinti helyiség ami szinte mindig redőnyök, lehúzott vasredőnyök mögött van, de szerda esténként benépesül, ami a Feléledési Közösség közösségi terme lehet, aztán már majdnem ott is vagyok.

Elmegyek egy kicsi kínai kajálda előtt ahova valaha sokat jártam, de amióta az iskolával éppen szemben nyílt egy sokkal jobb, és főleg hogy emez meg – bezárt, azóta csak kívülről látom.

Aztán egy bezárt bolt, aztán kapualjak ahol potyog a vakolat, ahol belátva az utcáról, kosz van és elhanyagoltság, hiába: ez nem a Rózsadomb. Aztán egy szolárium vagy valami hasonló szépészkedős hely, aztán ráfordulva a Mester utcára, mindjárt a Márton utca eleje jön, itt már rálátni a suli nagy, sárga, valaha sárga azóta beporosodott épületére, a balszárny kétszintes, a földszinti előadóban mindig ilyenkor takarít a takarítónő. A hátsó kapu, a kocsibejáró is szokott nyílni, ilyenkor állnak be azok a kollégák, akiknek van nulladik órájuk és elég korán vannak (hiszen ekkor még csak fél hét van). Még veszek szemlét a szemben levő élelmiszer boltban (ehhez lámpánál kell átmenni és várni kell,ezt nem nagyon szeretem), innen már rálátni az irodára ami szinte mindig világos...

A portán beírom magam – egy ideje kell –, aztán az enyéimek termében ablakokat nyitok, az ajtót kitámasztom had szellőzzön aztán megyek fel az irodába.

Kezdődik a nap...

Nyár vége

(#2430) 2013. augusztus 16., péntek

A kép úgy három napja készült: Üröm, reggel napfelkelte után... Kora reggel meglocsoltam a füvet, pár nappal előtte lenyírtam. Bár nagyon melegek voltak és csapadék szinte semmi, igyekeztem reggel meg este locsolni, nedvesen tartani a földjét. Nem az a kertészversenyre benevezhető művészi gyep, nem az a golfpályák valószínűtlen zöldje ahol milliméterre azonos méretűek és percre pontosan azonos korúak a fűszálak – de nekem tetszik! Sok minden eszembe jut a képről: azon túl hogy tetszik, azon túl főleg az hogy kár, hogy nincs képem ugyanezen beállításból 10, 20, esetleg 50 évvel ezelőttről, talán még régebbről amikor még csak telek volt sok-sok gyümölcsfával... És remélem, csinálhatok majd ilyen képeket sok évek múltával is...

62440

 

Koratavasz

(#2342) 2013. március 10., vasárnap

A kép vasárnap reggel készült, éjjel esett de enyhe idő volt. Reggel alig hogy virradt, kezdtem a kerti munkát, de előtte pár képet csináltam. A kis gép nem akart automatikusan ráfókuszálni, kicsit trükközni kellett aminek az élesség lett a haszna, a világosság viszont áldozatul esett, bár a kép talán még így is jó: borult reggel volt és még semmi zöld nincs, ezeket visszaadja a kép...

00060882

Koratavasz, vasárnap reggel...

November, reggel

(#2271) 2012. november 04., vasárnap reggel valamivel hat után

November négy, kora reggel... A hét elejei hidegfront (havas eső is volt) után folyamatosan enyhül az idő és mostanra inkább vénasszonyok nyara semmit az ősz vége, tél eleje... Azt hiszem ilyen az időjárás – kiszámíthatatlan...

59753