Dorozs blogja 2.0

Személyes, napló...

Kulcsszavak
Feedek
Megosztás

FKIAV

(#2815) 2015. december 25., péntek

Korábban csináltam már FKIAV (Fővárosi Középiskolai Informatikai Alkalmazó Verseny) feladatot. Akkor még taníthattam a SzÁMALK-ban (pontosabban a SzMALK-Szalezi szakközépiskolában), és amikor megkeresett a verseny felelőse, akkor éppen adatbázis-kezelést (természetesen SQL nyelven). Akkor örömmel mondtam igent, hiszen benne voltam a dologban s ezért nem volt sok külön munka. (Csak zárójelben, akkor sem és lehet, hogy most sem fizettek és fizetnek érte, így jelentkező sem lehetett sok, erre következtetek abból hogy az adatbázis-kezelő feladat mellet „megnyertem” akkor a szövegszerkesztő feladatot is.) Akkor a téli olimpia volt a közös téma.. Utána évben nem volt ilyen dolgom, ebben az esztendőben ismét megkerestek, én pedig könnyedén igent mondtam.

Most csak az adatbázis-kezelő feladatok (mind a két forduló) az, amit meg kell csináljak. Nem is lenne ezzel baj, de ellentétben a két évvel ezelőttivel, mostanra nekem ez már nem napi tevékenység… Mindegy, elvállaltam, bevállaltam…

Csak valamikor a hétvégén jutott eszembe, hogy vészesen közeleg a határidő… Megnéztem (hétfőn) és tényleg: szerdán már le kell adni! Nosza…

A dolgok kissé bonyolítja, hogy a kis gépen amit napi rendszerességgel használok, nem csak adatbázis-kezelő program nincs de Microsoft Office sem (a LibreOffice eddig mindenre megfelelő volt, nem omlik össze gyakrabban mint Microsoft-os társa és legalább az összeomlásokat, érthetetlen és persze felhasználó számár teljesen értelmetlen ezért felesleges üzeneteket ilyenkor egészen barátságosan küldi :)) Ha ez az Office teljesen megfelelt portfólió írásra, jó lesz ez nekem mindenre…

No igen, de a Base-t még soha sem láttam! Arról nem is beszélve, hogy a FKIAV Microsoft Office-ra van kalibrálva (ez jó vagy nem, ez nem az én dolgom, így van, ez a tény és ha bevállaltam a dolgot, ehhez kell alkalmazkodjam.)

Nem volt tehát mese, kedden bekerekeztem a sulisba. Azt hiszem, a világ legbékésebb helye egy iskola – szünet idején! :) A gondnoknő feljött amikor látta hogy vagyok, felhozta a postát meg a hírt, hogy Ágota a gazdaságis miután elhozta amit el kellett a SzC-től de aláírni való nem volt benne, el is ment haza. Remek, akkor nyugi lesz…

Az is volt… Elsőre azt kellett kigondoljam, mi lesz a feladat témája.(…) Ezután jött az, amit csak ott tudok a sulis gépen csinálni: Access… Van a gépen 2007-es és 2013-as is, egyikkel sem vagyok tegező viszonyba úgyhogy mindegy melyikkel, hát a 2007-essel kezdtem. Az importálás OK, a táblakapcsolatok készítéséhez – SQL-ben ugyan baromira nem kell de a feladat szövegében az ábra jól mutat – szóval ehhez már a súgóba kellett belepillantsak (csak gyorsabb, mint keresgélni ezen az idétlen formázó szalagon). Azután sorra a lekérdezések. Az első egytáblás, a többi mind két táblás… Hat feladat jött össze, 40 pontra kellett beállítani, kis bűvészkedéssel sikerült is. Biztosan lehetne jobb is, de azt hiszem a feladat ezzel majdnem meg lett oldva.

A majdnem a javítási útmutatóra vonatkozik. Ez szövegszerkesztőben szokásos a hasonló munkáknál – ez azonban szerintem koncepcionális hiba ott is, itt is: a javítási útmutató egyetlen nagy táblázat, ezt meg táblázatkezelővel kell (szerintem) kezelni, csavart sem szokás hidegvágóval oldani. (Olykor igen…) Meg is lett, alakra OK…

(Utóbb belegondolva két dolog benne maradt, illetve két ponton igazgatnék még rajta. Egyfelől – ha publikus lesz, ezmiatt majd fújnak gondolom akik megismerik – semmi magyar vonatkozású dolgot nem tettem a feladatokba, pedig van, lett volna. A feladat lényegét persze ez nem érinti… A másik már inkább… Nem szeretem amikor a WHERE záradékban történik a táblakapcsolatok kezelése [szerintem ez is olyan koncepcionális tévedés mint táblázatot szövegszerkesztőben kezelni, de persze itt a középiskolai tanulmányokra fordított szűkös időkeret magyarázza, megérthetővé és elfogadhatóvá teszi a dolgot], szóval a mintamegoldások mindenütt INNER JOIN-nal készültek, ez is biztos zavarja majd a középiskolai tanárokat, remélem azért ez nem annyira. Diák így biztos nem fogja megoldani… Hja, és van egy harmadik is, ezzel már többször találkoztam: ha lekérdezésből kell jelentést csinálnia, a Microsoft Office Access összeomlik. Nem tököl: a 2003-as, a 2007-es pontosan ugyanúgy mint a 2013-as… Legalább következetes… Ezt mondjuk egy INTO-vel kiegészített SELECT segítségével készített tábla mint forrás kiküszöböli de csak annak, aki számít rá...)

A javítási útmutatóval meg a feladat alaki módosítgatásával a dolog készen volt. Fel már otthonról töltöttem, a megadott lap ahova ezt kell, szép, áttekinthető, facebook-kal bejelentkezni akkor sem kunszt ha mint én, kétévente teszi az ember, abban azonban messze nem voltam biztos, pontosan hova is tegyem, hogy ne kapjon idő előtt publicitást.

Kérdésre erre is akadt válasz. Sajnos a használt ODT és ODS forma a másik oldalon gondot okozott, hiába tettem előbbit át DOCX alakra (persze LibreOffice-szal), a javítási útmutatót DOCX-szé alakítva az ODS tartalmának egyszerű átmásolásával meg képként tette be a program :( A második fordulóra csinált feladatnál ezen majd finomítanom kell, remélem (azon leszek), hogy ne Microsoft Office-szal keljen csinálni hanem hogy az átalakítást alaposabban tudjam ellenőrizni…

Az első szakasz készen van, a másodikra sincs már sok idő, neki kell álljak adatokat keresgélni…

Szigorlat

(#2597) 2014. június 11., szerda

Hetedikén volt a főiskolai képzés másodévén a szigorlat. Nem bajai a képzés, mert a bajai főiskola szabadulni akar ettől: nem vettek már fel elsőéveseket ebben a tanévben, a másodéveseket pedig átadták a Pécsi Tudományegyetemnek. (Csak a harmadévesek képzése és államvizsgája maradt Baján) Megvolt tehát a szigorlat. A helyszín most már nem a Budavári Iskola volt, mint eddig évről évre mindig, hanem a Fáy. Olyan kevés a hallgató, hogy a Várban a bérleti díjra nem futja, ezért lett más a helyszín. Feltehetően, pontosabban: sajnos valószínűsíthetően most volt ilyen szigorlat utoljára: mivel elsőévesek nincsenek, egy év múlva ilyenkor másodévesek sem lesznek, szigorlat sem lesz. Kár, de hát ezen elmerengtem már korábban is, most nem ezt akarom ismételgetni, hanem a szigorlatról írni...

A bajai főiskola rendelte úgy, hogy a szigorlat előtt egy beugrót kell tartani, gyakorlatot, Word Office alkalmazásokkal Word, Excel, Acces és PowerPoint feladatok megoldásával abszolválják ezt a diákok. Soha sem tudtam meg, eredetileg ennek a kivitelezését a Főiskola miként gondolta ahogyan azt sem, miért kell egy elméleti vizsga előtt ilyen gyakorlatot tartani, miért kell egy felsőfokú képzésben alapvetően középfokon számonkért dolgot beilleszteni, ha csak nem azért, mivel a képzésben résztvevők eredetileg, középiskolás korukban informatikát nem tanultak vagy nem tanulhattak. (Persze, ahogyan módszeresen kerül a középiskolai informatika oktatás elsorvasztásra, a helyzet pár év múlva megint ilyen lesz). Mi úgy abszolváltuk, hogy a beugróra készítettem a vizsgázók létszámánál valamivel több feladatot, az érettségi feladatok után vagy azokat kicsit átalakítva: ahol kellett lerövidítve, ilyen például a szövegszerkesztés, ahol meg szükséges volt, kibővítve, ilyen volt az adatbázis-kezelés.

A feltehetően utolsó szigorlat így zajlott: szombaton nyolc körül értem be a suliba. Szerencsére vészesen kapkodni nem kellett. Előtte való nap, pénteken délután kikerestem a feladatokat, a hozzájuk való forrás állományokat a vizsgákra használt megosztott, a vizsgázók számára csak olvasásra elérhetővé tett mappába másoltam. A feladatlapokat lenyomtattam, beborítékoltam. Ellenőriztem, hogy az elkészített feladat szövegébe a megfelelő azonosító került-e beírásra, aztán hogy az egyik, találomra kiválasztott azonosítóval bejelentkezve tényleg csak olvasható-e a nyers állományok mappája és írható-e a saját mappa. Ezzel a beugró előkészítve, még megcsináltam a húzótételeket is.

Szombat reggelre nem maradt már tennivaló más, mint kiszellőztetni a termet. Aztán kilencre összegyűlt mindenki, azt hiszem mind a kilenc hallgató még soha sem volt így egyben – én legalább is nem emlékszem rá.. A hallgatók feladatot húztak, nem mindenki volt elégedett azzal, amit a véletlen neki juttatott. Érdekes, egy olyan kollegina adott ennek leginkább hangot aki táblázatkezelést (azaz nem adatbázis-kezelést) húzott. Mivel az értékelésre nagyon kevés idő marad – a beugrót azonnal követi a szóbeli – ezért nagyon figyeltem, körbejárva szemmel tartottam azt, ki miként halad a feladatával. Mit mondjak – ilyenkor kell rádöbbennem, hogy bizony van alapja annak, hogy felsőoktatásban ilyen, középiskolában elsajátítandó dolgot kell számonkérni. (A SzÁMALK képzéseiben, OK az nem felsőoktatás, úgy emlékszem korábban volt ilyen tantárgy, mindig másként hívták, volt hogy ECDL kompetenciák, volt hogy Office alkalmazások, de a lényege az volt hogy ilyemsit lehetett tanítani és kellett számonkérni. Azt hiszem semmi sem mutatja jobban annak a döntésnek az idiotizmusát, nem tudok visszafogottabban fogalmazni, amelyik elsorvasztja a középiskolai informatika oktatást, mivel annak ezt, ilyesmit kellene készség szintig elsajátíttatnia...) Nehezen ment a hallgatóknak nagyon... Az eredmény? Hát erről csak annyit hogy dolgozott mindenki, és hogy nem akartam volna senkit sem emiatt elvágni a vizsgázás lehetőségétől, azt hiszem ez jelzi mekkora a távolság aközött ami született, és aközött, amit szerintem egy informatikustól el kellene várni.

Azt hittem a nehezén túl vagyunk, pedig nem. Következett a szóbeli. Pont egy tucat tétel van ezeket nem én szerkesztettem és sajnos a képzés ideje alatt átszerkesztetni sem volt módom. Pedig nagyon kellett volna! Addig rendben, hogy a tételek között a könyvtárgépesítés is szerepel, ez OK. Az is rendben van, hogy elég nagy súllyal szerepel az adatbázis kezelés, ez a képzést tekintve fontos. Az már megkérdőjelezhető, miért kell egy gyártó egy termékét (Microsoft Access) tételesen néven nevezve szerepeltetni az egyik tételben, ami csakis erről szól! Az is rendben, hogy jelölőnyelvvel kapcsolatos tétel is van (HTML), bár az már annyira nem, hogy egyetlen tanított informatika tárgyban sem szerepel tematika szinten ez (egy felvetett kérdésemre azt a választ kaptam, hogy oldjuk meg egyik tárgyban – ami OK, de akkor miért nem lehet a tematikába is belevenni?) Az is szép dolog, hogy szerepel tételben a programozás, bár ennek még a bemutatására sem elegendő a képzés ideje nem hogy valami fogások megtanítására. Nagyon hiányoltam mind a képzésből, mind a tételek közül az XML-t, pedig ennek kapcsán elméletben is sok szépet meg lehetett volna tanítani és ami szerintem alig túlbecsülhetően fontos, ehhez nagyon is lehetett volna kapcsolni gyakorlatot, magát az XML-t és/vagy egy XML interpretációt, mondjuk az SVG-t (az elég látványos ahhoz, hogy akinek tanítják, szeresse csinálni.) Szerepel durva hiba is a tételekben, a WEB lap készítés kapcsán a Dreamwaver, hát ezt finoman szólva ignoreáltuk, mi a csudának egy, ráadásul fizetős alkalmazás fogásait számonkérni (amikor persze tanítani nem tudjuk?) Szóval a tételek olyanok, amilyenek, eleget beszéltünk róla a foglalkozásokon, a legutolsón konkrétan végigmentünk mindegyiken, végigvettem melyik mit tartalmazzon kifejtés szinten.

Azt hiszem, soha még ilyen rossz hatásfokkal nem dolgoztam...

Alapvetően nem fecsegtem túl sokat, de ezt meg is mondtam a felkészítés során, a vizsga nem tanítás, itt a vizsgázó beszél, a vizsgáztató meg értékel, csendben, belebeszélés és főleg: kiigazítás nélkül. (Nemsoká' érettségi, végigszenvedhetem majd, hogy a kollégák, a legpozitívabb pedagógiai indíttatásból, nem tudván elviselni, hogy rossz dolog hangozzon el vagy a jó nem, ha a felelő nem mondja, hát mondják ők a jó feleletet, pedig vizsgán ezt nagyon nem kéne...) Szóval én csak hallgattam, ha a felelő a végére ért, akkor kérdeztem párat...

Az első felelő egy ezen a szinten nem könnyű tételt kapott, hálózati elemek. Dícséretére legyen mondva, szépen megtanulta, bár voltak benne hibák (ami nem katasztrófa), és kérdésekre nem tudott mindig válaszolni (ami viszont kár). Egészében derekas teljesítmény volt. A második felelő egy nagyon elméleti tételt fejtett ki, az információról beszélt, bár inkább felolvasta amit a felkészülés alatt leírt – ezzel sincs semmi baj. Azzal már inkább, hogy emlegette az adatvédelmet, és azt írta körül, hogy ez védelem – az adatnak :( Pedig erről beszéltünk...! A harmadik felelő azt az ominózus Access-es tételt fejtette ki amit emlegettem fentebb. Végül is szépen feldolgozta, bár azt nem értettem (szerintem ő sem), miért negyedik generációs fejlesztőnyelv ez, de hát végül is nem feszegettük, a felelet szintén derekas teljesítmény volt. A következő felelő egy fiatal kollegina, a WEB hely tervezéssel, CSS-sel PHP-val foglalkozó tételt fejtett ki. Na ez az amihez em votl tantárgy, feldolgoztuk a lehetőségekhez képest de hát kevés volt az. A felelet ott volt rendesen, bár kicsit kapkodós volt, kicsit kevesebb szóval több infó talán jobb lett volna, de végül is a tételt kifejtette, ebben is ott volt a felkészülés, a munka... A következő felelő a TCP/IP és ehhez kapcsolódó témaköröket kellett elmondja. Kellett volna... A kolleginát foglalkozáson nem sokat láttam, ami persze még nem ok arra, hogy ennyire semmit se tudjon a tételről. Pedig ez megtanulható, erről volt elég idő beszélni – beszéltünk is – ez informatikusnak akkor is fontos, ha humán informatikus. Ez volt aznap az első eset amikor komolyan gondoltam arra, az eddigi szigorlatok történetében először ennyi, elégtelen, jöjjön még egyszer! A következő felelő talán a legjobb tételt húzta, adatbázis modellek.... Ezt is kidolgoztuk, volt hozzá elméleti foglalkozás, gyakorlat is (ha csak Access-szel is). Ha az előbbi felelet mellbevágóan kevés volt, ez még annál is kevesebb, ez volt az amikor maga a felelő ismerte el, hogy ebből bizony semmit sem tud. Ha eddig mérges voltam, ez volt a tanácstalanság pillanata. Kivágjam? Vagy húz még egyet? Az utóbbi, bármennyire is más a véleményem, azt gondolom mindenkinek jár még lehetőség, lehet, hogy peches és csak pont ezt az egyet nem tudja... A másodjára húzott tétel pedig legalább olyan jó tétel volt, kézzelfogható, olyan, amit csináltunk a gyakorlatban is – igaz, sajnos régen. A HTML nyelvről kellett beszélni. Kellett volna... Erről sem mondott a kollegina sajnos sokat... És akkor igen finoman fogalmaztam! Ahogy előző, úgy ennek a felelőnek a kérdését is félretettem... A következő felelő – megfelelő felelőszám után egy-egy tételt visszatettem – ismét az információról beszélt, ez rendben is volt, korrektül elmondta amit kell, bár a lottószámok információtartalmára vonatkozó kérdésnél nem votl elég ravasz a képlet értelmezésével kapcsolatban, sebaj... A következő tétel valóban nem könnyű – bár az adatbázisos feladatok során ezt erőltettem, az SQL-ről kellett: inkább azt mondom: lehetett volna beszélnie, nekem ez nagyon tetsző tétel. Neki nem, sajnos... Ez is gyenge – ha nem igyekeznék kerülni, hogy sértő legyen, azt mondhatnám: pocsék! - felelet volt... A következő felelő a másik Access-es tételt fejtette ki. Az indítás ijesztő volt, az Access-t táblázatkezelőnek nevezte, de ezt tekinthetjük véletlen bakinak, a többi amit elmondott rendesen ott volt.

Ennyi volt – kis csapat, ám nekem mellbevágóan negatív élmény volt, hogy kilenc főből három, a csapat harmada olyan feleletet adott, hogy... Na mindegy, maradjunk abba hogy a minimumot el nem érő szinten abszolválták. Mivel azonban a másik két tárgyból elfogadható volt a feleletük, végül is a szigorlatuk elégségessel megvan (egy különmegállapodással kettejük kapcsán), viszont semmi sem haszon nélkül való. Bár ez a haszon most semmire se jó, hiszen jövőre egészen biztosan nem lesz ilyen vizsga, azután meg a csuda tudja. A tételeket mindenképpen frissíteni kellene. Mindenképpen összhangba hoznia tárgyakkal, azzal amiről el is hangzik valami a foglalkozások során. Azt pedig valahogyan tudatosítani a hallgatókban, hogy felkészületlenül menni vizsgázni sem nem bűn, sem nem udvariatlanság, csak hát akkor megeshet, hogy kivágják az embert...

Vasárnap a szombatról...

(#2565) 2014. április 27., vasárnap

Vasárnap reggel van, nem korán.

Megvolt a szombat, ebben a tanévben – de lehetséges, hogy egy jó időre – az utolsó munkás szombat... Tanítottam egész nap. Most sokáig nem lesz ilyen, azt sem tudom biztosan, lesz-e még... (Lesz majd egy szigorlatozós szombat meg egy államvizsgáztatós szombat, de tanítós ebben a tanévben már biztosan nem.)

Este nagyon ki voltam fulladva: nem hittem, hogy egy egész napos tanítás ennyire kiveszi az erőmet. Igaz, a délelőtti azért nem volt könnyű mert nemszeretem tárgy volt amiről beszélni kellett -- nem szeretem, mert én nem értek hozzá, a hallgatók, egyesek bizonnyal viszont nálamnál is jobban, az meg elég blama... Könyvtárgépesítés a tantárgy neve és a tartalma pedig az integrált könyvtári rendszerek: lehet, hogy csak az én mániám a gyakorlat, de ezt a tárgyat is úgy tudnám elképzelni, hogy gépteremben történik a foglalkozás, és egy-egy minta rendszeren ki is lehetne az egyes rendszereket próbálni. Ez most ezzel szemben színtiszta elmélet... Ez volt a délelőtti foglalkozás, igaz nem az egész: az utolsó órára levittem a hallgatókat a gépterembe, és a Word egyes, szerintem érdekesebb és megint csak: szerintem majd a szakdolgozat készítése során számukra hasznos szolgáltatását mutattam meg és be nekik. Jó csapat, érdeklődőek voltak, kérdeztek...

A délutáni foglalkozás a harmadévesekkel való ezen tanévbeli egyetlen foglalkozásom volt, ez olyasmiről szólt, mint ami a SzÁMALK egyik órasorozata volt, az ahol egy foglalkozáson négy- de inkább ötféle korábbi órasorozat ismeretanyagát kellett velük gyakoroltatni. A feladatot húsvéthétfőn csináltam, a nagyszombati SzÁMALK-os foglalkozáson jelen nem levőknek házi feladatul, na ez most pont jól jött. A tantárgy neve valami olyasmi, hogy WEB lap készítés. Az első egy órában azt hiszem újat nem mondtam nekik de aztán igen. A HTML alapszekezet nem volt ismeretlen számukra, a CSS nyomokban már igen. A végén szépen belehúztunk, akkor már PHP is előkerült, ez mindhármuknak – ilyen kevesen voltak – újdonság volt. Sok volt mindez, de azt hiszem élvezték, bármi furán is hangzik (mármint az, hogyan lehet mondjuk a programozást élvezni :)), ez szabadon választott foglalkozás volt, a kredit (pontok) miatt vették fel. Nemsoká' államvizsgáznak és ehhez 180 ilyen kreditet kellett megszerezniük a három év alatt, lehetséges, hogy a három jelenlevőnek csak ezzel volt meg? Nincs ezzel baj, ott voltak és érdeklődőek voltak, én meg kifulladtam, hogy még... Fél ötig kellett volna tartani de a szívem szakadt volna meg, ha működő PHP kódot nem tudunk csinálni (az SQL alkalmazása így is kimaradt), szóval ráhúztunk, de nem türelmetlenkedtek a hallgatók.

Mire szedelőzködtünk és mentünk, már kiürült a suli. Napközben ugyanis nagyon nem volt csendes: valami rendezvény volt, sokan voltak jelen, megtelt a díszterem aztán délután szekciókban ültek össze, ehhez is kellett féltucat tanterem. Amikor szüneteket tartottak, igen csak hangosak voltak, de estére, amikor mentünk, már csak mi voltunk, én mentem utolsónak el az iskolából (ahogyan reggel meg én voltam az első, a nagykapu még nyitva sem volt).

Szóval éppen elértem az öt ötvenötös buszt. Kicsit kellett csak várni, na annak soárn meg élvezhettem milyen a nemtudommi-akcentus németből, vagy holland vag német volt az a négy velemegykorú valaki, három nő és egy férfi akik három egészen kis testű kutyával mókáztak a megállóba, és akik szintén az ürömi buszra szálltak (a kiskutyákkal, természetesen). A CBA-nál szálltam le, mert nem mertem a Halleron vásárolni (akkor elkésem a buszt), a CBA-nál leszálltam, vettem csilisbabhoz valókat, aztán felballagtam Ady utcába.

A szombati nap szemerkélő esővel, egészen masszívan beborult éggel nyitott, de olyan dél tájt, kora délután elállt az eső, kiderült az ég és a nap is kisütött (hideg egész nap nem volt). A Kálvária dombnál valami móka volt, rendezvény, vagy egyszerűen csak meccs a focipályán, sok kocsi állt ott meg hangosak is voltak. Ahogy kiértem, beraktam a mosógépet mosni, aztán este csináltam egy nagyon nagy adag csilisbabot, a felét megettem, leküldtem még utána lekváros kenyeret is hogy a csilis bab komolyan vegye, nem akárki ette meg :) utána meg roppant erőfeszítés kellet ahhoz, hogy a mosógépet kipakoljam, hogy kiteregessek. Nem mertem az udvarra, pedig szeretem ha ott szárad – egészen más az illata –, nem mertem az udvarra mert féltem, úgy járok mint húsvéthétfőn és -kedden, amikor is (kedden) a reggeli eső eláztatta a száradó ruhát. Szóval este kaja után kellett lelkierő hogy a teregetést ne hagyjam másnapra, hogy még aznap megcsináljam. De megvolt, a cucc (már vasárnap, a ragyogó napsütésben és az enyhe szélben) kiszáradt, lehet majd vasalni... (Vasárnap délután le is vasaltam.) Szóval ennyi volt... Most azon gondolkodom, kicsit melózzak-e vagy reggelizzek, meg azon mit csináljak meg elsőre... :):)

Szóval itt csend van és nyugi: vasárnap reggel...

FKIAV

(#2563) 2014. április 25., péntek

Na végre... :( Késve (bár de törve nem :)), szóval megkésve mert rosszul emlékeztem egy dátumra, de kijavítottam a FKIAV feladatokat, pontosabban az I. és a II. kategória szövegszerkesztési, és a II. kategória adatbázis-kezelési feladatait. Jó ötletnek tűnt több hónapja, hogy vállaljak adatbázis feladat készítését, a SzÁMALK-osaimnak is tanítottam ilyet. Aztán felvetődött, csinálnék-e szövegszerkesztési feladatot is, én meg felelőtlenül igent mondtam rá. Persze, a feladat elkészítése is rohamtempóban történt (ami a feladaton ugyan nem, de a javítási útmutatón meglátszik, még szerencse, hogy csak én javítok ez alapján, nem többen), de akkor legalább nem késtem el a határidőt.

Most igen...

A levélben amiben szó esett erről (is), szerepelt több dátum is, én erre a maira emlékeztem, hát nem... Mindegy, sajnálkoztam, mást tenni.

A javítás szolgál tanulságokkal. Az első és talán legfontosabb hogy igazán „áramvonalas” feladat csak úgy készülhet ahogyan az érettségi feladatok is, idő kell neki és az is jó, ha többen kell átnézik. Ez persze nem egyszerű, egy ilyen versenynél ahol már finanszírozás sincs, azt hiszem ez megoldhatatlan. A másik az, hogy idő kell rá, nem szabad az utolsó pillanatban kapkodva nekikezdeni – bár a határidő igen jó múzsa...

A szövegszerkesztés feladattal kapcsolatos első tapasztalat az, hogy könyvjelzőt és linket használni még a versenyzők sem nagyon tudnak. (És én még mezőutasításokkal szerettem volna feldobni, érdekesebbé tenni a feladatot...) Általában feltehetően a tanítás során a nagy dokumentumok kezelésére vagy idő vagy figyelem vagy egyik sem jut... Persze a szövegszerkesztő az nem kiadványszerkesztő... Vagy csak nagyon közel áll hozzá... Tanulság az is, hogy gond a verziók közötti eltérés, pedig itt csak Word volt, de a 2003 (amit én használok) és a 2007 (amit a versenyzők) azért eltér valamelyest... Persze én vagyok elmaradva...

Az adatbáziskezeléssel kapcsolatosan még érdekesebbek a tapasztalatok. Ez csak a II. kategóriában volt. Van annak értelme, hogy az I. kategóriában (9. és 10. évfolyam) ilyen nincs, bár az is fontos kérdés (lehetne), hogy az alkalmazói versenyen kell-e adatbázis-kezelés... Akár kell akár nem, itt volt. Érdekes, hogy aki összecsapta a Word-öt, az az Access-el többet foglalkozott, nem tudom ez tendencia-e vagy véletlen. Az UTF-8 kódolás szinte senkinek nem okozott gondot, a megfelelő mezőnévre nem figyelt mindenki. Általános viszont (egyetlen kivétel sem volt!), hogy csakis QBE rácson dolgoztak a versenyzők (ez az SQL forrás szószátyárságából jól látszik!) Senki sem használt SQL-t! OK, hogy középiskolában ilyen okosságot nem szabad – na jó ez gonoszkodás: a szűk keret miatt nem lehet – tanítani, de a versenyfelkészítés során miért nem ezt szoktatják a versenyezni kész tanulókkal? Az a grafikus istenátka semmi értelmesre nem jó, elrejti a lányeget, hosszabb távon haszontalan ismeretet ad, az SQL meg használható lenne később is... Persze megint ott az ellenvetés (megalapozottan!), hogy alkalmazói szinten az SQL ismeretet számonkérni – hangsúlyozom, itt senki sem kérte, QBE rácson szépen megoldható volt a feladat) –, kicsit olyan, mint a WEB lap készítés során nem csak HTML de CSS ismereteket is kérni. A dolog másik oldala pedig az, hogy kell-e, érdemes-e elavult technológiát kérni, vagy (a WEB szerkesztésnél maradva) olyasmit, amit valódi WEB lap készítéséhez nem nagyon használnak...? (WEB-es feladataim nem voltak.)

Esettanulmány

(#2549) 2014. március 26., szerda

Tegnap végre megkaptam a kolléga levelét, választ a szombaton írt kérdésemre. Ő tanítja azon hallgatók másik felét, akik az „Esettanulmány WEB oldal fejlesztésére” c, órasorozatot kapják. Ő állítja össze a vizsgafeladatokat is. Ilyen tárgy, mint megtudtam most van először és mert a kifutó OKJ-s képzésben szerepel, egyben utoljára is, ez a magyarázat arra hogy a tematika nem olyan fix, kidolgozott, mint eddig minden más tárgyból, amit tanítani szerencsém lehetett. A kolléga nem túlozta el a leírást, persze a lényeg benne van. Szerencsére ez már összhangban van azzal, amit az igazgatóhelyettes is írt, tehát ha erre tréningezem a hallgatókat, remélhetőleg jó eredményt érnek el a vizsgán, és csak ez számít. Mondjuk ha korábban megvan ennyi, ha megvan ez korábban, mindjárt így kezdhettük volna, mindegy: olyan sok idő talán nem veszett kárba... Azt továbbra sem tudom, helyben miként fogunk egyszerre WEB szervert használni, PHP értelmező számára kódot írni ami egy MySQL szerverből kér le adatokat, de talán nem is kell: egy korábbi kérdésemre kapott válaszban az is szerepelt, hogy elég esetleges az, a gépeken mennyire maradnak meg a beállítások. Az volt erre a javaslat, hogy külső ingyenes tárhelyszolgáltatóknál abszolváljuk a feladatot. OK, ez működhet – csak azt nem értem meg, miért nem üzemeltet ilyen helyet maga az iskola, ami kifelé nem, csak a hallgatók számára, csak ilyen feladatok számára lenne elérhető... Mindegy – külsős vagyok, csak arra szól a mandátumom, hogy a tananyagot feldolgozzam velük hogy a sikeres vizsgára felkészítsem őket.

SzÁMALK, SQL

(#2382) 2013. június 5., szerda

62069

A SzÁMALK iskolaépülete, előtérben a Gábor Dénes Főiskola, mögötte van a SzÁMALK Szakközlpiskola... Szombaton itt, az előtérbeli épületben volt mind a kilenc órám (érdekes, a szakközépiskola gépei erősebbek, jobbak)

62070

Az informatikai rendszergazda esti B csoport (jelen levő tagjai) dolgozatot írnak. A tantárgy sorozat, lehet nekik a fél- és a tanév utolsó számonkérése...

Az elmúlt szombaton megvolt a tanév utolsó előtti hosszú szombatja. Ahhoz képest, hogy már júnus van, ez nem korai – ebben a tanévben szerencsére úgy adódott, hogy sok órám volt a SzÁMALK-ban, és ezek egy része a tanév végére esett, esik. Két csoporttal van SQL foglalkozás-sorozat, tíz alkalom alkalmanként három-három tanítási óra, ez tekintélyes mennyiség. (Vele párhuzamosan van PHP, MySQL című tárgy a hallgatóknak, de ez valamiért rövidebb mint az SQL így hamarabb befejeződött, pedig azt hittem, hogy az SQL-ben tanult trükköket majd ott kell használják...)

Az A csoporttal csütörtökön is volt foglalkozás, de nem volt számonkérés, mert egyrészt így is van nálam kijavítatlan feladatuk másrészt csütörtöktől szombatig nem fogom tudni ezt kijavítani – de az is számított hogy munkanap délután a csoport fele jelent meg. (Azt nem tudom, a csoport fele ért rá mondjuk a munka mellett, vagy úgy voltak hogy az iskola úgyis tolerálja... Végül is mindegy, az én dolgom nem az okok keresése, csak a tények regisztrálása.)

A tíz alkalom lehetővé tesz egyfajta hegymenetet, azaz az egyszerűbb felől a nehezebb felé haladni. Azt hiszem a feldolgozott kettő, illetve a B csoporttal kettő és fél feladat ilyen sort alkothatott. Az egyik egy könyvtáras feladat, ezt érettségi feladatból faragtam: az ottani adatokat kicsit kiegészítve hogy nem teljes kapcsolatok is legyenek, a lekérdezéseket is kicsit kibővítve, segéd- és allekérdezéseket is igénylő feladattal felturbózva valamint egyéb, a Microsoft Access korlátai közzé még beférő SQL szerkezetekkel is kiegészítve egészen pofás feladat lett...

A másik feladat saját tenyésztés :) ami lehet pozitív, lehet negatív jelző... A B-sekkel mindig kicsit gyorsabban lehet haladni, velük egy harmadik feladat elkezdése is belefért, ez rádióadók adatait dolgozza fel, ezt is érettségi feladatból csináltam, a fentebbi kiegészítésekkel és átalakításokkal. Kilenc óra volt, hát az nem kevés. Az első három azzal a csoporttal, az A-sokkal akikkel csütörtökön is. Csütörtökön a könyvtáros feladatot csináltuk meg, ez majdnem kitöltötte a három tantermi órát, egy összetett részfeladat maradt szombatra ami teljesen rendben is van: Szombaton ezzel kezdtünk, mivel soha nem tudnak a hallgatók pontosan fél kilencre itt lenni ami miatt ha a számonkéréssel kezdünk, mivel hoyg kell erre az idő annak is aki késve jön, borzasztóan kitolódik az idő. (Arra szoktak hivatkozni, hogy dolgoznak mellette, mondani sem akarom mert restellem, de hát én is! És: feltehetően a főmunkahelyükről sem késhetnek el – végül is mindegy, a késést nem kezeli az Iskola adminisztrációja.) Megvolt ez a puffer-feladat, aztán feldolgoztuk a statisztikai feladatot. Mivel a hallgatók dropbox-on keresztül csereberélnek – és elektronikus számonkérés során nem tudok egyszerű módot ennek kivédésére – csináltam egyedi feladatsorokat! Piszok sok, aránytalanul sok munka, de talán egy hajszállal közelebb viszi a hallgatót ahhoz hogy maga kísérelje megoldani a feladatot és ne a másik által dropbox-ra feltöltött megoldást szedje le, alakítsa át pár karakter megváltoztatásával és adja be sajátjaként. A feladat eredetije egy-egy lekérdezésből ha lehet, hármat-négyet is tartalmaz, majdnem de nem teljesen egyformákat, ha ilyen részfeladatcsoportokból hármat néyget lehet csinálni – nem mindegyik feladatban lehet csak azokban amik ehhez elég összetettek – akkor lehet kiválogatni személyenként más-más kombinációkat. Így persze nem teljesen egyediek a feladatok, annyi azonban elérhető, hogy a 15..18 fős csoportban kettő-három teljesen egyforma feladatsor legyen, ráadásul nem tudja egyik, milyen van a másiknak. Végül is lehet, sok hűhó semmiért – volt a most kijavított egyok dolgozatban olyan furcsaság, hogy más volt az accdb-ben és más a levélbe illesztett SQL parancsokban... :(

A dolgozatot mindig megcsináljuk utána, ilyen esetben egy-egy tipikus lekérdezés megoldásával. Az A-soknál nem volt idő a nehezebb, érdekesebb, a feladatsorban eredetileg szereplő de dolgozatban fel nem dolgozott lekérdezésekre a B-seknél igen. Aztán elkezdtük a B-seknél a rádiós feladatot, az A-soknál ez a következő találkozásra maradt.

Osztályozóvizsga

(#2349) 2013. március 26. kedd

Tegnap, hétfőn megvolt az osztályozó vizsga első része az osztályomnak. Komolyan vettük: a saját azonosítóikat letiltattam a rendszergazdával, készíttettem vizsgaazonosítókat amikkel feljelentkezve csak a forrásokat és a saját mappájukat, a mentés helyét látták semmi mást. A feladat szerintem középnehéz volt, mint egy érettségi feladat – nem az, csináltam egyet diáktanítók címmel, az ötlet egy adatbázisokkal foglalkozó lapról származik ahol korrepetálási céllal lehet jelentkezni akár tanulni akár tanítani akar valaki. A feladat szerintem középnehéz, szerintük viszont nagyon nehéz... Tizennégyen jelentkeztek, egy beteg volt, három meg el sem mert jönni. Az adatbázist mindegyikük meg tudta csinálni a megjelent tíz főből, a négy táblát egy kivételével jól importálták – az az egy sem vétett nagy hibát, „csak” felesleges mezőt vett fel – a kulcsmezőt is jól beállították, de a mezőtípussal volt három-négy vizsgázónak gondja. Az első lekérdezés egyszerű megszámlálás, ez sem ment mindenkinek, a második egy csoportosítva megszámlálás, alig akadt hibátlan megoldás, a harmadik és negyedik lekérdezés pedig már három táblát kívánt volna, egy diáknak sikerült – na ő meg a True értéket – idézőjelek közzé tette :( Egészében ez volt várható a csoporttól, az érettségi adatbázis-kezelő feladatot meg fogják oldani valamennyien valamennyire, de sajna 100%-osan egyikük sem. Meglátjuk – fog az idő, már nem vagyon fog erre alkalom jutni a gyakorlásra, egyénileg meg egészen egyszerűen nem akarnak készülni...

Rendelés

(#2331) 2013. február 15., péntek

Az adatbázisos SzÁMALK-os tárgyaimhoz sok-sok feladat kéne, most jutott eszembe egy nagyon alkalmas: betegek, orvosok és kezelések adatbázisa! Hogy eddig ez nem jutott eszemne – és hogy eddig iylet miért nem láttam? A teljes igazság az hogy egy SQL help-ben láttam azt hiszem a SELECT magyarázatára használt parancsbéli mezőnevek utaltak ilyen táblára, igaz: angol mezőnevek, tehát a lap alkotója is vette valahonnan. Egészében jó lesz ez: az adatbázis alajai tágyban meg is tervezzük majd, a normál formára hozást lehet esetleg gyakorolni vele – fogalmam sincs hogyan de kigondolom – az SQL-es tárgyban pedig legalább három, de ha a korházi osztály és a város külön tábla akkro öt táblás feladat lehet, ha meg orvostalan osztályokkal, beteg- és orvostalan városnevekkel is felturbózom, akkor még az INNER JOIN, a LEFT és a RIGHT meg az OUTER JOIN lelkivilágában is elmélyedhetünk! :)

Péntek, iskola

(#2325) 2013. január 27. vasárnap

A péntek nem volt egyszerű – bár rosszabb is volt már. Petra nem volt, kettő óra az ő pénteki óráiból rám maradt. Az első a 09.E osztály egyik felének. Velük volt foglalkozásom csütörtökön is (és lesz hétfőn is). Mókás, jókedvű csapat, értelmesek is és Petra jól megtanította őket arra, ami most a tanagyag. Alapvetően nincs velük baj, bár kell a keménység, a határozottság, kell hogy érezzék, akár ha helyettesítés is van, azért az nem 45 perc jópofizás hanem pont olyan munka mint ha Petrával lenne óra (remélem nem rosszabb) Folytattuk amit korábban megkezdtünk. Persze lehetne továbbmenni de azt most nem akartam velük. Egy eléggé összetett feladatot, a malomról szóló prezentációt csináltuk meg. Ez nem ment egy óra alatt: csütörtökön kezdtük, aztán pénteken a nyelvlaborban folytattuk.

Nagyon hiányzott csütörtökön is a kettesben a projektor – a csuda tudja hova lett, erősködtem korábban hogy legyen ott, de se Petra nem használja se Gyuszi, amit nagyon nem értek Miért kell mesélni arról, hogy mit hol hogyan csináljon a gyerek a képernyőn, ahogyan Petra teszi és miért kell a tanári gép köré gyűjteni a gyereket ha meg akarja mutatni mi a teendő, ahogyan Gyuszi teszi. Na mindegy: ez van. Persze hogy ha az ott tanítók nem használják, és ha pusztulunk lefelé hála a körülményeknek és a folyamatos forráskivonásnak, hála annak hogy nem csak a pénz kevesebb de ráteszi a kezét ez meg az – a korábbi fenntartó például leemelt a nekünk szánt szakképzési támogatásból a hatalmas nagy semmiért! – meg hála annak hogy a fene nagy sikertörténet kapcsán a mostani fenntartó valahol a holdban vagy egy másik galaxisban van és semmihez sem lehet egyszerűen sem engedélyt de meg sem pénz kapni, (ami régebben a GSz volt, ott most telefonon senki sem elérhető, már, még ma meg az isten tudja milyen okokkal éppen nincs bent), szóval sikertörténet a javából hála a sok körülménynek csak éppen eszköz egyre kevesebb. Ami van romlik, ami romlik annak a javíttatására meg egészen egyszerűen nincs pénz. Ez az igazi sikertörténet! Például ugrott az a projektor, mert a műszaki vonal érdekérvényesítése erősebb, egy ott megpurcant projektor helyett persze hogy ezt vitték el. Ha nem használják a kollégák, itt akkor persze jól tették, hogy elvitték oda (nem tudom hova) – csak persze nekem meg nagyon hiányzott csütörtökön.

Meg lehet az órát így is tartani, de nagyon kell tudni mit csinál a gyerek, nagyon kell ismerni a feladatot is, meg a programot is amivel elkészítik. Sokszor jut eszembe, amikor ha kérdez a gyerek és nekem fejből, emlékezve a program megfelelő ablakára kell mondanom, hogy hol mit csináljon, hogy ami ez kicsiben, az lehet nagyban – a vakon sakkozás! Pénteken a nyelvi laborban esély sincs kivetítőre mert ott régen valami analóg rendszerrel tanították a nyelvtanár kollégák és kolléganők a diákokat, mostanra azt hiszem „csak” neteznek nyelvoktatási céllal... A 09.E-sekkel elvoltunk, a feladattal végeztünk is. Feszes óra volt, senki sem maradt le és nem volt olyan, akinél nem készült el: ritka az ilyen sajnos. Pedig mindegyiknek ilyennek kellene lennie.

Előtte is, ezután is is a szakrajzra készültem. Kora reggel amint megjöttek, beszedtem a srácaimtól a feladatot, a házi feladatot. Hát mit mondjak... Nem egy nyelvet beszélünk? Hiába mondom nekik, nem dolgoznak szépen, áttekinthetően, tisztábban kellene. Volt aki éppen hogy nem összegyűrve, de kétrét hajtva és koszosan adta be a rajzlapot, a másik valami cikkcakkos tépett szélű lapon adta be, a harmadik valami újrahasznosított barna csomagolópapíron. Házi feladatot! Szakrajzból! Volt aki, egy kilencedikesben jó tanuló, ott akarta megcsinálni, egy üres rajzlapot hozott – beszedtem, nevét ráírva megkapta érte az elégtelent! 15..17 évesek: mikor hiszik el hogy a kiadott feladat, házi feladat, nem kajla vigyorral a suliba, a beadás napja reggelén megcsinálandó, mikor hiszik el hogy a házi feladatot odahaza kell megcsinálni. Nem tudom ez mikorra javul valamit...

A harmadik óra egy másik kilencedikes csapattal volt, de mert a hely rendelkezésre állt, mert nem volt ott óta, bevittem őket a 37-esbe. Persze hogy pont akkor kellett Gábornak a szervert újraindítani, ami azt jelenti, hogy a 37-es tanári monitorja kell neki ehhez, így nem hogy a srácoknak net, de még kivetítő sem volt. Hát... Ez van, ebből kell valamit kihozni. Mivel mindezeket a rossz körülményeket persze csak az utolsó pillanatban tudtam meg. Rögtönözni kellett – nem szeretem az ilyeneket mert ezek nem mindig sikerülnek... Most is prezentáció kezelés volt, de kis elmélet is (nem nagyon kedvelem, az informatika gyakorlati tárgy), egy kis fecsej arról, mi is a prezentációkezelés, aztán hogy fenntartsam az érdeklődést: mindenki saját magáról írt pár sort és készített ebből prezentációt. Az animálásig már nem jutottunk el. Majdnem semmi eszközzel kellett értelmeset csinálni, talán ez az lett, értelmesen kitöltött, nem haszontalan óra...

A hatodik óráig levő időt arra (is) felhasználtam, hogy konzultáltam Zsil-lel. Szombaton a három háromórás blokkból az utolsó a multimédia foglalkozás sorozat utolsó foglalkozása. Most mozgókép és hang szerkesztése a feladat. Zsil-től kaptam egy Adobe Premier-t, azt amit annak idején nem kevés pénzért megvette a suli. Egy iskolai ünnepély felvételén bemutatott pár fogást, amiért nagyon hálás vagyok neki. A filmet három részre darabolva az utolsó két részt megcserélte, majd a film elejére egy fekete képernyőt tett, majd feliratot. Elejére is, a végére is. Utána effekttel megcsinálta, hogy a vágásoknál ne ugorjon... Aztán renderelt... Nekem ezek ismeretlenek voltak, de nagyon hálás vagyok, hogy megmutatta, enélkül a szombati harmadik foglalkozással nagy bajban lettem volna... Nagyon féltem ettől a foglalkozástól, de mostanra egészen tetszik, ezt érdemes lenne akár a középiskolai tanításba is bevinni, ha lenne ingyenes program és a dolog nem lenne gépigényes. A gyerekeknek egészen biztosan igen nagyon tetszene.

A hatodikban szakrajz volt az enyéimekkel. A vetületi ábrázolás témakőr végénél tartunk. A csapat nagy része nem veszi a dolgot komolyan – lásd fentebb, amit a házi feladatról írtam – és ami még rettentően zavar: állandóan, szünet nélkül beszélnek! Nem tudom mi a fenét lehet ezzel kezdeni: a pénteki óra után kétharmadának semmi dolga, a harmadik harmada meg műhelybe megy utána. Így vagy úgy, a lényeg, hogy ha fecsegéssel meg fegyelmezetlenkedéssel elvacakolják nekem az időt, hát tovább ott tartom őket. Erre nagyon-nagyon szoktak neheztelni. A szülőin is szóba kell majd ezt hozzam... Megmondtam nekik, hogy sok mindent lehet csak azt nem hogy a feladatot nem végezzük el! Most a kúp mindenféle ferde síkokkal való metszését csináljuk. Sajnos hogy nem nagyon tudom a többség érdeklődését felkelteni – pedig nagyon érdekes dolog. (Nem tudom, mennyi bajom lesz a hétfőn elkezdeni szándékozott axonometrikus ábrázolással...)

Pénteken volt egy hetedik óra is. Edina osztályában vagy hatan érettségizni szeretnének, kértek korrepet... A hetedik óra neki is nekem is jó, a 37-s rendelkezésre áll. Most már ment a szerver, most már rendelkezésre állt a kivetítő. Évával nem sok adatbázisos feladatot csinálnak (tavaly Erika tanította őket de az év majdnem felét, többet is talán én dolgoztam velük mert Erika tartósan betegállományban volt), szóval nem sok adatbázisos feladat volti ebben az évben, hát mondjuk ezen lehet segíteni. Azzal foglalkoztunk, persze SQL-lel (a QBE rács csal lúzereknek való bohóckodás). Azt viszont nem értem, hogy Éva az érettségiről miért nem mesélt el neki, minél többet. Vagy megtette, csak a diákok letagadják? Nem tudom. A srácokkal tehát, mind a hárommal :) SQL-ben egyszerű lekérdezésekkel adatbázist kezeltünk, nem nagyon reagáltak, nem tudom miért voltak annyira megszeppenve, de remélem majd később feloldódnak.

Délután hamar elcsendesült az iskola... Kicsit a naplóellenőrzőssel bíbelődtem, aztán a szombati foglalkozásra készültem. HTML, XML... Sajnos eléggé kevés időm maradt rá, de hát ebből kellett valamit kihozni. Nem maradtam sokáig... Este Pöttyösben feltettem az asztali gépre a Premier-t, a filmet kipróbáltam vágni szerkeszteni, nagyjából meglenni éreztem vele. Az AudaCity egyszerűbb történet, ingyenes program, nem is annyira gépigényes. Nagyon fáradt voltam, el-elaludtam az asztali gép előtt, a kis gépen a másik foglalkozásra készülni már nem is volt energiám

SzÁMALK

(#2265) 2012. október 20., vasárnap 11 óra 50 perc

00059459

Csodaszép idő volt szombaton, a kép a délutáni foglalkozás után készült...

Szombaton reggel és délután SzÁMALK-os óráim voltak. Mindkettő adatbázis kezelés, bár a címe kissé más a kettőnek. A korábbi egy OKJ-s képzés, rendszerinformatikus (vagy hasonló) a délutáni pedig felsőfokú szakképzés, általános rendszergazda képzés.

Meglehetősen eltérő a két csoport... Az OKJ-s képzés csoportja sokkal szolídabb persze lehet hogy ennek az az oka hogy kora reggel találkozom velük. A délutáni szilaj egy társaság (idősebbek és sokan is vannak), velük erősebb a tempó, gyorsabban haladunk (hátha az leköti a fölös energiáikat).

Adatbázis kezelés: mind a két csapatnak előbb elmélet volt, a normál formák. Nem szeretik, de hát ez van. Aztán SQL, ezt Acces környezetben... A délelőtti csoporttal mintha kicsit lassabban menne ez, bár azt hiszem ott biztosabb lehetek abban hogy ami elhangzik azt meg is értik. Majd kiderül, a foglalkozás sorozat utolsó három alkalmára ígértem nekik számonkérést: az első az elméletet dolgozza fel. Majd kiderül, mennyire értik, illetve a másik két számonkérés gyakorlat, majd kiderül mennyire értik...