(#2722) 2014. december 10., szerda

Az. Bár elsőre nem mindig látszik!

Tegnap kora reggel a sötétben, még vizes úton, már éppen nem szemerkélt az eső, a sulisba menet sikerült meg- és elcsúsznom, persze bringával...

Ez persze nem akkora szerencse... Egy öreglány téblábolt előttem, biztos voltam benne merre tér ki de az öreglányok kiszámíthatatlanok, csak besasszézott a a másik oldalra az utolsó pillanatban, maradt a satufék (már amit a bringán lehet), a kanyarodás, és a vizes-faleveles járdán a megcsúszás... :( Nem vagyok rá büszke, még szerencse, hogy ilyenkor még koromsötét van :(

Az öreglány szabadkozott, én is – persze hogy nekem kellett volna ügyesebbnek lenni.

Hát ez eddig nem olyan nagy szerencse. Ahogy feltápászkodom, veszem észre, hogy a hátizsákom egyik zsebe nyitva, kipotyogott belőle ez-az. Persze nem világrengetően fontos dolgok: egy zsebkés, egy tekercs spárga, kétféle USB kábel. (Jesszus, tisztára mint a Tom Sawyer-ben :) Csak hát azok gyerekek! :):)) Na szóval ha nem csúszom el, nem vettem volna észre, hogy nyitva van, mire meg észreveszem elpotyogtatom ezeket – szóval szerencse végül is... Szóval végül is soha sem lehet tudni, mi a pech és mi a szerencse...